elvetemedett mn-i ign és mn
I. mn-i ign → elvetemedik.
II. mn 12B
1. ’erkölcsileg romlott, bármi rosszra kapható, aljas, becstelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző v. valló’ ❖ kéntelenittetem te néked Nemzetedböl, és a’ mi nagyob attyád teſtvérétöl ſzármazatt alatſon Hertzegnek el vetemedett tſelekedeteit panaſzolnom (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 134) | A’ Dávid’ ſzeretetét tudjuk amaz el-vetemedett Fiuhoz, az Absólonhoz, még akkor-is, mikor ez a’ Monſtrum édes Atyjának drága Életét vadáſzná (1781 Gombási István C1884, 127) | minden fenállót készek felforgatni, hogy elvetemedett szándéklataikat végre hajtsák (1833 Jelenkor C0226, 623) | Az emberek már elvetemedettebbek az állatoknál (1928 Kassák Lajos CD10) | van egy lelkész, akiben gonosz érzelmek uralkodnak, s amely elvetemedett felfogásnak hangot is ad (2001 Népszava dec. 14. C7464, 11).
1a. (rég) ’ilyen emberekkel jellemezhető 〈közösség, korszak〉’ ❖ [Abdéra] a’ legelfajultabb, elvetemedtebb vala Thrákiának minden városai köztt (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Sterne C2526, 159) | János gróf vitézsége nyers természettel volt párosulva, melyet nem az ész, hanem az indulatok kormányoztak. Példája és az elvetemedett kor megmagyarázhatják a téves irányt, melyet Zrinyi Miklós nagy szelleme vőn (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [Szudánban Emin basa] vitéz tetteket vitt véghez, de történetében a legvitézebb dolog mégis az volt, hogy ez a derék ember élni tudott ily elvetemedett népséggel (1890 Budapesti Hírlap szept. 21. C4737, 13).
2. (kissé rég) ’túlzott mértékű 〈(negatív) tulajdonság〉, ill. olyan 〈személy〉, aki azt a tulajdonságot, amelyre a megnevezése utal, ilyen mértékben hordozza’ ❖ [a] visszaéléseknek bőséges kútforrása végtére […] elvetemedett magosságra hágott (1831 Kossuth Lajos CD32) | elvetemedett rosz akarat és pajzán negédesség (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Micsoda ostobán elvetemedett hiúság, micsoda féktelen, bestiálisan vad önzés (1910 Ambrus Zoltán CD10) | Ez az elvetemedett vakmerőség megfoghatatlan volt számára (1923 Bíró Lajos CD10) | Még az elvetemedett nőgyűlölők életében is akadtak volna hölgyek, akiket bizonyos kedvező körülmények között oltár elé vezettek volna (1929 Krúdy Gyula CD54).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.