dermed tn ige 2b1
1. (túlzó is) ’〈folyékony v. kocsonyás anyag〉 szilárd halmazállapotúvá válik’ ❖ Miska bácsiba, hol fel fortyant a vér hol jéggé dermedett (1861 Haray Viktor C2024, 77) | az enyv 12–18 óra alatt kocsonyává dermed (1894 PallasLex. CD02) | a már dermedni készülő zselatinos gyümölcs felét egyenletesen rákenem [a rizsre], és visszateszem a mélyhűtőbe (1997 Magyar Hírlap CD09) | Gyantát gyöngyözik a fenyőfa, a gyanta diónyivá, sőt tojásnyivá hízik és keménnyé dermed (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. (túlzó is, átv is) ’mozdulatlanná, ill. keménnyé merevedik, és így vmivé v. vmilyenné változik vmi v. vki’ ❖ Dermedni: gebbedni, halni, fúladni, fúlni, merevedni (1792 Kisded szótár C0816, 31) | Oh így vál el a’ lélek A’ dermedő testtől (1820 Kisfaludy Károly 8242029, 263) | Pál szoborrá dermedve állt (1862 Remellay Gusztáv 8391004, 75) | A kezén egy-egy felemás kesztyű, fesletten s páncélossá dermedve a szennytől (1932 Szomory Dezső 9683009, 129) | Ha a fűszálakon mászó rovar tudná, hogy mozdulatlanná kell dermednie, hiszen a pókok csak a mozduló prédát észlelik, semmi baja nem esne (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1b. (átv is) ’megmerevedve rátapad vmire, odafagy vmihez vmi’ ❖ pillámra dermedt forró könnyem (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | Mondata közepén megállt, rendkívüli érdeklődés és meglepetés dermedt az arcára (1947 Szabó Lőrinc ford.–Doyle 9629171, 44) | [egy vízben úszó gyertyán] a megolvadt paraffin egy része, vékony film formájában leereszkedik a külső felületen, és a víz felszínén szétterülve, a gyors hőelvonás következtében azonnal a [gyertya] pereméhez dermed (1996 Természet Világa CD50).
1c. (túlzó) ’nagyon fázik’ ❖ [a vadállatoknak] lenyúzott bőrükbe dermedő testedet takarhasd (1838 Frankenburg Adolf C3615, 171) | csak a hátulsó udvarban került szük szobája, melyben nappal főlt és éjjel dermedett (1876 Ágai Adolf C0547, 4) | Húh, be fázol, húh, be reszketsz. Ha rád fúvok, még kővé fagysz. – Előbb égtél, most meg dermedsz (1882 Jókai Mór CD18) | sápad arcom, pírral égek, nyár int felém, fagyoktól dermedek (1939 Rónay György ford.–Michelangelo 9573155, 54).
1d. (irod) ’〈jelenség, megnyilvánulás stb.〉 vmely formát öltve vmivé válik’ ❖ a’ gondolat olly tőrré dermede lelkökben, mint a’ leghegyesebb jégcsap (1829 Vörösmarty Mihály 8524420, 15) | Ez hát az élő öröm, mely kínná sose dermed? (1913 Tóth Árpád C4230, 35) | Az emberek pedig, kik mindig önzőek és testvértelenül rohannak céljuk felé, egy szavukkal, egy mozdulatukkal emlékeztetnek bennünket, milyen egyedül vagyunk, és ez a szó, ez a mozdulat, minden látható ok nélkül örökös jelképévé dermed lelkünkben az élet egész céltalanságának (1923 Kosztolányi Dezső CD10) | kezdenek merev dogmák halmazává és közhelyekké dermedni az alapelvek (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (vál) ’vmely állapotba belemerevedik, ill. vmely (erős érzelmi) hatástól bénult, mozdulatlan állapotban van’ ❖ Éngemet a’ dühödő szerelem dermedni ne hadjon (1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius C3480, 105) | Hadd lássuk végre, kötelesség-felejtve vesztegelni s resten, vak kábulásban fog-e dermedni a magyar, s elszédítve bálványai által, még egy kis szemfelnyitás, egy kis gondolkozás fáradságára sem fogja-e eltökélni magát (1842 Széchenyi István minden írása CD1501) | dermedve hallottuk a baljóslatu nyöszörgést (1894 Rákosi Viktor C3603, 190) | Túlnan derűlt kék ég mosolyog, s a természet zöldel és virúl, mikor itt még minden téli álomban dermed (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A közönség halk ünnepélyességbe dermed (1936 Hajdu Henrik ford.–Bang 9212021, 101) | Nem engedhetjük meg, hogy a nemzet tehetetlenségbe dermedjen (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. (irod) ’merev tekintettel néz, mered vkire, vmire’ ❖ álmélkodó szemmel egymásra dermednek (1806 Verseghy Ferenc C4430, 265) | Nőm felelet és szó nélkül dermedt reám (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 97) | Alszik. A maszkja már halotti maszk, Mely némán a nagy semmiségbe dermed, Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt, Töprenkedést és tomboló szerelmet (1910 Juhász Gyula¹ 9284239, 265) | Soká ült mereven és komoran és maga elé dermedve (1930 Móricz Zsigmond CD10).
Ö: meg~.
ÖU: bele~, le~, rá~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.