elcseppen tn ige 1b5

1. ’〈folyékony v. képlékeny anyag〉(egy) cseppje leesik, ill. rossz helyre cseppen’ ❖ miért lehet a’ Vasat, mikor ollyan tüzes, hogy majd eltseppen, minden sérelem nélkül meg-fogni, söt meg-is nyalni (1787 Magyar Kurír C6330, 270) | eggy harmatcsepp, melly a’ szikla’ párkányán függ, s a’ napnak még felkölte előtt elcseppen (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 211) | A tinta elcseppent (1857 Jókai Mór C2233, 56) | mintha maréknyi tojáshab volna elcsöppenve (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | szinte elcsöppen a nyála (1942 Kodolányi János 9342003, 9) | [a narancsot és a grépfrútot] meghámozzuk (elcseppenő levüket felfogjuk) (1998 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈szerv〉 a benne képződött váladékból egy v. néhány cseppet elenged’ ❖ kiveszem a zsebkendőmet és kifúvom az orromat: ez is küzdés. Ha nem tenném, elcseppenne az orrom (1922 Rab Gusztáv CD10) | Idegrendszeri betegeknél neurózis hatására a hólyag nem tud kiürülni, és mindig elcsöppen (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég v. nyj) ’elesik vmitől, lemarad vmiről vki’ ❖ Conti Hertzeg el-tseppent a’ Koronától (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire C1941, 83) | Ráijesztek a fiúra – azt mondom: ha nem kell a lány, megházasodom, gyermekeim lesznek, s az örökségtől elcseppen (1849 Szigligeti Ede C4001, 106) | Mikor az ember megöregszik, a fiatalságát sírja vissza. Ez emberi és örök. Nem bevallása-e annak, hogy mindig a fiatalságnak van igaza? Törvényt ne hozzon az, aki már elcseppent az élettől. Az élet a fiataloké (1907 Ady Endre CD0801).

3. (rég) ’folyamatosan egyre kevesebbé válva elfogy, eltűnik’ ❖ igy lész vége életemnek, Élő ember, gondold meg: 4. Mint a füst oszlik hirtelenül, Ugy magad is, fontold meg, Elcseppensz egykor véletlenül! (1774 u. Faludi Ferenc CD01) | Vizzé vált – el-tseppent reményem (1788 Döme Károly C2521, 83) | Erje elcseppentt (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 114) | a háromszáz pengő elcseppent (1852 Kemény Zsigmond C2592, 44).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elcseppen tárgyatlan ige 1b5
1.
〈folyékony v. képlékeny anyag〉 (egy) cseppje leesik, ill. rossz helyre cseppen
miért lehet a’ Vasat, mikor ollyan tüzes, hogy majd eltseppen, minden sérelem nélkül meg-fogni, söt meg-is nyalni
(1787 Magyar Kurír)
eggy harmatcsepp, melly a’ szikla’ párkányán függ, s a’ napnak még felkölte előtt elcseppen
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
A tinta elcseppent
(1857 Jókai Mór)
mintha maréknyi tojáshab volna elcsöppenve
(1893 Mikszáth Kálmán)
szinte elcsöppen a nyála
(1942 Kodolányi János)
[a narancsot és a grépfrútot] meghámozzuk (elcseppenő levüket felfogjuk)
(1998 Lakáskultúra)
1a.
〈szerv〉 a benne képződött váladékból egy v. néhány cseppet elenged
kiveszem a zsebkendőmet és kifúvom az orromat: ez is küzdés. Ha nem tenném, elcseppenne az orrom
(1922 Rab Gusztáv)
Idegrendszeri betegeknél neurózis hatására a hólyag nem tud kiürülni, és mindig elcsöppen
(1997 Magyar Hírlap)
2. (rég v. nyj)
elesik vmitől, lemarad vmiről vki
Conti Hertzeg el-tseppent a’ Koronától
(1792 Gvadányi József ford.Voltaire)
Ráijesztek a fiúra – azt mondom: ha nem kell a lány, megházasodom, gyermekeim lesznek, s az örökségtől elcseppen
(1849 Szigligeti Ede)
Mikor az ember megöregszik, a fiatalságát sírja vissza. Ez emberi és örök. Nem bevallása-e annak, hogy mindig a fiatalságnak van igaza? Törvényt ne hozzon az, aki már elcseppent az élettől. Az élet a fiataloké
(1907 Ady Endre)
3. (rég)
folyamatosan egyre kevesebbé válva elfogy, eltűnik
igy lész vége életemnek, Élő ember, gondold meg: 4. Mint a füst oszlik hirtelenül, Ugy magad is, fontold meg, Elcseppensz egykor véletlenül!
(1774 u. Faludi Ferenc)
Vizzé vált – el-tseppent reményem
(1788 Döme Károly)
Erje elcseppentt
(1807 Folnesics János Lajos ford.Schilling)
a háromszáz pengő elcseppent
(1852 Kemény Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások