elzeng ige 3b9 (irod v. vál)

1. tn ’〈szó(zat), dal〉 zengve elhangzik’ ❖ ’S dörögve fölkél sírja’ homályiból Kálmán’ dicsőült képe, […] ’s szózatja, mint a’ Megszakadó zivatar’ nyögése, Harsogva zeng el szellemi ajkain (1823 Vörösmarty Mihály 8524120, 242) | kedélyes hangokban zenge el a basik ajakáról a harczi ének (1856 Abonyi Lajos C0504, 81) | Most ezt vallom utólszor: csak a betű, csak a tinta, nincs semmi más, csak a szó, mely elzeng s visszhangot ver az időben (1925 Kosztolányi Dezső 9359369, 44) | Annak a kornak a beszédírói, hivatásos fogalmazói is úgy érezhették, csak a koturnusról elzengő szavak méltók a kor és hely szelleméhez (2010 Népszabadság szept. 4. C7858, 4).

1a. ’〈zengő hang(on szóló ének, beszéd)〉 eljut, elhallatszik vhova, vmeddig’ ❖ Akkor az utánn a’ mi énekünk meſzſze el zeng (1786 Révai Miklós C1663, 232) | Halotti dal zeng el Norweg’ határihoz (1839 Beöthy Zsigmond ford.–Hammer-Purgstall 8047003, 25) | szeretném a szinház tetejét felnyitni, mint valami nagy skatulyát, hogy ez a tűzes, vad diadalordítás elzengjen messze a havas éjszakában, az oroszig (1916 Molnár Ferenc² 9453024, 108) | Az ének itt a holdsütötte kövek közt elzeng messzire (1969 Népszabadság szept. 27. ford. C4819, 7).

1b. ’〈zengő hang(on megnyilvánuló jelenség)〉 elhallgat, elhal, ill. befejeződik, véget ér’ ❖ csendben álltanak a’ tölgyen [= tölgyesben] a’ fák. A’ vadászat’ szózatja [= lármája, zaja] elzengett (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 180) | Millyen hamar elzengenek A’ hárfának hangjai (1828 Uránia C0421, 164) | Csak mikor végleg elzengett a harangszó, ült vissza [Liszt Ferenc] a zongorájához (1918 Pesti Hírlap szept. 1. C5666, 2) | Elzengett az őszi boros ének (1936 Babits Mihály CD01) | Odakünn elzengett végre a rigmus-nóta, s a pityókos társaság is elmaradt a delegációtól (1961 Népszabadság nov. 15. C4813, 2).

1c. ’〈jelentős, felemelő jelenség v. időszak〉 eltelik, véget ér’ ❖ elzeng a hattyudal varázsa (1859 Thaly Kálmán C4130, 166) | Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem (1909 Juhász Gyula¹ 9284167, 212) | Elzeng az élet, s vissza, vissza nincsen út! (1917 Tóth Árpád CD01) | Régen elzengtek Sappho napjai (1922 Babits Mihály CD10).

2. ts ’〈madár v. hangszer, harang dal(lamo)t〉 zengve megszólaltat, ill. így kifejez, elmond v. jelez vmit’ ❖ Hol a lant, mely elzengheti Csudálatos szépségét? (1801 Kisfaludy Sándor CD01) | A kakasok már harmadszor zengték-el a hajnalt (1824 Guzmics Izidor ford.–Theokritosz C1922, 103) | a mit e nép álmodik […]. Az ághegyen madarak zengik el (1847 Samarjay Károly C3662, 41) | Ahogy az első verset elzengte a harangocska, pillanatokig hallgatott, aztán újból rácsendített (1928 Kassák Lajos CD10).

2a. ’〈(zengő) hang v. dal, vers〉 érzékelhetővé tesz, kifejez, ill. elmond, elbeszél vmit’ ❖ Istenes hang zöngd-el Peleides Akilles haragját (1794 Molnár János ford. C3196, 29) | mintha minden egyes hang elzengte volna mindazt, mit lelke érez (1854 Podmaniczky Frigyes C3529, 404) | Ha napsugár avagy villám futá át E szívet, elzengé azt énekem (1864 e. Madách Imre C2954, 277) | a bájos arcú, hosszú copfos kislány belekezd egy dél-vietnami népdalba amely két, egymástól erőszakkal távol tartott szerető szív fájdalmát zengi el (1963 Népszabadság máj. 30. C1500, 6).

2b. ’〈dalt, zenét〉 zengő hangon előad, megszólaltat, ill. 〈szót, szöveget〉 hangosan, zengve (el)mond vki’ ❖ Jer, ’s tanuld meg verseimet, ’s zenegd el Kellemes hangon; kevesíti a’ bús Gondot az ének (1824 Virág Benedek ford.–Horatius C4506, 167) | egynehányan Az éljent elzöngék (1867 Zalár József C2091, 29) | Ezen a hangszeren [ti. a tárogatón] zengették el a Rákóczi-kor hősei az ő gyönyörű dalaikat (1910 Vasárnapi Újság C7424, 104) | Keserű páter szép mély hangján elzengte a Te Deumot (1980 Népszabadság aug. 17. C7830, 12).

3. ts (gúny is) ’〈annak kif-ére, hogy versben, dalban v. (indokolatlanul) emelkedett, fennkölt stílusban (magasztalva) elmond vmit, ill. beszél vmiről, vkiről vki〉’ ❖ könnyezve az engem Gyötrő szerelmet el zengem (1803 Kováts József³ C2776, 66) | Elzeng majd Varius […] Téged verseiben (1824 Virág Benedek ford.–Horatius C4506, 13) | [a] végtárgyaláson Plowden bíró elzengte az angol plumpudding dicsőségét, hogy hát még tolvajt is fognak vele (1896 Pesti Hírlap febr. 6. C5644, 17) | a gondnok urat az ilyen rosszhelyütt elzengett dicshimnuszok sem hoznák zavarba (1921 Népszava 2136001, 4) | dalokban elzengett katonaéletből (1925 Pesti Hírlap máj. 17. C5673, 37) | Elhisszük, hogy vannak az aláírók között, akik őszintén hisznek a jogegyenlőségről elzengett szólamokban (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elzeng ige 3b9 (irod v. vál)
1. tárgyatlan
〈szó(zat), dal〉 zengve elhangzik
’S dörögve fölkél sírja’ homályiból Kálmán’ dicsőült képe, […] ’s szózatja, mint a’ Megszakadó zivatar’ nyögése, Harsogva zeng el szellemi ajkain
(1823 Vörösmarty Mihály)
kedélyes hangokban zenge el a basik ajakáról a harczi ének
(1856 Abonyi Lajos)
Most ezt vallom utólszor: csak a betű, csak a tinta, nincs semmi más, csak a szó, mely elzeng s visszhangot ver az időben
(1925 Kosztolányi Dezső)
Annak a kornak a beszédírói, hivatásos fogalmazói is úgy érezhették, csak a koturnusról elzengő szavak méltók a kor és hely szelleméhez
(2010 Népszabadság szept. 4.)
1a.
〈zengő hang(on szóló ének, beszéd) eljut, elhallatszik vhova, vmeddig
Akkor az utánn a’ mi énekünk meſzſze el zeng
(1786 Révai Miklós)
Halotti dal zeng el Norweg’ határihoz
(1839 Beöthy Zsigmond ford.Hammer-Purgstall)
szeretném a szinház tetejét felnyitni, mint valami nagy skatulyát, hogy ez a tűzes, vad diadalordítás elzengjen messze a havas éjszakában, az oroszig
(1916 Molnár Ferenc²)
Az ének itt a holdsütötte kövek közt elzeng messzire
(1969 Népszabadság szept. 27. ford.)
1b.
〈zengő hang(on megnyilvánuló jelenség) elhallgat, elhal, ill. befejeződik, véget ér
csendben álltanak a’ tölgyen [= tölgyesben] a’ fák. A’ vadászat’ szózatja [= lármája, zaja] elzengett
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Millyen hamar elzengenek A’ hárfának hangjai
(1828 Uránia)
Csak mikor végleg elzengett a harangszó, ült vissza [Liszt Ferenc] a zongorájához
(1918 Pesti Hírlap szept. 1.)
Elzengett az őszi boros ének
(1936 Babits Mihály)
Odakünn elzengett végre a rigmus-nóta, s a pityókos társaság is elmaradt a delegációtól
(1961 Népszabadság nov. 15.)
1c.
〈jelentős, felemelő jelenség v. időszak〉 eltelik, véget ér
elzeng a hattyudal varázsa
(1859 Thaly Kálmán)
Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem
(1909 Juhász Gyula¹)
Elzeng az élet, s vissza, vissza nincsen út!
(1917 Tóth Árpád)
Régen elzengtek Sappho napjai
(1922 Babits Mihály)
2. tárgyas
〈madár v. hangszer, harang dal(lamo)t〉 zengve megszólaltat, ill. így kifejez, elmond v. jelez vmit
Hol a lant, mely elzengheti Csudálatos szépségét?
(1801 Kisfaludy Sándor)
A kakasok már harmadszor zengték-el a hajnalt
(1824 Guzmics Izidor ford.Theokritosz)
a mit e nép álmodik […]. Az ághegyen madarak zengik el
(1847 Samarjay Károly)
Ahogy az első verset elzengte a harangocska, pillanatokig hallgatott, aztán újból rácsendített
(1928 Kassák Lajos)
2a.
(zengő) hang v. dal, vers〉 érzékelhetővé tesz, kifejez, ill. elmond, elbeszél vmit
Istenes hang zöngd-el Peleides Akilles haragját
(1794 Molnár János ford.)
mintha minden egyes hang elzengte volna mindazt, mit lelke érez
(1854 Podmaniczky Frigyes)
Ha napsugár avagy villám futá át E szívet, elzengé azt énekem
(1864 e. Madách Imre)
a bájos arcú, hosszú copfos kislány belekezd egy dél-vietnami népdalba amely két, egymástól erőszakkal távol tartott szerető szív fájdalmát zengi el
(1963 Népszabadság máj. 30.)
2b.
〈dalt, zenét〉 zengő hangon előad, megszólaltat, ill. 〈szót, szöveget〉 hangosan, zengve (el)mond vki
Jer, ’s tanuld meg verseimet, ’s zenegd el Kellemes hangon; kevesíti a’ bús Gondot az ének
(1824 Virág Benedek ford.Horatius)
egynehányan Az éljent elzöngék
(1867 Zalár József)
Ezen a hangszeren [ti. a tárogatón] zengették el a Rákóczi-kor hősei az ő gyönyörű dalaikat
(1910 Vasárnapi Újság)
Keserű páter szép mély hangján elzengte a Te Deumot
(1980 Népszabadság aug. 17.)
3. tárgyas (gúny is)
〈annak kif-ére, hogy versben, dalban v. (indokolatlanul) emelkedett, fennkölt stílusban (magasztalva) elmond vmit, ill. beszél vmiről, vkiről vki〉
könnyezve az engem Gyötrő szerelmet el zengem
(1803 Kováts József³)
Elzeng majd Varius […] Téged verseiben
(1824 Virág Benedek ford.Horatius)
[a] végtárgyaláson Plowden bíró elzengte az angol plumpudding dicsőségét, hogy hát még tolvajt is fognak vele
(1896 Pesti Hírlap febr. 6.)
a gondnok urat az ilyen rosszhelyütt elzengett dicshimnuszok sem hoznák zavarba
(1921 Népszava)
dalokban elzengett katonaéletből
(1925 Pesti Hírlap máj. 17.)
Elhisszük, hogy vannak az aláírók között, akik őszintén hisznek a jogegyenlőségről elzengett szólamokban
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások