éjj (2B6) l. éj¹

éj¹ fn 2B6 (kissé vál v. irod)  éjj (kissé rég)

1. ’a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétedéstől reggelig terjedő fele’ ❖ Nap és Éjj egymáſſal a’ mikor egyeznek (1774 Vesmás Márton 7374002, 29) | [a katonák] fegyverben állva tölték az éjet (1841 Pesti Hírlap CD61) | Késő éjre járt az idő (1862 Jókai Mór CD18) | Hosszú éjjeken át sokat gondolkodtam (1911 Szini Gyula CD10) | [Medici Katalin] Bertalan éjén ezrivel gyilkoltatta le a hugenottákat (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 136) | háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) • (az) éj fele (rég) ’éjjeli tizenkét óra, ill. annak tájéka, éjfél’ ❖ dallának ezek [ti. a villik, szellemek], ’s eloszoltak az éj’ fele’ multán (1822 Vörösmarty Mihály 8524374, 43) | az óra éj felére jár (1845 Petőfi Sándor CD01) | ha az éj fele jő, Sírjából nyögve vánczorog elő, Kit a reá kért átok súlya nyom (1847 Tompa Mihály 8484030, 79) • éjt nappá téve (túlzó) ’egyfolytában, szakadatlanul, éjjel-nappal’ ❖ [a fogságba ejtett lány megváltásáért] a szerelmes vőlegény három évig dolgozik éjt nappá téve embereivel együtt (1923 Népszava máj. 1. C7491, 10) | mi késztette, hogy éjt-nappá téve körmöljön, visszamerülve multjába, feloldani kövülni-kezdő emlékeit? (1933 Németh Andor CD10) | az ideális munkavállaló sohasem beteg, nincs családja és éjt nappá téve cége rendelkezésére áll (1999 Népszava szept. 3. C6268, 7) • éjt nappallá téve (túlzó) ’ua.’ ❖ [Kossuth] nem volt könnyelmü tagja a választmánynak, nem hideg spectatora a vésznek, hanem mondhatni éjet nappallá téve a tevékenység egész erejével munkált, hogy a választmány a társaságnak vagyonát mennyire lehet megmentse (1846 Hetilap CD61) | Mit csinál vajon ez az ifjú? Nem nyugszik, hanem éjt nappallá téve lót-fut, igyekszik és okulást meg munkát keres és küszködik (1923 Kosáryné Réz Lola CD10) | személyiségi jogokat sért-e a detektív, ha valakit észrevétlenül követ éjt nappallá téve (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (-en, ritk. -t raggal, hsz-szerűen) (rég, irod) ’éjszaka, éjjel’ ❖ Jó késő éjen jöttem haza s a jó gazdasszony még is fönvirasztott miattam (1837 Tóth Péter 8491003, 282) | [a nagyságos asszony gyerekeit] nappal ápolom, éjen virrasztom (1846 Kuthy Lajos 8261003, 209) | Atyám is a szent sír vitéze volt, Midőn egy éjt meglepte a vad ellen […] táborát (1863 Madách Imre C2953, 110) | minden éjjen megjelenek néked (1927 Benedek Elek 1015001, 10) | gyötrődik Medzsnun, vágyva a halált, ott sír szegény három nap, három éjen (1966 Rab Zsuzsa ford.–Nizámí Gandzsaví 9539023, 78).

1b. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ a’ Leány tsupán egy éjjért annyi pénzt kívánt tle, mennyit moſt Frantz pénzben 4000 Liver téſzen (1796 Sándor István 7287069, 18) | Nyári betegeskedésem után helyreállott egésségem, ’s jó éjeim voltak (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 164) | dús versháló, Mibe éjem, napom beszőve (1935 Fodor József 9149001, 3) | Hagyd el a kék tengert […]; barlangomban, az oldalamon gyönyörűbb lesz az éjed! (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Theokritosz 9324050, 77).

