elporzik tn ige 18a7

1. (irod) ’porrá, porszerűvé válik, elmállik, elporlad(, és így eltűnik) vmi’ ❖ ezt az éjt a távol ég-terek Sugár dárdája is keresztülfúrni gyenge, Örök arany hegyük tompára törve benne Elporzik, szétpereg (1916 Tóth Árpád CD01) | Ami úgy kezdődött s nőtt fel, mint mennydörgő robbanás, elporzik, széthull, semmivé válik s csak vészes emléke marad az élet síkján (1923 Móricz Zsigmond CD10) | A napfény elporzik, lassan sötétedik (1969 Mándy Iván 9420018, 25).

1a. ’〈por v. porként vmi〉 eloszlik a levegőben, elszáll’ ❖ A virágok helyét fekete por foglalja el, mely csakhamar elszóródik, elporzik, innét az üszög neve (1894 PallasLex. CD02) | A porüszög [...] fajai a gabonafélékben élősködnek, [...] s az elüszkösödött szerv végül elszárad és az üszögspórák elporzanak (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 128) | A három vadász megváltásként fogadta az ítéletidőt. Az első, bőrükön elporzó esőcseppre megálltak és ujjongva mosatták verejtékes testüket a gigászi zuhannyal (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 14).

1b. ’〈növény〉 kiereszti, kiszórja a virágport, ill. 〈gomba〉 kiereszti, kiszórja a spóráit’ ❖ Ha a virágzás idején a déli órákban az ágyat [ti. a melegágyat] kinyitjuk, az ekkor származó légvonat az elporzó virágok himporát ugyan szétoszlatja némileg, de ez nem mindig elégséges (1893 PallasLex. CD02) | A másik rozsdát az Aecidium Cydoniae Lenorm. nevü gomba okozza, ez a leveleken [...] és a gyümölcsön vastag, kiálló barnaszinü gumókat képez, melyekből hosszu, körülbelül 20 mm. nagyságu szarvak nőnek ki, melyek később [...] felrepednek s elporzanak (1893 PallasLex. CD02) | nincsen az orosz természetnek szerencsésebb pillanata, mint ezek a tavaszi késő délutánok, amikor a mogyorócserje már elporzott, de a nyír még nem mer kizöldülni (1957 Magyar Nemzet dec. 25. C4797, 13).

2. (átv is) ’vki v. vmi (port verve) gyorsan elhalad, elmegy (vhol, vhonnan v. vhova)’ ❖ István gróf hintaja hirtelen elporzott a sopánkodó tömeg előtt (1856 Jókai Mór C2247, 132) | Azzal fölkel és ugy elporzik az iskolából, mint a zivatar (1898 Gárdonyi Géza C1830, 132) | nyomott és elkeseredett volt az emberek hangulata. A nyár még csak elporzott fölöttük valahogyan, de a köd megfélemlíti őket (1928 Kassák Lajos 9314005, 184) | Elporoztak a hat-negyvenes busszal (1978 Bodor Ádám 1020018, 27).

Vö. CzF.; ÉKsz.

elporzik tárgyatlan ige 18a7
1. (irod)
porrá, porszerűvé válik, elmállik, elporlad(, és így eltűnik) vmi
ezt az éjt a távol ég-terek Sugár dárdája is keresztülfúrni gyenge, Örök arany hegyük tompára törve benne Elporzik, szétpereg
(1916 Tóth Árpád)
Ami úgy kezdődött s nőtt fel, mint mennydörgő robbanás, elporzik, széthull, semmivé válik s csak vészes emléke marad az élet síkján
(1923 Móricz Zsigmond)
A napfény elporzik, lassan sötétedik
(1969 Mándy Iván)
1a.
〈por v. porként vmi〉 eloszlik a levegőben, elszáll
A virágok helyét fekete por foglalja el, mely csakhamar elszóródik, elporzik, innét az üszög neve
(1894 PallasLex.)
A porüszög [...] fajai a gabonafélékben élősködnek, [...] s az elüszkösödött szerv végül elszárad és az üszögspórák elporzanak
(1928 TolnaiÚjLex.)
A három vadász megváltásként fogadta az ítéletidőt. Az első, bőrükön elporzó esőcseppre megálltak és ujjongva mosatták verejtékes testüket a gigászi zuhannyal
(1937 Szentiványi Jenő)
1b.
〈növény〉 kiereszti, kiszórja a virágport, ill. 〈gomba〉 kiereszti, kiszórja a spóráit
Ha a virágzás idején a déli órákban az ágyat [ti. a melegágyat] kinyitjuk, az ekkor származó légvonat az elporzó virágok himporát ugyan szétoszlatja némileg, de ez nem mindig elégséges
(1893 PallasLex.)
A másik rozsdát az Aecidium Cydoniae Lenorm.Lenormand nevü gomba okozza, ez a leveleken [...] és a gyümölcsön vastag, kiálló barnaszinü gumókat képez, melyekből hosszu, körülbelül 20 mm.milliméter nagyságu szarvak nőnek ki, melyek később [...] felrepednek s elporzanak
(1893 PallasLex.)
nincsen az orosz természetnek szerencsésebb pillanata, mint ezek a tavaszi késő délutánok, amikor a mogyorócserje már elporzott, de a nyír még nem mer kizöldülni
(1957 Magyar Nemzet dec. 25.)
2. (átv is)
vki v. vmi (port verve) gyorsan elhalad, elmegy (vhol, vhonnan v. vhova)
István gróf hintaja hirtelen elporzott a sopánkodó tömeg előtt
(1856 Jókai Mór)
Azzal fölkel és ugy elporzik az iskolából, mint a zivatar
(1898 Gárdonyi Géza)
nyomott és elkeseredett volt az emberek hangulata. A nyár még csak elporzott fölöttük valahogyan, de a köd megfélemlíti őket
(1928 Kassák Lajos)
Elporoztak a hat-negyvenes busszal
(1978 Bodor Ádám)
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások