deréce fn 6B

1. (rég, Növ is) ’főként árok v. patak menti növényzetben élő, húsos szárú, sötétzöld levelű, kék virágú évelő növény, amelynek leveleit zöldségként fogyasztják, ill. e növények faja, az ún. ártéri veronika (Veronica beccabunga)’ ❖ Derétze: Deák: Beccabunga, Veronica beccabunga (1775 Csapó József 7062001, 71) | 1741-ben rendelt nékem Udvari Orvos Uram tavaszszal savót a Derétzének, vagy vizi Veronicának (Beccabunga) és a Kalán-fűnek (Cochlearia) levével (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein C1430, 510) | A V. [= Veronica] Beccabunga L. (deréce, vizi saláta, vizi pólé) viz, leginkább patak mellett terem (1897 PallasLex. CD02).

2. (Növ is) ’főként mérsékelt égövi területeken honos, kúszó v. felálló szárú, szórt v. átellenes levélállású, pirosas v. rózsaszín virágú egyéves v. évelő növény, amelynek magján jellegzetes repítőkészülék, ún. szőrüstök van’ ❖ [az ún. firkálóbogár] csak a homoki szőlők telepítésével vált kártékonnyá, amikor dudvákról, pl. a derécéről telepedett át a szőlőre (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A vastag szálú, soha le nem kaszált havasi fű között kövér szőrüstökös derécék virítottak (1978 Bodor Ádám 1020025, 46).

2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈ilyen növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Borzas derécze. Epilobium hirsutum L. (1902 Wagner János CD35) | Epilobium L., deréce (növ.), az Oenotheraceae (Ligetszépefélék) család génusza (1912 RévaiNagyLex. C5702, 550) | Chamaenerion Adans. Deréce (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6409, 366) | Chamaenerion dodonaei (Vill.) Holub – Keskenylevelű deréce (1998 Király Gergely CD52).

2b. (rég, ritk) ’〈az ún. mocsári füzike fajba (Epilobium palustre) tartozó, lápréteken, forráslápokon élő, rózsaszín virágú növény megnevezéseként〉’ ❖ Derétze Tsviríts […] (E. [= Epilobium] palustre) ſzára felálló, hengeres, […] lev. ellenesek, lántsások, nyeletlenek, aligfogasok. (Derétze) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 249).

ÖE: ~fű.

Vö. CzF.; ÉKsz.

deréce főnév 6B
1. (rég, Növ is)
főként árok v. patak menti növényzetben élő, húsos szárú, sötétzöld levelű, kék virágú évelő növény, amelynek leveleit zöldségként fogyasztják, ill. e növények faja, az ún. ártéri veronika (Veronica beccabunga)
Derétze: Deák: Beccabunga, Veronica beccabunga
(1775 Csapó József)
1741-ben rendelt nékem Udvari Orvos Uram tavaszszal savót a Derétzének, vagy vizi Veronicának (Beccabunga) és a Kalán-fűnek (Cochlearia) levével
(1786 Domby Sámuel ford.Rosenstein)
A V. [= Veronica] Beccabunga L.Linnaeus (deréce, vizi saláta, vizi pólé) viz, leginkább patak mellett terem
(1897 PallasLex.)
2. (Növ is)
főként mérsékelt égövi területeken honos, kúszó v. felálló szárú, szórt v. átellenes levélállású, pirosas v. rózsaszín virágú egyéves v. évelő növény, amelynek magján jellegzetes repítőkészülék, ún. szőrüstök van
[az ún. firkálóbogár] csak a homoki szőlők telepítésével vált kártékonnyá, amikor dudvákról, pl.például a derécéről telepedett át a szőlőre
(1933 Az állatok világa ford.)
A vastag szálú, soha le nem kaszált havasi fű között kövér szőrüstökös derécék virítottak
(1978 Bodor Ádám)
2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈ilyen növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Borzas derécze. Epilobium hirsutum L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
Epilobium L.Linnaeus, deréce (növ.növény), az Oenotheraceae (Ligetszépefélék) család génusza
(1912 RévaiNagyLex.)
Chamaenerion Adans.Adanson Deréce
(1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső)
Chamaenerion dodonaei (Vill.Villars) Holub – Keskenylevelű deréce
(1998 Király Gergely)
2b. (rég, ritk)
〈az ún. mocsári füzike fajba (Epilobium palustre) tartozó, lápréteken, forráslápokon élő, rózsaszín virágú növény megnevezéseként〉
Derétze Tsviríts […] (E. [= Epilobium] palustre) ſzára felálló, hengeres, […] lev.levelei ellenesek, lántsások, nyeletlenek, aligfogasok. (Derétze)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
ÖE: derécefű
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások