dallamos mn 15A 

1. ’melódiával, dallammal rendelkező 〈mű, szöveg v. ének(lés)〉’ ❖ [az énekbeszéd] közelebb áll a szóbeszédhez, a szavaláshoz mint az attól függetlenített dallamos énekhez (1894 PallasLex. CD02) | Caccini monódiái [= egyszólamú dalai] a dallamos recitálás felé hajlanak (1930 ZeneiLex. CD49) | A régebbi forma végig dallamos, de van dallam nélküli párbeszédes formája is [a körjátéknak] (1977 NéprajziLex. CD47) | az általában versikeként ismert kiolvasók eredetileg dallamosak (1990 Magyar néprajz CD47).

2. ’kellemes hangzású, könnyed, ill. jól megjegyezhető, fülbemászó 〈zene(mű)〉’ ❖ Dallamos […] Melodicus – hungarice szépen hangzó nóta (1853 Jósika Miklós C2419, 167) | [Caldara] könnyed, dallamos zenéjét 69 operájában érvényesítette (1893 PallasLex. CD02) | [ezek a zongoradarabok] olyan behizelgő dallamosak, hogy a tanuló ifjúság örömmel fog velük foglalkozni (1911 Zenelap 2117002, 15) | [Szirt úr] csak Wagnert becsülte […], minden más zenét megvetett, különösen az olyant, mely dallamos volt (1949 Nagy Lajos 9472006, 285) | a dallamos vezetőszólam (1970 Zoltai Dénes 1165003, 237) | a rádióreklámokban a könnyű, azon belül is a dallamos, ritmusos, tehát friss ütemű könnyűzene uralkodó (1979 Varga György 1160003, 80) | szenvedélyes, dallamos itáliai operák (1995 Magyar Hírlap CD09) • dallamos moll (Zene) ’olyan moll skála, amelynek felfelé menő hangsorában a 6. és 7. hang félhanggal megemelt, lefelé pedig módosítatlan; melodikus moll’ ❖ a melodikus (dallamos) moll így alakul: fölfelé 1, ½, 1, 1, 1, 1, ½, vagyis a 6. és 7. fok közti bővített szekundot elkerüli, lefelé a 8. és 7., valamint a 7. és 6. fok közt egészhang van, egyébként egyezik a harmonikus mollal (1913 RévaiNagyLex. C5705, 474) | emelkedő melodikus, ill. dallamos moll (1984 BrockhausRiemannLex. C6662, 556).

2a. ’melodikus hangzásvilágú, zenei hatású 〈(lírai) mű, műfaj, versforma stb.〉’ ❖ [Révai Miklós Bión-dalfordításai] édesek a francia és német lyrikától kölcsönzött dallamos szchémákban (1873 Toldy Ferenc 8481015, 32) | [Radicsevics Branko] mélabús lelkű, népies nyelvű, dallamos verselésű poéta (1933 Pintér Jenő CD44) | [modern költőink tanulmányozása után József Attila] hangja erőteljesebb, verse dallamosabb volt (1941 Galamb Ödön C1801, 14) | a mi gazdag hexameteres költészetünkben is lépten-nyomon elmarad a sormetszet, s a hexameter mégis szép, dallamos, erőteljes (1959 Hegedüs Géza 9233027, 93) | Spiró [Gombrowicz-]fordítása metrikus, dallamos, zenei (1991 Molnár Gál Péter 2038033, 128).

2b. ’kellemes hangzású, melodikus 〈beszéd(hang), nyelv, szöveg stb.〉, ill. ilyen hangú v. beszédű személyre jellemző 〈megnyilatkozás〉’ ❖ a Magyar fölfogva jelen helyzetét, annál hőbb szeretettel ragaszkodik dallamos (melodieux) szép nyelvéhez (1855 Aszalay József C0680, V) | Az árusok dallamas hangon, néha éktelenül kiáltozva kinálják a sürgő-forgó vevőknek czikkeiket (1877 Budapest 8674001, 3) | Az elegáns dallamosbeszédü szabósegéd (1889 Iványi Ödön C2185, 102) | a dallamos nevű Fincsi Tincsi (1907 Ambrus Zoltán C0596, 46) | dallamos raccsolásának (1936 Ignotus Pál 9271001, 110) | – Halló, halló, itt Corrodini! – szólt bele a kagylóba dallamosan (1951 Örkény István 9500001, 163) | La Pazból engem egyetlen dolog érdekel: a Hold völgye, melynek neve spanyolul sokkal szebben, legalábbis dallamosabban cseng: Valle de la Luna (2000 Természet Világa CD50).

2c. ’jóleső, kellemes hanghatású 〈természeti jelenség, dolog, tárgy, hang stb.〉’ ❖ a forrás ömlése olly dallamos [volt] (1853 Jósika Miklós C2400, 63) | a dallamos üveg-harang (1910 Kosztolányi Dezső C2752, 47) | Kinn ólmos eső Dallamosan, zizegve az alkonyatba szitált (1918 Kaffka Margit 9290012, 58) | a fölvonó pár másodperc multán dallamosan kattant, megérkezett rendeltetési helyére, az első emeletre (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 157) | – Keljen föl! – kiáltott rá az asszony. – Keljen föl, de nyomban! Willi dallamos hortyogással felelt (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 233) | a zongora szép, dallamos, lágy hangja (1978 Szalay Károly 1144008, 159).

3. (vál) ’énekelni szerető, énekelni tudó, ill. (lírai) dalokat alkotó v. mondó személy 〈ajka, torka stb.〉’ ❖ Föl, merész versenyre, kinek az istenség Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét! Zengjen, aki zenghet (1850 Arany János CD01) | a költő dallamos ajka a hazáról zengett (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Hiába zeng gyönyört én dallamos ajkam (1892 Komjáthy Jenő CD01) | Öröm gonosz hóhéra! semmit nem tehetsz gyilkos vasaddal, Hogy megszakadjon e dallamos torokból csorduló szabad dal! (1947 Rónay György ford.–Claudel 9573016, 117).

4. (kissé rég, vál) ’lágy ívű, finom vonalú, ritmikus 〈mozdulat, mozgás, forma〉’ ❖ A lyányok most nem érzik testüket, csak azt a szépívű, itt-ott egyenesbe forduló, dallamos mozdulatot, amely most mindannyiunkon megmerevedett (1911 Feleky Géza CD10) | a fiú [ti. Ferenczy Béni] ugyanazt a csendes folyású dallamos mozgást viszi alakjaiba, amit az atyja [ti. Ferenczy Károly] (1914 Felvinczi Takáts Zoltán CD10) | a szentantali lomberdő sötétjét, a Szitnya dallamosan lejtő körvonalait sokáig elnéztük (1918 Laczkó Géza CD10) | [a zágrábi színháznak] olyan a színe, mint az Erzsébet-hídnak – s olyan könnyed, behízelgő, dallamos is (1935 Fejtő Ferenc CD10).

Sz: dallamosság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dalol; ÉKsz.