denunciál ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (vál, pejor) ’besúg, elárul, ill. lejárat, rossz színben tüntet fel vkit, vmit’ ❖ Bourdon, és Camille Desmoulins, kik mind ketten Tagjai a’ N. Gylésének is, denunciáltattak, az az úgy adattak-fel, mint bünösök (1794 Magyar Hírmondó C5812, 62) | Bory Mihály denunciálta az [uralkodó elleni] összeesküvést az udvarnak (1885 Acsády Ignác CD55) | Ottokár cseh király diplomatája és szócsöve a római kúriánál a lyoni közzsinathoz (1273. végén) intézett híres beadványában Magyarországot és királyságát denunciálja […] mint az eretnekek menedékét (1896 Lánczy Gyula CD44) | – Az a vénasszony, aki az előbb állt itt, azt mondta, hogy bár jönnének már a románok, – jegyezte meg a fiú akadozva, mert úgy érezte, hogy most denunciál (1930 Kodolányi János CD10) | [az 1956-os forradalom után segélyakciót szervező Hegedűs B. Andrásékat] denunciáló újságíró a civil kurázsit követelő szolidaritási akciót a vörös segély parafrázisaként fehér segélynek nevezte el (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’〈hírt, információt〉 vkinek a tudomására hoz, ill. közhírré tesz’ ❖ [egyes politikusok azt gondolják, hogy] nagy bölcsességet árultak el, ha fontos arczredőzettel denunciálják a’ remegni szeretők nagy seregének [az ősiség eltörlését] (1843 Pesti Hírlap CD61) | [a szerző, aki nem ért a zenéhez,] denuncziál a világnak e következendő sorokban egy oly hangverseny-idényt, mely az egész esztendőn át folyton virágzik (1876 Hevesi Lajos C2087, 265) | Sürgős kötelességünknek tartom, hogy a bécsi cabinetnek a magyar faj ellen intézett ujabb gyilkolási s gyujtogatási terveit […] a mivelt világnak, különösen az angol és franczia lapokban, denunciáljuk (1879 Kossuth Lajos CD32).

Sz: denunciálás.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

denunciál ❖ tárgyas ige ◦ 1a ◦
1. (tárgy n. is) (vál, pejor)
besúg, elárul, ill. lejárat, rossz színben tüntet fel vkit, vmit
Bourdon, és Camille Desmoulins, kik mind ketten Tagjai a’ N.nemzet Gylésének is, denunciáltattak, az az úgy adattak-fel, mint bünösök
(1794 Magyar Hírmondó)
Bory Mihály denunciálta az [uralkodó elleni] összeesküvést az udvarnak
(1885 Acsády Ignác)
Ottokár cseh király diplomatája és szócsöve a római kúriánál a lyoni közzsinathoz (1273. végén) intézett híres beadványában Magyarországot és királyságát denunciálja […] mint az eretnekek menedékét
(1896 Lánczy Gyula)
– Az a vénasszony, aki az előbb állt itt, azt mondta, hogy bár jönnének már a románok, – jegyezte meg a fiú akadozva, mert úgy érezte, hogy most denunciál
(1930 Kodolányi János)
[az 1956-os forradalom után segélyakciót szervező Hegedűs B. Andrásékat] denunciáló újságíró a civil kurázsit követelő szolidaritási akciót a vörös segély parafrázisaként fehér segélynek nevezte el
(2000 Magyar Hírlap)
2. (rég)
〈hírt, információt〉 vkinek a tudomására hoz, ill. közhírré tesz
[egyes politikusok azt gondolják, hogy] nagy bölcsességet árultak el, ha fontos arczredőzettel denunciálják a’ remegni szeretők nagy seregének [az ősiség eltörlését]
(1843 Pesti Hírlap)
[a szerző, aki nem ért a zenéhez,] denuncziál a világnak e következendő sorokban egy oly hangverseny-idényt, mely az egész esztendőn át folyton virágzik
(1876 Hevesi Lajos)
Sürgős kötelességünknek tartom, hogy a bécsi cabinetnek a magyar faj ellen intézett ujabb gyilkolási s gyujtogatási terveit […] a mivelt világnak, különösen az angol és franczia lapokban, denunciáljuk
(1879 Kossuth Lajos)
Sz: denunciálás
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások