dőlöng (3c) l. dülöng

dülöng tn ige 3c  dőlöng, düllöng, dűlöng

1. (kissé rég, túlzó is) ’〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől’ ❖ tartóztasd ezek által tántorgo életét, ’s dülng testét támogasad (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 86) | elfátyolozott török asszonyok alkalmatlan papucsaikban mint kacsák dűlöngve őgyelegnek (1862 e. Szemere Bertalan 8437007, 113) | A lovas aluszik, feje és dereka lóg előre-hátra, dülöng, bólintgat (1865 Jókai Mór CD18) | a fiúk dülöngtek a kacagástól (1897 Papp Dániel 8354006, 301) | Este mikor hazajön, csak úgy dülöng az éhségtől (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | esőfelhők vonultak zordonon s a szirti fák dülöngtek, mint a részeg (1936 Jékely Zoltán 9278014, 20) | a sárban dülöngve araszoló tankok (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’〈ember v. állat gyengeség, fáradtság stb. miatt〉 meg-meginogva, támolyogva megy, halad’ ❖ Fel-fogván a’ légelyt iſzik még vagy két-ſzer. Ollyan lett, mint a tſap, düllöng, eſik több-ſzer (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 100) | Nini ott dőlöng csakugyan, de milyen lassan, milyen fáradtan (1885 Kabos Ede C2465, 54) | Emberek dülöngnek a mezőről (1911 Ady Endre CD10) | Tavaszra kelvén az idő, jól kiálló bordákkal és lapoczkákkal dülöngött a jószág a zsenge legelőre, a hol ismét lábra kaphatott (1912 Kovách Aladár C6828, 222).

1b. (rég) ’〈víz felszíne〉 hullámzik, ring, ill. 〈folyó〉 így folyik, árad’ ❖ [a megáradt Duna] b Árkából ki nyomúlna, tovább, ’s dlöngne továbbra (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 10) | A gyalogság fényes fegyvere a […] napnak világa közt úgy látszott, mint a tengernek düllöngő habja (1804 Bessenyei György¹ C1097, 315) | [a sajkát] hol elmerítette, hol felhányta a’ döllöng höngörts hullám (1806 Wándza Mihály C4543, 124).

2. (rég, átv is) ’felsőtestével ide-oda, előre-hátra dől, hajlong’ ❖ [Kuthy] hiába volt tekintélyes állásban, mégis dülöngenie kellett (1879 Lauka Gusztáv C2893, 206) | [tánc közben] ugrált és bokázott, majd düllöngött előre és hátra (1933 Gelléri Andor Endre 9179002, 29).

3. (kissé rég) ’〈kézírásban betűk sora〉 nem egy irányban, hanem hol jobbra, hol balra dől’ ❖ összevissza dűlöngtek bizonytalan görbe betűi (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Karácson felé érkezett egy levélke: lila tentával jobbra-balra dűlöngő betük, gyerekes irás (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 78) | [vastag ujjai] esetlenül vonszolták a tollat és a betűk düllöngve támogatták egymást az egyenetlen sorban (1932 Hamvas H. Sándor CD10).

4. (kissé rég) ’〈több tárgy, dolog v. személy〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova’ ❖ a habok habokra dőlöngvén, a partra tolyongnak (1788 Batsányi János 7023015, 181) | dülöngő fabábok’ kopogása [hallható] (1842 Jablanczy Ignác C2711, 18) | amint [a vezérek] meglátták, hogy laboncaik ugyancsak dülöngnek a diákok csapásai alatt, hátat fordítottak a csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé (1853 Jókai Mór CD18) | céda gyerekek az alkonyig tartott hancurozás kábultságával dülöngtek a porba (1922 Babits Mihály 9014126, 35).

5. (kissé rég) ’〈épület, építmény〉 omladozik, roskadozik, ill. ilyen állapotában van vhol’ ❖ Dűlöng, dűledez, im Umfallen sein (1844 Kiss Mihály C2706, 26) | A ház végéhez omladó istálló tapadt, mellette dülöngött a disznóól és tyúkketrec (1923 Török Sophie CD10) | a dülöngő fal alatt száz csavargó megaludt már (1937 Jankovich Ferenc 9275007, 17).

J: dülöngél.

Sz: dülönget, dülöngéz, dülöngős, dülöngőzik.

Vö. CzF. dőleng, dőlöng, dülöng · dűlöng, dülöngő · dűlöngő; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.