elélt mn-i ign és mn (rég)

I. mn-i ign → elél.

II. mn 12B7

1. ’éltes, öreg v. kiélt 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈arc, külső〉’ ❖ András, az elélt agg András, ki talán holnapután már elvégzendi számadását a természettel (1843 Nagy Ignác ford.–Schiller C5794, 306) | [az ajtó kinyílik egy] elélt kinézésű asszonyka keze által (1853 Vahot Imre C4632, 65) | elélt világfiak (1859 Balogh Tihamér C0770, 142) | Az ifju embernek közönséges kifejezésü elélt arcza volt (1870 Garabonciás diák naptára 1870-re C1803, 29).

2. ’kimerült, kihasznált 〈szántóföld〉’ ❖ El-élt szántó föld (1794 Magyar nyelvmester C1947, 181) | Ha jó árpa annak idején és el nem élt földbe vettetik, bő termése leend (1861 Új és ó kalendáriom C2967, 30) | Ha az árpa jó s el nem élt földbe jókor vetődik, bő termést várhatni (1862 Budai kalendáriom C0048, 16).

Vö. CzF.

elélt ❖ melléknévi igenév és melléknév (rég)
I. melléknévi igenév → elél
II. melléknév ◦ 12B7
1.
éltes, öreg v. kiélt 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈arc, külső〉
András, az elélt agg András, ki talán holnapután már elvégzendi számadását a természettel
(1843 Nagy Ignác ford.–Schiller)
[az ajtó kinyílik egy] elélt kinézésű asszonyka keze által
(1853 Vahot Imre)
elélt világfiak
(1859 Balogh Tihamér)
Az ifju embernek közönséges kifejezésü elélt arcza volt
(1870 Garabonciás diák naptára 1870-re)
2.
kimerült, kihasznált 〈szántóföld〉
El-élt szántó föld
(1794 Magyar nyelvmester)
Ha jó árpa annak idején és el nem élt földbe vettetik, bő termése leend
(1861 Új és ó kalendáriom)
Ha az árpa jó s el nem élt földbe jókor vetődik, bő termést várhatni
(1862 Budai kalendáriom)
Vö. CzF.

Beállítások