ellejt ige 4b3 (vál)

1. tn ’könnyedén, kecsesen mozogva elhalad, elmegy (vhol) vki, vmi’ ❖ Ímé a’ temérdek Világok öröm tántzal kerengenek abbann a’ nagy tágasságbann, mellyet mi Égnek nevezünk, megtartyák bátorságos forgásokat mértéketlen abrontsokban; mosolygó pillantással lejtenek el egymás oldala mellett a’ Csillagok (1794 Csokonai Vitéz Mihály C6228, 72) | mellettem aranyos hintó lejt-el (1833 Munkácsy János 8323002, 37) | a mint ellejtesz a tömeg közt, Miként valami égi lény, Irigyen nézik azt az embert, Ki rólad mondja: „Az enyém!” (1904 Lenkei Henrik 8272003, 68) | [Kanicky] belekarolt Sárkányba, mintha mi se történt volna s a jelenlevők ámulata közepette ölelkezve lejtett el vele (1929 Kosztolányi Dezső CD10) | „Menj fel hozzá!” – súgja oda nekem Vértes, miközben ellejt mellettem, mit sem törődve azzal, hogy a biztatást a zongoristanő is meghallhatja (1978 Bereményi Géza 9048001, 205).

2. ts ’〈táncot v. tánclépést〉 eltáncol, eljár’ ❖ a’ tánczosak lassusága, fontolva haladása miatt a’ nemzeti csak akkor lejteték már el, miután ő felsége a’ teremből eltávozott (1843 Pesti Hírlap CD61) | Még az én vén lábaim is ellejthetik a lassu magyart (1855 Kemény Zsigmond C2607, 96) | [Andercs úr] ellejti a négyesből az első figurát, aztán csattogtatja a tenyerét, s az ütemre vaskos szorgalommal igazodnak a párok (1896 Krúdy Gyula CD54) | A kölni vendéget megviselte az út, mégsem bírt ellenállni a hölgyek ostromának: kilenc-kilenc fordulónyi menüettet lejtett el mindegyikkel (1957 Ráth-Végh István 9556004, 338).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

ellejt ❖ ige ◦ 4b3 ◦ (vál)
1. tárgyatlan
könnyedén, kecsesen mozogva elhalad, elmegy (vhol) vki, vmi
Ímé a’ temérdek Világok öröm tántzal kerengenek abbann a’ nagy tágasságbann, mellyet mi Égnek nevezünk, megtartyák bátorságos forgásokat mértéketlen abrontsokban; mosolygó pillantással lejtenek el egymás oldala mellett a’ Csillagok
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
mellettem aranyos hintó lejt-el
(1833 Munkácsy János)
a mint ellejtesz a tömeg közt, Miként valami égi lény, Irigyen nézik azt az embert, Ki rólad mondja: „Az enyém!”
(1904 Lenkei Henrik)
[Kanicky] belekarolt Sárkányba, mintha mi se történt volna s a jelenlevők ámulata közepette ölelkezve lejtett el vele
(1929 Kosztolányi Dezső)
„Menj fel hozzá!” – súgja oda nekem Vértes, miközben ellejt mellettem, mit sem törődve azzal, hogy a biztatást a zongoristanő is meghallhatja
(1978 Bereményi Géza)
2. tárgyas
〈táncot v. tánclépést〉 eltáncol, eljár
a’ tánczosak lassusága, fontolva haladása miatt a’ nemzeti csak akkor lejteték már el, miután ő felsége a’ teremből eltávozott
(1843 Pesti Hírlap)
Még az én vén lábaim is ellejthetik a lassu magyart
(1855 Kemény Zsigmond)
[Andercs úr] ellejti a négyesből az első figurát, aztán csattogtatja a tenyerét, s az ütemre vaskos szorgalommal igazodnak a párok
(1896 Krúdy Gyula)
A kölni vendéget megviselte az út, mégsem bírt ellenállni a hölgyek ostromának: kilenc-kilenc fordulónyi menüettet lejtett el mindegyikkel
(1957 Ráth-Végh István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások