éljen msz és fn 

I. msz 0 (gyakr. ismételve)

’〈vkinek, vminek az ünneplésére, köszöntésére, ill. öröm, lelkesedés, helyeslés kif-ére〉’ ❖ Éljen másodſzor mondom, ’s harmadſzor ’s, éljen (1786 Baróti Szabó Dávid C0826, 13) | Többen ezt kiálták: jól van! helyes! éljen! (1851 Arany János CD01) | Egy öreg. : Tartsa meg az isten sokáig ezt a boldogságot, szivünkből kivánjuk! Mind. : Éljen! (1874 Tóth Ede 8486001, 19) | [Valentine] mohón csapott le a játékosokra: – Gyerekek, beülök ötödiknek! – Bravo, éljen! (1927 Szép Ernő 9665043, 98) | „Justh Gyula –?” „Éljen!” dörögtük vissza (1947 Szabó Lőrinc 9629160, 88) | „Ma mindenki az én vendégem!” – kiáltotta [a flipperkirály]. „Éljen” – csattantak a tenyerek, de nem olyan lelkesen, mint „gondoltam volna” (1979 Esterházy Péter 9129002, 315).

II. fn 4B

’〈ünneplést, köszöntést, lelkesedést stb. kifejező szóként〉’ ❖ Száz Éljent kiáltsatok (1788 Mátyási József C3065, 2) | A’ ki engem ſzeret, igyék egyet velem!” A’ Vendégek erre Éljent kiáltanak, A’ Muzsikák pedig öröm-tust rántanak (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 18) | a teremnek hangos boltozatja Az éljenekre, mint a nyughelyéről Fölvert szelindek, elkezdett morogni (1846 Petőfi Sándor 8366294, 70) | [Nustkorb Andrást] a karzatról néhány bátortalan éljen kisérte (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 99) | a felszabadulás boldogságától mámoros, örömtől síró és zokogó nép nem érte be éljenekkel, kalap- és zsebkendőlengetéssel, hanem körülvette [Szobieszkit], megrohanta, csókolta kezét-lábát, ruháját, még a kengyelvasát is (1957 Ráth-Végh István 9556002, 113).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. éljen!; ÉKsz.; ÚMTsz.

éljen ❖ mondatszó és főnév
I. mondatszó ◦ 0 (gyakr. ismételve)
〈vkinek, vminek az ünneplésére, köszöntésére, ill. öröm, lelkesedés, helyeslés kif-ére〉
Éljen másodſzor mondom, ’s harmadſzor ’s, éljen
(1786 Baróti Szabó Dávid)
Többen ezt kiálták: jól van! helyes! éljen!
(1851 Arany János)
Egy öreg. : Tartsa meg az isten sokáig ezt a boldogságot, szivünkből kivánjuk! Mind. : Éljen!
(1874 Tóth Ede)
[Valentine] mohón csapott le a játékosokra: – Gyerekek, beülök ötödiknek! – Bravo, éljen!
(1927 Szép Ernő)
„Justh Gyula –?” „Éljen!” dörögtük vissza
(1947 Szabó Lőrinc)
„Ma mindenki az én vendégem!” – kiáltotta [a flipperkirály]. „Éljen” – csattantak a tenyerek, de nem olyan lelkesen, mint „gondoltam volna”
(1979 Esterházy Péter)
II. főnév ◦ 4B
〈ünneplést, köszöntést, lelkesedést stb. kifejező szóként〉
Száz Éljent kiáltsatok
(1788 Mátyási József)
A’ ki engem ſzeret, igyék egyet velem!” A’ Vendégek erre Éljent kiáltanak, A’ Muzsikák pedig öröm-tust rántanak
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
a teremnek hangos boltozatja Az éljenekre, mint a nyughelyéről Fölvert szelindek, elkezdett morogni
(1846 Petőfi Sándor)
[Nustkorb Andrást] a karzatról néhány bátortalan éljen kisérte
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
a felszabadulás boldogságától mámoros, örömtől síró és zokogó nép nem érte be éljenekkel, kalap- és zsebkendőlengetéssel, hanem körülvette [Szobieszkit], megrohanta, csókolta kezét-lábát, ruháját, még a kengyelvasát is
(1957 Ráth-Végh István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. éljen!; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások