csurdul (1a3) l. csordul

csordul tn ige 1a3 (irod v. vál)  csurdul (nyj)

1. ’〈folyékony anyag〉 csorogni kezd, ill. kis mennyiségben folyik (vhonnan v. vhova)’ ❖ Tiszán túl Csuporbúl Bor csordúl (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 664) | Csordúlj, csordúlj zsönge méz (1881 e. Szemere Miklós C3946, 61) | olyan erővel fújt bele [kanalába], hogy néhány csöpp a fehér abroszra csordult (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 117) | Egy lány szaladt vizért, felhördült a kut is, torkából fehér szalagban csordult a víz (1941 Jankovich Ferenc CD10).

1a. ’〈edény〉 a bele nem férő folyadékot peremén v. nyílásán át kiereszti’ ❖ a tölt mérték csordul (1858 Pájer Antal C3381, 85) | csordul habtól a boroskád s faunok a fürtöket boldogan tapossák (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01) | a tejeszacskók még mindig csordulnak (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈folyadék, nedv élő szervezetből〉(vmely nyíláson, résen át) kis érben v. cseppekben folyni kezd’ ❖ Mit késel, rémlt könyvemnek zápora? bven Tsordúlj (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 15) | cseppekben csordul az izzadság viharedzett arczaikról (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Vére csordul sötét sebbül, Maga fordul a nyeregbül (1867 Rákosi Jenő 8385002, 244) | Csordul már a fából a lé, hogyha szívet vágnak belé (1919 Erdélyi József 9127007, 22) | Kagnak nyála csordult a finom tyúkhúsért, melyet a szájában tartott (1965 Fekete István 9142007, 21).

2a. (irod) ’〈élő szervezet vmely része〉 ilyen módon nedvet ereszt ki magából’ ❖ az Ur szőllejében vérrel csordul a gerezd (1877 Mindszenty Gedeon C3165, 4) | Gyermek vagyok. Anyám eljő s forró keble számra csordul (1951 Kárpáti Kamil 1076032, 142).

2b. (túlzó) ’〈szív〉 teljesen megtelik vmely érzéssel, amely szinte túláradva betölti’ ❖ A’ csorduló szív’ balzsamözöne, A’ természetnek istenösztöne (1836 Erdélyi János² C1629, 241) | ha szíve csordul ezereknek, Duzzad a gép és romba röpül S mérföldekre is megremegnek, Kik élnek mások életéből (1913 Ady Endre 9003322, 95) | Csorduló szívvel hallgatom, mit zsong ez az örök zene (1926 Szabó Lőrinc 9629292, 24).

2c. ’〈érzelem, indulat〉 hirtelen kifakad, megnyilvánul, ill. 〈beszéd, ének stb.〉 kifakadva, megállíthatatlanul előtör’ ❖ A honfiérzés csordul, árad (1869–1872 Gyulai Pál C1987, 402) | dallamos torokból csorduló szabad dal (1947 Rónay György ford.–Claudel 9573016, 117) | A létezés, a szerelem csorduló örömét […] átérezni (1965 Kiss Ferenc CD53).

3. (biz) ’〈pénz, jövedelem〉 kisebb-nagyobb tételekben olykor-olykor jut, kerül’ ❖ az accidentia sok közpályákon csordúl (1825 Fáy András¹ 8139002, 331) | [az ügyvédbojtárnak az irodában] csak nagyritkán csordul egy kis „akcidencia” (1876 Mikszáth Kálmán CD04) | egy kis porosz pénz is csordult az alapítási költséghez (1906 Mikszáth Kálmán CD04).

3a. ’〈információ, közlés〉(lassan) áramlik, (el)jut vhova’ ❖ [a Széchy Mária és férje közti affér] híre messze csordult és válás lett a vége (1884 Mikszáth Kálmán C3159, 17) | A lakossághoz még gyérebben csordulnak az információk (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈fény〉 nagy erővel terjed, árad’ ❖ rózsákkal befutott kis lugas állt a csorduló napban (1919 Szabó Dezső CD10) | a szálloda rokokócsipkés, tornyos épülete olyan volt a hideg tisztasággal csorduló holdfényben, mint valami tündérkastély (1945 Darvas József 9101014, 86) | Csordul az őszi fény (1957 Csoóri Sándor 9090037, 17).

Ö: alá, ki~, le~, meg~, túl~, végig~.

ÖU: el~, rá~.

ÖE: ~-cseppen.

Sz: csordulás, csordulat.

Vö. CzF. csordul · csordúl; ÉrtSz.; TESz. csorog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.