döbbent¹ ts ige 4b3
1. (tárgy n. is) ’meglep, kül. megijeszt v. ámulásra késztet vkit’ ❖ ? a hold ezüstös világával az éjtszakai döbbentő órákat pillogtatja (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 2) | [A török] gyakran döbbenté a’ Kereszténységet (1790 A mostani török háborúnak rövid históriája C4318, 7) | Nem ijesztik, háborgatják, döbbentik, nem idézik el őt valóságos élő lehellő tekintetek (1842 Petrichevich Horváth Lázár C3518, 136) | – Szibéria! – kiáltott Hintáss Gyula, a messze és titokzatos fehérségekre intve, melyek a nyári hó kísértetiességével döbbentettek (1926 Babits Mihály 9014127, 87) | A könnyű kézzel verselő költő […] észreveszi a lét rejtett vagy halovány fényű, megfoghatatlan vagy néha látványos szépségeit, és ezeket a leghagyományosabb dalformában énekli meg – nem átütő erővel, nem döbbentő hatással, de kiegyensúlyozott színvonalon (2000 Új Könyvek CD29).
2. (tárgy n. is) döbbent vmire ’(váratlanul) a tudatára ébreszt, vmire ráeszméltet vkit’ ❖ Végig hitte kora minden hitét, végig tagadta minden tagadását. De mindent ilyen magára döbbentő átlátszósággal (1915 Szabó Dezső CD10) | faji meg társadalmi ellentétek vulkánján gondtalanul táncoló, evő-ivó társaságtól, amelyet a háború se tud felrázni, a valóságra döbbenteni (1956 Hódos György 2005046, 207) | [Illyés Gyula] 1514, 1848–49, 1861, 1944 magyar történelmi drámáit írta meg a múltat tisztázó és teremtő szándékkal, […] hogy jelenkori cselekvésünk felelősségére döbbentsen a múlt példáival (1990 Görömbei András CD53) | [Mészöly Miklós Az atléta halála című műve] az olvasót is a történés aktív részesévé teszi; kész megoldás és magyarázat helyett az apró dolgok realitására figyelmeztet, a „jelek”[,] a tárgyak, a környezet, a tájak jelentőségére döbbent (1998 Új Könyvek CD29).
2a. (rég) ’〈vmely érzést〉 előidéz, támaszt, ill. megrázó v. eszméltető erővel tár vki elé vmit’ ❖ Minden szellő fúvallatja a’ bokrokon ijjedést döbbentett [Schlauch] szorúlt szívébe (1824 Fáy András¹ C1724, 163) | mintha mindenkiben halálos rémületet akarna döbbenteni, ismételte: –Magyar vagyok, magyar vagyok! (1919 Szabó Dezső CD10) | A némber forrón és fájón kegyetlen Teremtő, rontó ösztönét, Te asszony elénk döbbented dús művészetedben, Pajkos játékosan, véres viharzón (1921 Juhász Gyula¹ C2454, 227) | Lenkei elénk döbbenti a mítikus ősemberiséget (1927 Szilágyi Géza CD10).
Ö: meg~, rá~.
Vö. CzF.