csodaerő fn 6C

’olyan erő, amely(ről azt tartják, hogy) természetfeletti, csodás eredetű, ill. csodatételre képes’ ❖ mi vala azon csodaerő, melly hazánkat megtartá, hogy külharczok martalékaul nem esett (1844 Pesti Hírlap CD61) | No ugy-e bizon Bandi, hogy az ur Jézusnak rendkivül való csodaereje volt? (1878 Győrffy Iván C1964, 43) | az Úr megsemmisít minden népet, amely Jeruzsálem ellen támad, csodaerőt adva a város lakosságának (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

a. ’〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban:〉 bűvös, mágikus erő’ ❖ én Testbl, és Vérbl állok, mint Maga; hanem más Tsuda-erim köztt avval-is birok, hogy némelly Környl-állások köztt láthatlanná tudom tenni magamat (1794 Uránia C0418, 73) | [a mesében] a keze-lábától, szemétől megfosztott Igazság addig görög, hogy egy pernyés gödörbe esik, hol csudaerő által visszanyeri tagjait (1861 Arany János C6505, 339) | A nép [a kígyóbűvölőről] azt hiszi, hogy csodaereje az, amelynek segítségével veszély nélkül foglalkozik a kígyóval (1933 Az állatok világa ford. CD46).

b. ’nagyon(, szinte hihetetlenül) kedvező, jótékony (gyógy)hatás, (gyógy)erő’ ❖ Sokan, – kivált a szép nemből, – hol egy hol más okon a pipázást illetlennek tartván, hogy a dohány kikiáltott csoda erejének mégis ők részesei lehessenek, a burnót sziváshoz fogtak (1846 Hetilap CD61) | [Nizzában] a forró napsugár, a tengeri lég csodaerővel hat az idegekre (1904 Jókai Mór CD18) | [A ginszenggyökeret] a kinaiak és japánok orvosságnak használják. Csodaerőt tulajdonítanak neki, minden betegséget gyógyítanak vele (1922 RévaiNagyLex. C5711, 140).

Vö. CzF.; SzT.

csodaerő ❖ főnév ◦ 6C ◦
olyan erő, amely(ről azt tartják, hogy) természetfeletti, csodás eredetű, ill. csodatételre képes
mi vala azon csodaerő, melly hazánkat megtartá, hogy külharczok martalékaul nem esett
(1844 Pesti Hírlap)
No ugy-e bizon Bandi, hogy az ur Jézusnak rendkivül való csodaereje volt?
(1878 Győrffy Iván)
az Úr megsemmisít minden népet, amely Jeruzsálem ellen támad, csodaerőt adva a város lakosságának
(1995 Jubileumi kommentár)
a.
〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban:〉 bűvös, mágikus erő
én Testbl, és Vérbl állok, mint Maga; hanem más Tsuda-erim köztt avval-is birok, hogy némelly Környl-állások köztt láthatlanná tudom tenni magamat
(1794 Uránia)
[a mesében] a keze-lábától, szemétől megfosztott Igazság addig görög, hogy egy pernyés gödörbe esik, hol csudaerő által visszanyeri tagjait
(1861 Arany János)
A nép [a kígyóbűvölőről] azt hiszi, hogy csodaereje az, amelynek segítségével veszély nélkül foglalkozik a kígyóval
(1933 Az állatok világa ford.)
b.
nagyon(, szinte hihetetlenül) kedvező, jótékony (gyógy)hatás, (gyógy)erő
Sokan, – kivált a szép nemből, – hol egy hol más okon a pipázást illetlennek tartván, hogy a dohány kikiáltott csoda erejének mégis ők részesei lehessenek, a burnót sziváshoz fogtak
(1846 Hetilap)
[Nizzában] a forró napsugár, a tengeri lég csodaerővel hat az idegekre
(1904 Jókai Mór)
[A ginszenggyökeret] a kinaiak és japánok orvosságnak használják. Csodaerőt tulajdonítanak neki, minden betegséget gyógyítanak vele
(1922 RévaiNagyLex.)
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások