csintalankodik tn ige 12a

1. ’〈gyermek, állat, ritk. felnőtt〉 fegyelmezetlenül élénken, szertelenül, rendsz. vki másnak bosszúságot okozva viselkedik’ ❖ a’ jó lovagló sokkal szebb a’ csintalankodó lovonn, mint a’ szelidenn (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 174) | [a bécsi aulistákkal, azaz egyetemi hallgatókkal] karöltve és csintalankodva végigbarangoltuk Bécs utczáit (1885 Paskay Gyula C3432, 50) | A kölykek is ott csintalankodtak [a szobában] (1901 Gárdonyi Géza C1824, 329) | [Szidi néni képzeletemben] kékfestő köténye zsebébe nyúlkálva, dióval, mandulával dobálja meg halottaim szótlan menetét […], mert csintalankodni is szeretett egykor, messzi lánykorában (1968 Déry Tibor 9107015, 461).

1a. (rég) ’(virtuskodásból, féktelenségből) elítélhetően, es. törvénysértő módon viselkedik’ ❖ [a fiatalkorú tolvajok] egyebek felett tsíntalankodni ſzoktak; azzal ketsegtetvén magokat, hogy fiatal-vóltokra nézve menttek fognak a bntetéstl lenni (1780 Magyar Hírmondó 7444008, 596) | országunk határán kivül is laknak, kik az igéretek, szófogadások, s irásbeli kötelezettségek valósitásában és teljesitésében csintalankodnak (1847 Hetilap CD61) | Lovaknak a fejét kötik meg, ebek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha az ember lábaival csintalankodott, fa botost kell viselnie (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11).

1b. (ritk, átv is) ’heccelődik, kötekedik, ingerlően viselkedik’ ❖ enyelg és csintalankodik bennek [ti. leveleidben] humor is elég (1819 Döbrentei Gábor C2569, 325) | csintalankodott benne a sok bor (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | Hárman egy fiatal medvével csintalankodtak, amelyet egyikük láncon húzgált ide-oda, és ijesztette vele a másikat (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 45).

2. (szépítő) ’〈rendsz. a másik nemhez tartozó személlyel v. személyekkel〉 pajzánul, dévajkodva, ingerlően viselkedik, incselkedik’ ❖ tsintalankodó pimasz férjfiakat (1781 Magyar Hírmondó C0269, 576) | Jöttek cifra, szépruhás urfiak, S a szép lyánnyal csintalankodtanak (1846 Petőfi Sándor 8366283, 56) | a nagy férfitenyerek vidáman megcsapkodják a sivalkodó lányok farát, s […] az izmos lányok nekifeszített karral vállon taszítják a csintalankodó legényt (1931 Sárközi György 9587011, 207) | Huszár László és Tándor Lajos mint Kámzsa és Fanfarusz a csintalankodó tündérlánykáknak célpontul szívesen szolgáló öregeket mutatnak be (1989 Zappe László 2046007, 19).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.

csintalankodik ❖ tárgyatlan ige ◦ 12a ◦
1.
〈gyermek, állat, ritk. felnőtt〉 fegyelmezetlenül élénken, szertelenül, rendsz. vki másnak bosszúságot okozva viselkedik
a’ jó lovagló sokkal szebb a’ csintalankodó lovonn, mint a’ szelidenn
(1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger)
[a bécsi aulistákkal, azaz egyetemi hallgatókkal] karöltve és csintalankodva végigbarangoltuk Bécs utczáit
(1885 Paskay Gyula)
A kölykek is ott csintalankodtak [a szobában]
(1901 Gárdonyi Géza)
[Szidi néni képzeletemben] kékfestő köténye zsebébe nyúlkálva, dióval, mandulával dobálja meg halottaim szótlan menetét […], mert csintalankodni is szeretett egykor, messzi lánykorában
(1968 Déry Tibor)
1a. (rég)
(virtuskodásból, féktelenségből) elítélhetően, es. törvénysértő módon viselkedik
[a fiatalkorú tolvajok] egyebek felett tsíntalankodni ſzoktak; azzal ketsegtetvén magokat, hogy fiatal-vóltokra nézve menttek fognak a bntetéstl lenni
(1780 Magyar Hírmondó)
országunk határán kivül is laknak, kik az igéretek, szófogadások, s irásbeli kötelezettségek valósitásában és teljesitésében csintalankodnak
(1847 Hetilap)
Lovaknak a fejét kötik meg, ebek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha az ember lábaival csintalankodott, fa botost kell viselnie
(1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare)
1b. (ritk, átv is)
heccelődik, kötekedik, ingerlően viselkedik
enyelg és csintalankodik bennek [ti. leveleidben] humor is elég
(1819 Döbrentei Gábor)
csintalankodott benne a sok bor
(1903 Mikszáth Kálmán)
Hárman egy fiatal medvével csintalankodtak, amelyet egyikük láncon húzgált ide-oda, és ijesztette vele a másikat
(1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj²)
2. (szépítő)
〈rendsz. a másik nemhez tartozó személlyel v. személyekkel〉 pajzánul, dévajkodva, ingerlően viselkedik, incselkedik
tsintalankodó pimasz férjfiakat
(1781 Magyar Hírmondó)
Jöttek cifra, szépruhás urfiak, S a szép lyánnyal csintalankodtanak
(1846 Petőfi Sándor)
a nagy férfitenyerek vidáman megcsapkodják a sivalkodó lányok farát, s […] az izmos lányok nekifeszített karral vállon taszítják a csintalankodó legényt
(1931 Sárközi György)
Huszár László és Tándor Lajos mint Kámzsa és Fanfarusz a csintalankodó tündérlánykáknak célpontul szívesen szolgáló öregeket mutatnak be
(1989 Zappe László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.

Beállítások