csizmás mn és fn 

I. mn 15A2

1. ’(gyakran, jellemzően) csizmát viselő 〈személy〉, ill. olyan 〈közösség, csoport〉, amelynek tagjai jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként ilyen lábbelit viselnek’ ❖ [a] Tsizmás Augustinusok (1785 Magyar Hírmondó C0273, 697) | Útáld meg a kurta nyakú, csizmás bakát (1795 Nagy István³ C1328, 169) | Uton utfélen találkozunk attilás, magyarnadrágos, sarkantyus csizmás emberekkel (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A kicsike, csizmás magyaroknak minden lépése, amit az iskoláig tesznek, harcz a kulturáért (1898 Tömörkény István 8493018, 191) | Igy sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal, hozni a csizmás andrisokat [ti. rendőröket] (1931 József Attila 9282065, 122) | Ködmönös, csizmás nő jött ki a vendéglőből (1969 Mándy Iván 9420020, 56) | Szabó István […] az első „csizmás paraszt”, aki Magyarországon miniszter lett (1998 Hajdu Tibor CD17).

1a. ’csizmába bújtatott 〈láb〉’ ❖ bebújtam az ágyba vizes csizmás lábbal (1887 Baksay Sándor C0730, 354) | egy kékbeli [= ünneplőként kék posztóruhát viselő] paraszt […] csizmás lábát határtalan nyugalommal pihentette a perzsaszőnyegen (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 339) | A felszakadt csomagokból mindenféle színű por szóródott a padlóra, a csizmás lábak már szét is taposták (1961 Elbert János ford.–Bek 9121002, 109) | a makkot csizmás lábbal, facipővel (klumpa) tapossák ki a zöld, tüskés kupacsból (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (ritk) ’ilyen lábbeli viselésében megnyilvánuló 〈öltözködés(i mód), divat〉’ ❖ fölvonult a színpadra a tizenhetedik század csizmás, cipellős, tollas, szalagos, csipkés, páncélos katonai és polgári pompája (1913 Laczkó Géza CD10) | csizmás palóc viseletet (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | [A soproni huszárezredben 1926-ban] díszöltözet az addigi sárga csizmás ruházat helyett a felhajtatlan tábori zöld színű pantallós, sárga cipős, vállszíjjas tölténytáskás, tollassapkás öltözet lett (1962 e. Kubinszky Jenő CD52) | csizmás, szűknadrágos magyar viselet (1997 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4A

1. ’(jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként) csizmát viselő személy, csoport, közösség’ ❖ a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott (1919 Krúdy Gyula CD54) | [Nagyatádi Szabó István miniszter] a csizmások egész seregének élén vonult be a „feudális” képviselőházába (1937 Ignotus Pál 2045033, 50) | Ezek [ti. a szakszervezeti tikárok] hívnák elsőnek a csizmásokat, ha sztrájk volna (1979 Haraszti Miklós 9814004, 83) | Elsőgenerációs és úgynevezett „mélyről jött” képviselőnek […] mindenekelőtt Nagyatádi és „csizmásai” [számítottak] (1997 Barta Róbert CD17).

2. (kissé rég) ’csizmákat készítő és javító iparos, csizmadia’ ❖ [A vásárban] a csizmások felé igyekezett és ahogy befordult az első csizmákkal megrakott sátor elé, olyan kunyerálva hivogatta befelé a mester: – Mi tetszik, bácsi? Csizma tetszik, bácsi? (1932 Szabó Pál² CD10) | a subások, csizmások iparának korszerűtlenné válása megható (1933 Nagy Lajos 9472016, 50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

csizmás ❖ melléknév és főnév
I. melléknév ◦ 15A2
1.
(gyakran, jellemzően) csizmát viselő 〈személy〉, ill. olyan 〈közösség, csoport〉, amelynek tagjai jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként ilyen lábbelit viselnek
[a] Tsizmás Augustinusok
(1785 Magyar Hírmondó)
Útáld meg a kurta nyakú, csizmás bakát
(1795 Nagy István³)
Uton utfélen találkozunk attilás, magyarnadrágos, sarkantyus csizmás emberekkel
(1859 Vasárnapi Újság)
A kicsike, csizmás magyaroknak minden lépése, amit az iskoláig tesznek, harcz a kulturáért
(1898 Tömörkény István)
Igy sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal, hozni a csizmás andrisokat [ti. rendőröket]
(1931 József Attila)
Ködmönös, csizmás nő jött ki a vendéglőből
(1969 Mándy Iván)
Szabó István […] az első „csizmás paraszt”, aki Magyarországon miniszter lett
(1998 Hajdu Tibor)
1a.
csizmába bújtatott 〈láb〉
bebújtam az ágyba vizes csizmás lábbal
(1887 Baksay Sándor)
egy kékbeli [= ünneplőként kék posztóruhát viselő] paraszt […] csizmás lábát határtalan nyugalommal pihentette a perzsaszőnyegen
(1925 Kosztolányi Dezső)
A felszakadt csomagokból mindenféle színű por szóródott a padlóra, a csizmás lábak már szét is taposták
(1961 Elbert János ford.–Bek)
a makkot csizmás lábbal, facipővel (klumpa) tapossák ki a zöld, tüskés kupacsból
(1999 Magyar néprajz)
2. (ritk)
ilyen lábbeli viselésében megnyilvánuló 〈öltözködés(i mód), divat〉
fölvonult a színpadra a tizenhetedik század csizmás, cipellős, tollas, szalagos, csipkés, páncélos katonai és polgári pompája
(1913 Laczkó Géza)
csizmás palóc viseletet
(1916 e. Malonyay Dezső)
[A soproni huszárezredben 1926-ban] díszöltözet az addigi sárga csizmás ruházat helyett a felhajtatlan tábori zöld színű pantallós, sárga cipős, vállszíjjas tölténytáskás, tollassapkás öltözet lett
(1962 e. Kubinszky Jenő)
csizmás, szűknadrágos magyar viselet
(1997 Magyar néprajz)
II. főnév ◦ 4A
1.
(jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként) csizmát viselő személy, csoport, közösség
a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott
(1919 Krúdy Gyula)
[Nagyatádi Szabó István miniszter] a csizmások egész seregének élén vonult be a „feudális” képviselőházába
(1937 Ignotus Pál)
Ezek [ti. a szakszervezeti tikárok] hívnák elsőnek a csizmásokat, ha sztrájk volna
(1979 Haraszti Miklós)
Elsőgenerációs és úgynevezett „mélyről jött” képviselőnek […] mindenekelőtt Nagyatádi és „csizmásai” [számítottak]
(1997 Barta Róbert)
2. (kissé rég)
csizmákat készítő és javító iparos, csizmadia
[A vásárban] a csizmások felé igyekezett és ahogy befordult az első csizmákkal megrakott sátor elé, olyan kunyerálva hivogatta befelé a mester: – Mi tetszik, bácsi? Csizma tetszik, bácsi?
(1932 Szabó Pál²)
a subások, csizmások iparának korszerűtlenné válása megható
(1933 Nagy Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások