elvarázsol ts ige 6a
1. (átv is) ’〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban: vmely ártó lény〉 varázslattal, bűbájossággal vmely tulajdonságtól, képességtől stb. megfoszt v. azzal felruház, ill. átváltoztat (vmivé) vmit, vkit’ ❖ a’ h csillagok elvarázsolák lábaimat, ’s a’ Cziprus’ ölébe vezettek (1829 Uránia C0422, 210) | [a nép] áhítatos bámulattal nézte, hogyan varázsolja el csodatevő szerré a tiszta vizet az ég küldötte asszony, pusztán azáltal, hogy a kezét háromszor belemártja (1884 Jókai Mór CD18) | a mesék jutottak eszébe, amelyekben a tündérkirálylány keresztelőjére meg nem hívott boszorkány elvarázsolja az óperenciás birodalmat s a kóborló királyfi dehogy tud ráismerni a kacsalábon forgó várra, mikor csak romot lát maga előtt (1935 Hegedüs Lóránt 9234003, 130) | A csúf békává elvarázsolt daliás királyfi (2000 Új Könyvek CD29).
1a. ’〈megszokott, mindennapi tárgyat, dolgot〉 elbűvölővé, varázslatossá tesz vmi(vel vki v. vmi)’ ❖ Egy kellemes májuseste a’ csillagsereg magos örömragyogásaival elvarázslá az andalgó természetet (1818 Thewrewk József C4150, 6) | esti lámpák fénye varázsolja el a körutat (1939 Halász Gábor¹ CD10) | nem ez az első lakás, amelyet így [ti. a berendezéssel] elvarázsolt (1998 Lakáskultúra CD39) | A legegyszerűbb bútort, párnát és függönyt is képes elvarázsolni a jól megválasztott díszbojt vagy paszomány (2000 Lakáskultúra CD39).
2. (túlzó is) ’varázserővel v. ügyességgel, trükkel (látszólag) eltüntet, eltávolít (vhonnan v. vhova) vkit v. vmit’ ❖ Egy Vará’sló Aſzſzony ígéri ſokaknak, hogy az Iſtennek haragját ſokakról el-vará’solná (1776 Esopus meséi ford. C1642, 62) | nem hiszem, hogy ha Windischgrätznek sikerülne egy lehelettel elvarázsolni utjából Görgeit, s Pestig nyomulhatna […], hogy fehér zászlóval ne üdvözöltetnék (1848 Március Tizenötödike C3027, 929) | a bűvész vesszejének Legyintése elvarázsol Pálmák ernyős ligetébe A sivatag pusztaságból (1881 Bartók Lajos C0870, 48) | szakálla, mintha elvarázsolták volna, eltűnt arcáról (1935 Déry Tibor CD10) | [a kapus] elvarázsolta a labdát az egyedül lévő Bayern-játékos elől (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. (tárgy n. is) (irod v. vál) ’〈meglepő volta, ill. megnyerő tulajdonsága(i) v. teljesítménye révén〉(bámulatba ejtve) lenyűgöz, elbűvöl vkit, vmit’ ❖ el vagyok varázsolva a’ gyönyörű ’s hatalmas levelektől (1817 Szemere Pál C2568, 179) | [Arnould Zsófia] mint operaénekesnő elbájoló hangjával, szellemes ötleteivel, szép játékával és sikamlós pikantériáival varázsolta el nézőit (1893 PallasLex. CD02) | a lányka illata s a felhőcske árnyéka leng körülöttem s a fán madár dalol hogy megejtsen és elvarázsolja szívemet (1939 Kassák Lajos 9314077, 18) | megnyugtat és elvarázsol a pannon táj szépsége (2000 Új Könyvek CD29).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.