denominális mn 2A9 (Nyelvt)

’névszói alapszóból történő 〈szóképzés〉 v. névszói alapszóhoz járuló 〈képző〉, ill. ilyen képzés eredményeként létrejött, névszóból képzett 〈származékszó〉’ ❖ [a neheztel szóban] a -t-l deverbális, nem denominális képző (1876 Magyar Nyelvőr C5943, 416) | A névszóképzést […] két részre szoktuk osztani, a szerint, amint névszóból vagy igéből képezzük az új névszót (denominális és deverbális névszóképzés) (1916 RévaiNagyLex. C5710, 446) | [a kegyes szó] olyan denominális származéknak látszik, mint szemes, véres, széles (1926 Magyar Nyelv C5846, 234) | Névszóból igét képző képzők (denominális verbumképzők) (2000 Keszler Borbála C6282, 315).

Vö. IdSz.

denominális ❖ melléknév ◦ 2A9 ◦ (Nyelvt)
névszói alapszóból történő 〈szóképzés〉 v. névszói alapszóhoz járuló 〈képző〉, ill. ilyen képzés eredményeként létrejött, névszóból képzett 〈származékszó〉
[a neheztel szóban] a -t-l deverbális, nem denominális képző
(1876 Magyar Nyelvőr)
A névszóképzést […] két részre szoktuk osztani, a szerint, amint névszóból vagy igéből képezzük az új névszót (denominális és deverbális névszóképzés)
(1916 RévaiNagyLex.)
[a kegyes szó] olyan denominális származéknak látszik, mint szemes, véres, széles
(1926 Magyar Nyelv)
Névszóból igét képző képzők (denominális verbumképzők)
(2000 Keszler Borbála)
Vö. IdSz.

Beállítások