csurom partikula, mn és fn (túlzó is)csuron (rég)

I. partikula 0

(gyakr. az egy nyomatékosító szóval) ’〈annak kif-ére, hogy vmi a megnevezett folyadékkal teljesen át van itatva, el van áztatva, es. egyéb anyaggal be van borítva〉’ ❖ mire felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála (1854 Jókai Mór C2244, 348) | [Török Bálintnak] egy csuron vér volt a jobb-karja (1901 Gárdonyi Géza C8718, 190) | maga elé állított egy csuromlé gerezdet. Nézéssel ízlelte előbb, csak aztán nyalta körül az egyik oldalát (1930 Bohuniczky Szefi CD10) | a csónakokban libegve, kapaszkodva fogadjuk a [lisztes]zsákokat… Csurom liszt leszünk (1956 Irodalmi Újság márc. 24. C5231, 3) | A segéd csurom egy víz volt, átizzadt a kisinas inge is (1989 Lázár Ervin 2025056, 34).

a. (átv is) ’〈kül. ›nedves‹ jelentésű mn fokozására:〉 teljesen, egészen’ ❖ ? minden csuram fekete volt (1908 Pesti Hírlap szept. 27. C5656, 42) | a bőr merev, gyorsan száradó vagy csurom-izzadt (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 78) | Anna felhúzta és szétnyitotta a térdét, Forrai először az egyik fél arcát simította oda az ágyék csuromnedves szőréhez, majd a másikat (1985 Szász Imre 9639001, 61) | csurom véresen gyönyörködtünk részleteinkben mert mind összevagdostuk magunkat (1989 Tolnai Ottó 2025057, 42) | csuromvéres atlétatrikó (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 35A13 (rég v. irod)

’rendkívül nedves, csuromvizes’ ❖ Gyöngéd családtagok, meg nem riadva az esőtől, csoportosan várták egy-egy kedvesöket, a kit, nem törődve csuron állapotával, rendre öleltek (1871 Ágai Adolf C0548, 248) | Don Quijotét sétalovaglásra vitték … hosszu, barna posztó kabátban, a melyben az esztendő e szakaszában a tél maga is csurommá izzadt volna (1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1978, 355) | Nézd nézd csurom hajakkal, puffadt Kemény nagy hassal, kék borúlatú Bőrrel s eldúlt arcokkal és azok Hűlt borzadályán alj hullámok undok Meséivel, nézd csak halálodat (1918 Szép Ernő CD10).

III. fn 35A13 (kissé rég)

1. (határozóraggal) ’〈nagyfokú, túlcsorduló nedvesség kif-ére〉’ ❖ két szolgáról folyik csurommal az izzadság (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Különösen a ruhacsavarás mulattatja, mikor a fölpuffadt vászondarab, ha egy kicsit megszorítja az „édes”, csuromban ereszti a vizet (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Elpirult a leány és feléje legyintett mérgesen, a csuromig izzadt csipkés keszkenőjével (1897 Mikszáth Kálmán C3111, 4) | ahogy a hóna alá kapott, hideg csuromban didergett már rajta az izzadtság (1920 Kertész István CD10) | kalapjáról csurog a víz, a ruhája is csuromig ázott (1927 Szitnyai Zoltán CD10).

2. (-ig raggal, hsz-szerűen) (átv is) ’〈folyadékkal〉 annyira 〈tele van vmi v. megtölt vmit〉, hogy szinte már kicsordul; csordultig’ ❖ [a] társadalmi súrlódások voltak a csuromig megtelt kehely utolsó csöppjei (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Juci csuromig töltötte a csészét (1943 Füsi József 9160001, 119).

Vö. ÚMTsz. csurommal

csurom ❖ partikula, melléknév és főnév (túlzó is)
csuron I. 0 II. 35A13 III. 35A13 (rég)
I. partikula ◦ 0
(gyakr. az egy nyomatékosító szóval)
〈annak kif-ére, hogy vmi a megnevezett folyadékkal teljesen át van itatva, el van áztatva, es. egyéb anyaggal be van borítva〉
mire felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála
(1854 Jókai Mór)
[Török Bálintnak] egy csuron vér volt a jobb-karja
(1901 Gárdonyi Géza)
maga elé állított egy csuromlé gerezdet. Nézéssel ízlelte előbb, csak aztán nyalta körül az egyik oldalát
(1930 Bohuniczky Szefi)
a csónakokban libegve, kapaszkodva fogadjuk a [lisztes]zsákokat… Csurom liszt leszünk
(1956 Irodalmi Újság márc. 24.)
A segéd csurom egy víz volt, átizzadt a kisinas inge is
(1989 Lázár Ervin)
a. (átv is)
〈kül. ›nedves‹ jelentésű mn fokozására:〉 teljesen, egészen
?
minden csuram fekete volt
(1908 Pesti Hírlap szept. 27.)
a bőr merev, gyorsan száradó vagy csurom-izzadt
(1942 Szentkuthy Miklós)
Anna felhúzta és szétnyitotta a térdét, Forrai először az egyik fél arcát simította oda az ágyék csuromnedves szőréhez, majd a másikat
(1985 Szász Imre)
csurom véresen gyönyörködtünk részleteinkben mert mind összevagdostuk magunkat
(1989 Tolnai Ottó)
csuromvéres atlétatrikó
(1995 Magyar Hírlap)
II. melléknév ◦ 35A13 ◦ (rég v. irod)
rendkívül nedves, csuromvizes
Gyöngéd családtagok, meg nem riadva az esőtől, csoportosan várták egy-egy kedvesöket, a kit, nem törődve csuron állapotával, rendre öleltek
(1871 Ágai Adolf)
Don Quijotét sétalovaglásra vitték … hosszu, barna posztó kabátban, a melyben az esztendő e szakaszában a tél maga is csurommá izzadt volna
(1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra)
Nézd nézd csurom hajakkal, puffadt Kemény nagy hassal, kék borúlatú Bőrrel s eldúlt arcokkal és azok Hűlt borzadályán alj hullámok undok Meséivel, nézd csak halálodat
(1918 Szép Ernő)
III. főnév ◦ 35A13 ◦ (kissé rég)
1. (határozóraggal)
〈nagyfokú, túlcsorduló nedvesség kif-ére〉
két szolgáról folyik csurommal az izzadság
(1885 Mikszáth Kálmán)
Különösen a ruhacsavarás mulattatja, mikor a fölpuffadt vászondarab, ha egy kicsit megszorítja az „édes”, csuromban ereszti a vizet
(1887 Mikszáth Kálmán)
Elpirult a leány és feléje legyintett mérgesen, a csuromig izzadt csipkés keszkenőjével
(1897 Mikszáth Kálmán)
ahogy a hóna alá kapott, hideg csuromban didergett már rajta az izzadtság
(1920 Kertész István)
kalapjáról csurog a víz, a ruhája is csuromig ázott
(1927 Szitnyai Zoltán)
2. (-ig raggal, hsz-szerűen) (átv is)
〈folyadékkal〉 annyira 〈tele van vmi v. megtölt vmit〉, hogy szinte már kicsordul; csordultig
[a] társadalmi súrlódások voltak a csuromig megtelt kehely utolsó csöppjei
(1880 Mikszáth Kálmán)
Juci csuromig töltötte a csészét
(1943 Füsi József)
Vö. ÚMTsz. csurommal

Beállítások