csúsz² (4A8) l. csúz

csúz fn 4A8csúsz (rég)

1. ’a kötőszövet kóros elváltozásával járó, ízület(ek)ben, es. izmokban támadó (gyulladásos) betegség, ill. e betegség során időnként fellépő heves, hasogató, nyilalló fájdalom; reuma’ ❖ Veszprém vgyéb [ti. vármegyében]: csúz, csúzos (rheuma, rheumaticus) (1816 Helmeczy Mihály C1074, XLI) | én pedig már öreg test vagyok, a lábaimban csúz van (1895 Jókai Mór C2329, 256) | [az asszonyka keze] öreg férfiak hátából kinyomkodja a csúzt (1920 Krúdy Gyula CD10) | a csúz ma megint a lábába nyilalt (1936 Herczeg Ferenc 9241005, 282) | szépen javul a csúzom, nagyon jót tesz neki a pöstyéni 67 fokos, kénes, iszapos, radioaktív forrásvíz (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’vörös foltokban mutatkozó fertőzéses heveny bőrgyulladás; orbánc’ ❖ Az orbántz, mellyet a’ kz nép folyosónak tsuznak és sz. Antal tzének-is nevez, … könny nyavalya szokott lenni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 282) | Tsuz vagy Orbántz Ember valamellyik tagján, ha van, kötözzék-fel az öſzve zuzott Szent Robert-fü [= nehézszagú gólyaorr] zöld leveleit (1775 Csapó József 7062001, 263) | Az ortza festék […] a’ gz tsket bédugván, a’ nedvességeket bészoritja, szemfájást, ffájást, fenés sebeket, tsúszt, fogfájást, ostobaságot, és egyébb sokféle nyavalyákat szerez (1814 Zsoldos János 8541007, 3).

3. (rég) ’megfázásos betegség’ ❖ ? az ollyan ember egy kis meg-htéſtl-is hamar kap náthát, tsúzt, hurutot, járó fájdalmakat (1796 Kiss József¹ 7180002, 39) | kalapját a fején hagyta, engedelmet kérve, mivel meghütés miatt csúza volt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | könnyen csúzt kapnak fedetlen fővel (1865 Jókai Mór CD18) | [a nyurga legény] igazi sebesült volt a vállán, – míg ő csak hurutból, csúzból lábadozó (1916 Kaffka Margit 9290041, 42).

ÖE: ~fájdalom.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csúsz² lásd csúz
csúz főnév 4A8
csúsz 4A8 (rég)
1.
a kötőszövet kóros elváltozásával járó, ízület(ek)ben, es. izmokban támadó (gyulladásos) betegség, ill. e betegség során időnként fellépő heves, hasogató, nyilalló fájdalom; reuma
Veszprém vgyéb [ti. vármegyében]: csúz, csúzos (rheuma, rheumaticus)
(1816 Helmeczy Mihály)
én pedig már öreg test vagyok, a lábaimban csúz van
(1895 Jókai Mór)
[az asszonyka keze] öreg férfiak hátából kinyomkodja a csúzt
(1920 Krúdy Gyula)
a csúz ma megint a lábába nyilalt
(1936 Herczeg Ferenc)
szépen javul a csúzom, nagyon jót tesz neki a pöstyéni 67 fokos, kénes, iszapos, radioaktív forrásvíz
(1996 Magyar Hírlap)
2. (rég)
vörös foltokban mutatkozó fertőzéses heveny bőrgyulladás; orbánc
Az orbántz, mellyet a’ kz nép folyosónak tsuznak és sz.Szent Antal tzének-is nevez, … könny nyavalya szokott lenni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Tsuz vagy Orbántz Ember valamellyik tagján, ha van, kötözzék-fel az öſzve zuzott Szent Robert-fü [= nehézszagú gólyaorr] zöld leveleit
(1775 Csapó József)
Az ortza festék […] a’ gz tsket bédugván, a’ nedvességeket bészoritja, szemfájást, ffájást, fenés sebeket, tsúszt, fogfájást, ostobaságot, és egyébb sokféle nyavalyákat szerez
(1814 Zsoldos János)
3. (rég)
megfázásos betegség
?
az ollyan ember egy kis meg-htéſtl-is hamar kap náthát, tsúzt, hurutot, járó fájdalmakat
(1796 Kiss József¹)
kalapját a fején hagyta, engedelmet kérve, mivel meghütés miatt csúza volt
(1858 Vasárnapi Újság)
könnyen csúzt kapnak fedetlen fővel
(1865 Jókai Mór)
[a nyurga legény] igazi sebesült volt a vállán, – míg ő csak hurutból, csúzból lábadozó
(1916 Kaffka Margit)
ÖE: csúzfájdalom
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások