csihaj (0) l. csuhaj¹

csuhaj¹ msz 0 (nyj)csihaj

1. ’〈rendsz. mulatozás, tánc közbeni kurjantásként, öröm, kitörő jókedv kif-ére〉’ ❖ ? Csihaj világ! Most már kinyilott a kedvem rózsája! (1883 Győry Vilmos 8170011, 36) | „Csuhaj! Sohasem halunk meg! Igy mulatnak a magyarok” (1898 Csulak Lajos C1344, 58) | Lángolok mégis megkövülten, Lidérc-tüzek úsznak körültem, Udvarolnak, nem bolondítnak: Csuhaj, örvendezz, vén fogoly, Hűlt lángú, régi dalaidnak (1912 Ady Endre C0536, 456) | Csuhā, reteg! Be szeretlek! (Táncszó) (1935 Csűry Bálint C6654, 158).

2. ’〈népdalban, rendsz. sorvégi helyzetben réjaként, bánat, szomorúság v. öröm, jókedv kif-ére〉’ ❖ Ha felülök, csuhaj, ha felülök gözkocsi tetejére, Isten tudja, csuhaj, Isten tudja, hol szállok ki belőle (1905 Ethnographia C6918, 305) | Csuhaj, nem bánnám, ha hónap lënne vasárnap, Csuhaj, mëglátnám a bus szivit a babámnak (1933 Ethnographia C6054, 52) | Édösanyám édös teje Kesere a más kinyere Kesere is, csuhaj, savanya is, Néha-néha panaszos is (1952 Magyar Nyelvőr C6004, 430) | Édesanyám rózsafája […], Én voltam a legszebb ága, csihaj (1996 Ethnographia C7129, 4).

3. (ritk) ’〈meglepetés, csodálkozás, megdöbbenés kif-ére〉’ ❖ Csujhaj! – de kerekedett belőle egy kalamájka! (1898 Csulak Lajos C1344, 61) | Né te, ezek összevesztek! Csuhaj, mi lesz ebből? (1917 Kaffka Margit 9290048, 31) | Csuhaj Líza, még a farod is csupa tök! (1957 Szegedi szótár C6400, 265).

J: csuhaja, tyuhaj.

Ö: ihaj-~.

ÖE: ~ha, ~la, ~na.

Sz: csuhajoz.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csihaj lásd csuhaj¹
csuhaj¹ mondatszó 0 (nyj)
csihaj 0
1.
〈rendsz. mulatozás, tánc közbeni kurjantásként, öröm, kitörő jókedv kif-ére〉
?
Csihaj világ! Most már kinyilott a kedvem rózsája!
(1883 Győry Vilmos)
Csuhaj! Sohasem halunk meg! Igy mulatnak a magyarok”
(1898 Csulak Lajos)
Lángolok mégis megkövülten, Lidérc-tüzek úsznak körültem, Udvarolnak, nem bolondítnak: Csuhaj, örvendezz, vén fogoly, Hűlt lángú, régi dalaidnak
(1912 Ady Endre)
Csuhā, reteg! Be szeretlek! (Táncszó)
(1935 Csűry Bálint)
2.
〈népdalban, rendsz. sorvégi helyzetben réjaként, bánat, szomorúság v. öröm, jókedv kif-ére〉
Ha felülök, csuhaj, ha felülök gözkocsi tetejére, Isten tudja, csuhaj, Isten tudja, hol szállok ki belőle
(1905 Ethnographia)
Csuhaj, nem bánnám, ha hónap lënne vasárnap, Csuhaj, mëglátnám a bus szivit a babámnak
(1933 Ethnographia)
Édösanyám édös teje Kesere a más kinyere Kesere is, csuhaj, savanya is, Néha-néha panaszos is
(1952 Magyar Nyelvőr)
Édesanyám rózsafája […], Én voltam a legszebb ága, csihaj
(1996 Ethnographia)
3. (ritk)
〈meglepetés, csodálkozás, megdöbbenés kif-ére〉
Csujhaj! – de kerekedett belőle egy kalamájka!
(1898 Csulak Lajos)
Né te, ezek összevesztek! Csuhaj, mi lesz ebből?
(1917 Kaffka Margit)
Csuhaj Líza, még a farod is csupa tök!
(1957 Szegedi szótár)
ÖE: csuhajha, csuhajla, csuhajna
Sz: csuhajoz
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások