elszenved ige 2b

1. ts ’〈bántalmat, szenvedéssel járó dolgot v. kellemetlen eseményt, körülményt〉 elvisel(ni), kiáll(ni) (kénytelen)’ ❖ halálozó betegnek kellene lenni, a’ ki ezen változáſt el nem ſzenvedhetné (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 59) | a Bánát, amely embervérrel ázott, Amelyet a magyar s török test trágyázott, Oly zsíros fűvet tart, hogy megérezheti Szagát sok büszke ló s el nem szenvedheti (1794 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Én is, amit sorsom rám mért, El-szenvedem – a hazámért! (1867 Arany János C0647, 142) | a rab királyfi már nem bírta tovább elszenvedni az egyedüllétet (1925 Krúdy Gyula CD54) | A magyar történetírás általában a besenyőktől elszenvedett vereségben látta a honfoglalás megindulásának közvetlen okát (1975 László Gyula¹ 2042054, 105).

2. ts (kissé rég) ’a közelében, környezetében megtűr vkit’ ❖ már Magyár Orſágban leg ritkább az igaz Magyár, ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 581) | [Velence] a’ Római Követet ugyan el ſzenvedi magánál; de annak itt magát figyelmeteſebben kelletik viſelnie, mint egyébütt (1793 Sándor István C3665, 78) | Teremtőm! el nem tudnák szenvedni egy férjet, a szakálas pofájával: inkább hálnék szőrpokróczban (1871 Arany László ford.–Shakespeare CD11) | Bagi uram, mi a véleménye a vendégeiről? Bagi: Bédugva hívtam meg őket, s most már dugatlanul is elszenvedem (1947 Tamási Áron 9701028, 100).

3. ts ’〈vmennyi időt〉 szenvedésben eltölt’ ❖ édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a félesztendőt (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 105).

3a. tn (ritk) ’〈valamennyi ideig〉 folyamatosan szenved’ ❖ Évekig is elszenvedhet a gyermek az anyja oktalan babonája miatt (1909 Budapesti Hírlap júl. 4. C4697, 44).

4. tn (rég) ’kiszenved, meghal’ ❖ [Zacharias] végre Dornbachban herczeg Schwarczenbergtől tisztelve és ápolva, már számos évek előtt, elszenvedett (1857 Széchenyi István CD1501) | a müvész szombaton éjszaka csendesen, mindörökre elszenvedett (1914 Budapesti Hírlap jún. 3. C4702, 14).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szenved; ÉKsz.; SzT. ~, elszenvedhet, elszenvedtetik

elszenved ❖ ige ◦ 2b ◦
1. tárgyas
〈bántalmat, szenvedéssel járó dolgot v. kellemetlen eseményt, körülményt〉 elvisel(ni), kiáll(ni) (kénytelen)
halálozó betegnek kellene lenni, a’ ki ezen változáſt el nem ſzenvedhetné
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
a Bánát, amely embervérrel ázott, Amelyet a magyar s török test trágyázott, Oly zsíros fűvet tart, hogy megérezheti Szagát sok büszke ló s el nem szenvedheti
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
Én is, amit sorsom rám mért, El-szenvedem – a hazámért!
(1867 Arany János)
a rab királyfi már nem bírta tovább elszenvedni az egyedüllétet
(1925 Krúdy Gyula)
A magyar történetírás általában a besenyőktől elszenvedett vereségben látta a honfoglalás megindulásának közvetlen okát
(1975 László Gyula¹)
2. tárgyas (kissé rég)
a közelében, környezetében megtűr vkit
már Magyár Orſágban leg ritkább az igaz Magyár, ha pedig még-az olly nép puſztitó gyilkoſokat-is tovább el-ſzenvedjk s félö hogy végtére egéſzen el-ne puſztuljon nemzetünk
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
[Velence] a’ Római Követet ugyan el ſzenvedi magánál; de annak itt magát figyelmeteſebben kelletik viſelnie, mint egyébütt
(1793 Sándor István)
Teremtőm! el nem tudnák szenvedni egy férjet, a szakálas pofájával: inkább hálnék szőrpokróczban
(1871 Arany László ford.–Shakespeare)
Bagi uram, mi a véleménye a vendégeiről? Bagi: Bédugva hívtam meg őket, s most már dugatlanul is elszenvedem
(1947 Tamási Áron)
3. tárgyas
〈vmennyi időt〉 szenvedésben eltölt
édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a félesztendőt
(1882 Mikszáth Kálmán)
3a. tárgyatlan (ritk)
〈valamennyi ideig〉 folyamatosan szenved
Évekig is elszenvedhet a gyermek az anyja oktalan babonája miatt
(1909 Budapesti Hírlap júl. 4.)
4. tárgyatlan (rég)
kiszenved, meghal
[Zacharias] végre Dornbachban herczeg Schwarczenbergtől tisztelve és ápolva, már számos évek előtt, elszenvedett
(1857 Széchenyi István)
a müvész szombaton éjszaka csendesen, mindörökre elszenvedett
(1914 Budapesti Hírlap jún. 3.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szenved; ÉKsz.; SzT. ~, elszenvedhet, elszenvedtetik

Beállítások