egybekel tn ige 2b8

1. (rég) ’〈két v. több anyag, dolog, ill. vmivel vmi〉 egyesül, összekeveredve, összeforrva stb. eggyé válik’ ❖ a’ kemény tſontok, minek utánna el-törtek, és a’ fiatal korának ideje el-mult, többé öſzve nem forrnak, ’s egybe nem kelnek (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4222, 110) | Fld nélkl talám egy víz ſintsen, a pedig mindenkor lúg terméſzetü ſzokott lenni, mely a’ ſavakkal, midn öſzvetalálkozik peseg, egybekél, és nagyobb felolvadhatóságot ltöz magára (1800 Nyulas Ferenc C3341, 10).

2. (vál, átv is) ’〈két személy, ill. vkivel vki〉 házasságot köt’ ❖ Mind addig pediglen szörnyen gyötrettetem Míg vélle egybe kél (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 6) | egybekelt a nemes pár (1898 Irodalomtörténeti Közlemények C0215, 76) | Velencébe csak akkor költöztünk, mikor egybekeltünk az urammal (1925 Kosztolányi Dezső 9359449, 71) | A fúzió révén Nagy-Britannia negyedik és kilencedik legnagyobb pénzügyi csoportja kél egybe (2000 Figyelő CD2601).

2a. (kissé rég) ’megházasodik vki’ ❖ [Pista] aratás után egybekelt (1845 Eötvös József C1594, 144) | Tehát, barátim, Én elhatároztam. Következő Vasárnap egybekel Katalin leányom (1866 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | Spira főrabbi elődjei közül […] senkinek sem volt leánygyermeke, a fiuk mind idegenben keltek egybe (1933 Zsidó Újság 2141001, 7).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, egybekelő

egybekel tárgyatlan ige 2b8
1. (rég)
〈két v. több anyag, dolog, ill. vmivel vmi〉 egyesül, összekeveredve, összeforrva stb. eggyé válik
a’ kemény tſontok, minek utánna el-törtek, és a’ fiatal korának ideje el-mult, többé öſzve nem forrnak, ’s egybe nem kelnek
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
Fld nélkl talám egy víz ſintsen, a pedig mindenkor lúg terméſzetü ſzokott lenni, mely a’ ſavakkal, midn öſzvetalálkozik peseg, egybekél, és nagyobb felolvadhatóságot ltöz magára
(1800 Nyulas Ferenc)
2. (vál, átv is)
〈két személy, ill. vkivel vki〉 házasságot köt
Mind addig pediglen szörnyen gyötrettetem Míg vélle egybe kél
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
egybekelt a nemes pár
(1898 Irodalomtörténeti Közlemények)
Velencébe csak akkor költöztünk, mikor egybekeltünk az urammal
(1925 Kosztolányi Dezső)
A fúzió révén Nagy-Britannia negyedik és kilencedik legnagyobb pénzügyi csoportja kél egybe
(2000 Figyelő)
2a. (kissé rég)
megházasodik vki
[Pista] aratás után egybekelt
(1845 Eötvös József)
Tehát, barátim, Én elhatároztam. Következő Vasárnap egybekel Katalin leányom
(1866 Lévay József ford.Shakespeare)
Spira főrabbi elődjei közül […] senkinek sem volt leánygyermeke, a fiuk mind idegenben keltek egybe
(1933 Zsidó Újság)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, egybekelő

Beállítások