aligmúlt mn és fn 2A1 (rég)

I. mn

1. ’nemrég elmúlt, nemrég történt, ill. nemrég befejeződött 〈időszak, esemény stb.〉’ ❖ ha átképzelem ez alig mult napokat: úgy érzem magam, mint mikor egy szép álomból félig eszmélve hallom reggel a körülem fönjárók szavait (1846–1847 Szendrey Júlia 8440011, 99) | ma az egész város az aligmult napok véres eseményeinek részletességeivel […] foglalkozik (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 32) | Lengyelhon földarabolása nem-e az utolsó aligmult tény (1884 Szentpály Janka C3964, 23) | legelőször is az aligmúlt benyomások emlékezési képei vesznek el (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 183) | aligmúlt tegnapok (1985 Chak István 2007018, 357).

2. • aligmúlt idő (Nyelvt) ’elbeszélő múlt, félmúlt, imperfectum’ ❖ A’ köz alígmúlt id az elſ Hajtogatáſban mindenkor éle az elſ ſemélyben (1790 Főldi János C1759, 174) | a’ vág és lel reguláris ígéknek második személlyei az alligmúltt üdben vágál, lelél (1818 Verseghy Ferenc C4415, 219) | Aligmult idő, melly a’ cselekvést […] elmultnak mondja ugyan, de egy másik cselekvés tekintetében jelenlévőnek is láttatja (1835 Vajda Péter C4667, 37).

II. fn

1. ’nemrég elmúlt időszak; közelmúlt’ ❖ a’ rövid aligmult való’ képeivel (1842 Sárosi Gyula 8404076, 378) | gondjai, az aligmult emlékei s a közeljövő aggodalmai, aludni nem hagyták (1884 Szász Károly² ford.–Black C3845, 163) | A régmult körvonalai, részletei mindig jobban kiválnak előttünk, mint az aligmultéi (1885 Vadnay Károly C3609, 7).

2. (Nyelvt) ’elbeszélő múlt, félmúlt, imperfectum’ ❖ még inkább erősíteni látszik ezt az óhajtó mód aligmultja (1826 Vörösmarty Mihály C4538, 158) | az alig multat a multtal pedig seholsem fogja találni összezagyválva (1878 Egyetemes Filológiai Közlöny C0097, 131) | hallani még az ék, ám, ém úgynevezett aligmúltat (1879 Arany János C0654, 410).

Vö. CzF.

aligmúlt ❖ melléknév és főnév ◦ 2A1 ◦ (rég)
I. melléknév
1.
nemrég elmúlt, nemrég történt, ill. nemrég befejeződött 〈időszak, esemény stb.〉
ha átképzelem ez alig mult napokat: úgy érzem magam, mint mikor egy szép álomból félig eszmélve hallom reggel a körülem fönjárók szavait
(1846–1847 Szendrey Júlia)
ma az egész város az aligmult napok véres eseményeinek részletességeivel […] foglalkozik
(1848 Kossuth Hírlapja)
Lengyelhon földarabolása nem-e az utolsó aligmult tény
(1884 Szentpály Janka)
legelőször is az aligmúlt benyomások emlékezési képei vesznek el
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing)
aligmúlt tegnapok
(1985 Chak István)
2.
(csak szókapcsolatban)
aligmúlt idő (Nyelvt)
A’ köz alígmúlt id az elſ Hajtogatáſban mindenkor éle az elſ ſemélyben
(1790 Főldi János)
a’ vág és lel reguláris ígéknek második személlyei az alligmúltt üdben vágál, lelél
(1818 Verseghy Ferenc)
Aligmult idő, melly a’ cselekvést […] elmultnak mondja ugyan, de egy másik cselekvés tekintetében jelenlévőnek is láttatja
(1835 Vajda Péter)
II. főnév
1.
nemrég elmúlt időszak; közelmúlt
a’ rövid aligmult való’ képeivel
(1842 Sárosi Gyula)
gondjai, az aligmult emlékei s a közeljövő aggodalmai, aludni nem hagyták
(1884 Szász Károly² ford.–Black)
A régmult körvonalai, részletei mindig jobban kiválnak előttünk, mint az aligmultéi
(1885 Vadnay Károly)
2. (Nyelvt)
még inkább erősíteni látszik ezt az óhajtó mód aligmultja
(1826 Vörösmarty Mihály)
az alig multat a multtal pedig seholsem fogja találni összezagyválva
(1878 Egyetemes Filológiai Közlöny)
hallani még az ék, ám, ém úgynevezett aligmúltat
(1879 Arany János)
Vö. CzF.

Beállítások