1c. ’〈ebben a napszakban, ill. nyugovóra térés előtt haszn. búcsúzó köszönésben〉’ ❖ A rue de la Parisban vagyunk; ez az ön utja, jó éjt (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard C3512, 35) | jó éjt kívántunk egymásnak és én visszamentem a szobámba (1916 Moly Tamás CD10) | Távozáskor a legáltalánosabban használt forma a Viszontlátásra! és változatai, ill. a Jó éjszakát! és a kissé választékos Jó éjt!, főként egyenrangúak között (1980 Nyelvművelő kézikönyv C6413, 1250).

1d. (rendsz. jelzővel) ’〈a halál mint állapot jelképeként〉’ ❖ Öröme a’ népnek, te éjbe döltél! (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163062, 10) | Hajnalodik; de fejét ez már nem nyujtja feléje, Hoszszan aluszsza sötétségét a’ végtelen éjnek! (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 71) | eltűnni a nagy éjben, Mindennél, ami él, a vég ez (1895 Vajda János CD01) | Amit te adtál […], Én elviszem a síri nyugovóra S az örök éjben is hevítni fog (1924 Juhász Gyula¹ CD01).

2. ’az éjszakával beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik’ ❖ vigyázz Tuardi: mer a gyászos éjnek első feltetzése(kor) kardomon láttya fejedet az egész sereg (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 120) | Körűl a táj az éjben elmerült; Csak a kuvik szól, más madár elült (1844 Tompa Mihály 8484076, 14) | nyitott szemmel belebámulni a vak éjbe álomtalan, gyötrődve, égve (1915 Lányi Sarolta CD10) | [hajnalban] ott hol a fény elválik az éjtől, olvad a homály, reszketnek a színek (1971 Képes Géza ford. 9323052, 71).

2a. ’a fény, világosság hiánya, teljes sötétség’ ❖ [A förgeteg] rettenetesen közelgetett elébb, ’s éjbe borította a’ mezőket (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 263) | Meggyőzte az ember a’ tengerek hatalmát, leszállott a’ föld örök éjébe (1831 Széchenyi István 8429011, 344) | Izzadt az ásó, – nyílt a sírok éje – És Babilonban szittya őst talált (1905 Zempléni Árpád 8535010, 231) | Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot (1953 Tollas Tibor 9818023, 60).

2b. (rég) ’〈a látóképesség hiánya, a vakság mint állapot jelképeként〉’ ❖ a’ kiknek szemök világát vissza nem adhatjuk, gyujtsuk meg legalább kebelökben a’ szellem fáklyavilágát, mely földerítse örök éjöket (1841 Pesti Hírlap CD61) | Szemének éje, lelkének borúja Nem gyötri többé (1850 Arany János CD01) | mért van nekem Szegény vaknak örök éjem?! (1857 Vasárnapi Újság CD56).

2c. ’〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉’ ❖ A’ nagy Allah fel-viraſzttya Éjbe omlott éltemet (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 187) | Búnak éje ül szivemben (1843 Petőfi Sándor C3506, 32) | Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: Járj előttünk, dicsőült Égi Láng, Élni akaró bús halottak élén! (1923 Tóth Árpád CD01).

3. (rég, ritk) ’észak’ ❖ [lelkem] repkedni vágyna éj ’s kelet felé (1820 Töltényi Szaniszló C4315, 50).

Ö: fél~, karácsony~, nász~.

ÖU: bál~, nyár~, szilveszter~, tavasz~.

ÖE: ~bagoly, ~barna, ~bogár, ~ború, ~csend, ~dél, ~derék, ~edény, ~egyenlőség, ~fátyol, ~fürt, ~haj, ~harmat, ~homály, ~hosszat, ~idő, ~kelet, ~köd, ~közép, ~lámpa, ~lepel, ~lepke, ~madár, ~magány, ~nyugat, ~őr, ~ruha, ~sark, ~szekrény, ~szem, ~tanya, ~zene.

Sz: éjel, éjez, éjlik, éjnyi, éjű.

Vö. CzF. ~, éjenként; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjen