echós mn 2A9

1. (kissé rég, irod v. vál) ’olyan 〈hely〉, ahol visszhang hallható, ill. olyan 〈hely v. felület〉, amely alkalmas arra, hogy benne v. rajta visszhang keletkezzen’ ❖ az echos Tihany (1890 Terescsényi Gyula C4116, 135) | [az öreg] otthonosan, fesztelenül lépked most az ekhós templomi kövezeten (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | ha az ember már nem próbálta volna, irigyelné a vidéki lapszerkesztő dolgát, akinek van ekhós tribünje, s akit még annyi minden tud érdekelni ez érdekességtelen világból (1912 Ady Endre CD0801).

2. (kissé rég, irod v. vál) ’vmely távolabbi felületről visszaverődő, visszhangzó 〈hang〉’ ❖ [a mostani plébános] nem énekli olyan áhítattal, olyan echós hangon a circum dederum-ot [!], mint a néhai (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | halódó boldogságom ekhós zokogása szívem barlangjában? (1918 Laczkó Géza CD10).

3. (Irodt) ’〈kül. a reneszánsz és a barokk költészetben:〉 olyan 〈vers〉, amelyben a versszakok záró eleme játékosan, visszhangszerűen rímel a közvetlenül előtte álló szóra, ill. ilyen versben alkalmazott 〈rím〉’ ❖ A’ melly a’ hangzást ekkhós játékra cserélte (1792 Édes Gergely C1542, 188) | [Keszeg uram] kétszáz sorból álló ekhós verset írt (1876 Vasárnapi Újság C7390, 179) | Rimay szerelmi költeményeiben ez az utánzó kedv a legérettebb, legcsiszoltabb daraboknál a legfeltűnőbb, mint például […] a Balassira emlékeztető, bravúros rímelésű echós versben (1964 Pirnát Antal CD53) | ekhós rím, echórím: olyan belső rím, amelyben a rímhívó és a felelő rím közvetlenül egymás mellett helyezkedik el (1998 MagyarNagyLex. C5820, 146).

Vö. ÉrtSz.; TESz. ekhó; ÉKsz.

echós ❖ melléknév ◦ 2A9 ◦
1. (kissé rég, irod v. vál)
olyan 〈hely〉, ahol visszhang hallható, ill. olyan 〈hely v. felület〉, amely alkalmas arra, hogy benne v. rajta visszhang keletkezzen
az echos Tihany
(1890 Terescsényi Gyula)
[az öreg] otthonosan, fesztelenül lépked most az ekhós templomi kövezeten
(1895–1896 Mikszáth Kálmán)
ha az ember már nem próbálta volna, irigyelné a vidéki lapszerkesztő dolgát, akinek van ekhós tribünje, s akit még annyi minden tud érdekelni ez érdekességtelen világból
(1912 Ady Endre)
2. (kissé rég, irod v. vál)
vmely távolabbi felületről visszaverődő, visszhangzó 〈hang〉
[a mostani plébános] nem énekli olyan áhítattal, olyan echós hangon a circum dederum-ot [!], mint a néhai
(1879 Mikszáth Kálmán)
halódó boldogságom ekhós zokogása szívem barlangjában?
(1918 Laczkó Géza)
3. (Irodt)
〈kül. a reneszánsz és a barokk költészetben:〉 olyan 〈vers〉, amelyben a versszakok záró eleme játékosan, visszhangszerűen rímel a közvetlenül előtte álló szóra, ill. ilyen versben alkalmazott 〈rím〉
A’ melly a’ hangzást ekkhós játékra cserélte
(1792 Édes Gergely)
[Keszeg uram] kétszáz sorból álló ekhós verset írt
(1876 Vasárnapi Újság)
Rimay szerelmi költeményeiben ez az utánzó kedv a legérettebb, legcsiszoltabb daraboknál a legfeltűnőbb, mint például […] a Balassira emlékeztető, bravúros rímelésű echós versben
(1964 Pirnát Antal)
ekhós rím, echórím: olyan belső rím, amelyben a rímhívó és a felelő rím közvetlenül egymás mellett helyezkedik el
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. ekhó; ÉKsz.

Beállítások