elemel ts ige 1b 

1. ’(emelve) elmozdít, ill. elvesz v. eltesz (vhonnan) vmit, ritk. vkit’ ❖ A’ [megégett ember] lábának újjai annak kezébenn maradának, a ki tet az ágyról el-akará emelni (1783 Magyar Hírmondó 7444036, 162) | Lilla elemelte a puskát arca mellől (1874 Lauka Gusztáv C2901, 308) | [a káplár] szépen megfogta a barátot, utjából elemelte és letette melléje a sárba (1879 Csukássi József C1341, 264) | [A vonatrablók] a sínpárnak csak az egyik felén emeltek el a helyéről egy tízméteres sínt, mikor a távolban elhangzott a vonat dübörgése (1923 Krúdy Gyula CD54) | [Jancsi] elemelte a ház hátuljáról a padláslétrát, előcipelte s odatámasztotta az ereszhez (1956 Csurka István 2051055, 37).

1a. (Ját) ’〈megkevert, színével lefelé fordított kártyacsomagot〉 a tetejéről vmennyi lapot elvéve és alulra téve (osztás előtt) átforgat’ ❖ Zatlacz ur szégyenlé a beszédet, elemelé a kártyát (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 229) | Az így összeállított [kártya]csomagban minden hatodik lapon azonos ábra lesz, akárhogy is emeli el a néző a csomagot (1980 Rodolfo 1055017, 32).

1b. ’〈testrészt〉(felfelé mozdítva) elhúz, elvesz vhonnan, ill. 〈fejet v. szemet, tekintetet〉(felfelé emelve) elfordít vhonnan (vhova)’ ❖ „Ave!”, szólt Carigli, el sem emelvén szemeit az iratról, melly előtte hevert (1847 Jósika Miklós C2406, 152) | Ki ez a fiú? kérdezte [Hubay Kató] Ács Ferit, mikor egy téli délután korcsolyapályáról jövet a templom sarkán Zoltánba ütődtek s Zoltán zavartan emelte el fejét a szemközti kollégium ablakai felé (1928 Németh László² 9485038, 186) | [ha az orgonista] a frázisvégeknél bátrabban emelné el kezét a manuálokról, játéka sokat nyerhetne még elevenség és plaszticitás tekintetében (1957 Műsorfüzet máj. 27. C0372, 19) | elemeltem a tekintetemet a feleségem arcáról (1989 Csengey Dénes 1028002, 27).

1c. (rég) ’〈ember (járművel)〉 elvisz, elszállít vmit, ritk. vkit’ ❖ Hoz Lengyel ezekért [ti. a magyar borokért] ſok ſzép Aranyakot, De el-emel ez-is ſok kedves kortyokot (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 39) | Láſzló Király ſzalada Béts felé, Azonban magával Mátyáſt el-emelé (1793 Kecskeméti Zsigmond ford.–Palma 7174001, 66) | a tótok egy pár garasért ollyan terheket is elemelnek, hogy egész csuda, tekintve erőtlen vézna alkatukat (1847 Hetilap CD61).

1d. (rég) ’〈igavonó állat vmekkora terhet〉 képes elhúzni, elvontatni’ ❖ Vasuton némi emelkedés mellett is egy ló elemel 20-50 mázsát; ha pedig a vasut teljesen vizirányos vonalu, 140-160 mázsát is (1859 Vasárnapi Újság CD56).

2. ’arra késztet vmit vki v. vmi, hogy a levegőbe emelkedjen’ ❖ Onnét hogy úttyát folytaſſa Ez [ti. a méhkirálynő] magát el-emeli (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 86) | Nulla fékhatásnál, ha nem tudom elemelni a gépet, és vissza kell ereszkedni, képtelenség megállni (1983 Polgár András 1121004, 201).

2a. ’arra késztet, ill. úgy igazít vmit vki v. vmi, hogy lenti, vmihez simuló v. vmire nehezkedő helyzetéből (kissé) feljebb emelkedjen’ ❖ Az sem árt, ha elindulás előtt elemeljük az üvegtől az ablaktörlő lapátot, nehogy bekapcsoláskor leégesse a motort az odafagyott gumi (1994 Magyar Hírlap CD09) | [A szárazföldi őskrokodilok] hatalmas koponyával rendelkeztek, lábaik segítségével sokkal jobban el tudták emelni testüket a talajtól lapos koponyájú folyami társaiknál (1997 Természet Világa CD50) | [Mumpsz betegség esetén] a megduzzadt fültőmirigy a fülcimpát elemeli (1997 PedagógiaiLex. C6809, 495).

3. (biz, szépítő) ’〈ember, es. állat〉 ellop, elcsen (vkitől) vmit’ ❖ Amott Argus pásztor tehenét legeli, A mig ő aluszik, Hermes elemeli (1775 k. Faludi Ferenc CD01) | a bőröndről senki sem tud semmit. A nagy tumultusban a vasútnál elemelte valaki (1897–1898 Mikszáth Kálmán CD04) | A [cerkóf]majom nyilván a pénztárból emelte el a pénzdarabokat (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Az ő dolga, hogy rendőrért kiált vagy futni engedi a zsebtolvajt, aki megpróbálta elemelni a pénztárcáját (1986 Kis János² 2003011, 389).

3a. (rég, ritk) ’〈javakkal, értékekkel teli helyet〉 kirabol, kifoszt’ ❖ az ellenségeskedés ama fajtájáig, a mit a taktikusok kis háborunak neveznek (egy raktárt elemelnek; egy éléstárt elpusztítanak; a közlekedési eszközöket hasznavehetetlenné teszik stb.) (1866 Kossuth Lajos CD32) | [A rablók] végre mégis abban egyeztek meg, hogy [az iglói országos vásár helyett] elébb az iglói búcsút emelik el (1876 Jókai Mór CD18).

4. (kissé vál) ’a konkrét összefüggésektől elvonatkoztatva(, vmely más, rendsz. magasabb, általánosabb érvényű szintre emelve) vizsgál, értelmez, ill. ábrázol, mutat vmit’ ❖ Vigjátékban a komikum elemeli a valoszinütlenséget; szomorujátékban a valoszinütlenség mindig elemeli a drámai hatást (1873 Athenaeum C0028, 762) | megszoktuk, hogy a reklámok „elemelik” a valóságot, idealizált képet mutatnak (1996 Magyar Hírlap CD09) | a háborúkat esztétizálva, a valóságtól elemelve, festményeken, emlékérmeken kívánják a látogató elé tárni (1996 Magyar Hírlap CD09).

Sz: elemelés, elemelget.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emel; ÉKsz.; SzT.