emberség fn 3B8 

1. (gyakr. birtokszóként) ’(vkinek) emberi mivolt(a), ill. emberként való lét(e)’ ❖ [Krisztus] emberségére nézve pedig a’ fel-támadás ditsösége által annyiba lett mennyeivé, még a’ teſte-is, hogy ez az ö méltóságához illendö tulajdonságokba öltözött (1777 Molnár János C3195, 5) | [a Messiásban] Istenség s emberség olvada egybe (1868 Tárkányi Béla József ford.–Klopstock C4096, 19) | Nem kell-e lenni embereknek, akik teljes egyéniségüket kiélik és kiteljesítik, s mintegy kipuhatolják az emberség végső határait? (1934 Babits Mihály 9014135, 46) | olyanok, akik szivükkel, fejükkel, egész emberségükkel és emberi méltóságukkal, vagy ahogy ma mondják: világszemléletükkel földmivesek volnának, olyanok […] már csak mutatóba vannak (1941 Illyés Gyula 9274078, 35) | Luciánó most már kezd érteni valamit a dologból, és most is nagyon elszomorodik, mint már annyiszor, amikor emberségében bántják meg (1971 Csurka István 9096006, 252).

2. ’mások, kül. rászorultak iránt tanúsított megértő jóindulat, segítőkészség (mint tulajdonság) v. vkinek ilyen volta, ill. azt tükröző, kifejező megnyilvánulás’ ❖ Im a’ melly Személyt hozzám hoztál, azt ismét gondviſeléſed alá adom, és emberségedre bizom, vezesd ötet minden tartóztatás nélkül a’ ſzállására, hogy haza mentében ſemmi ſzerentsétlenség ne érje (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 362) | Az egyik kísérőnek […] volt annyi embersége, hogy didergő útitársát betakargatta a saját bundájába (1879 Jókai Mór CD18) | [II. Rákóczi Ferenc] állandóan gondolt a szegény nép ügyére, emberséggel bánt jobbágyaival (1941 Népszava dec. 25. C7509, 32) | [A Jeruzsálem hajdani városfalának közelében levő ligetet] Igazak Ligetének nevezik, azokra a keresztényekre emlékezve, akik a holocaust idején emberségből, felebaráti szeretettől vezérelve segítettek az üldözötteken (1996 Magyar Hírlap CD09) | Szép példa Deák módosító javaslatainak emberségére, hogy a szerényebb vagyonú nemes magtalan halála után „minden javait” az özvegynek kívánta ítélni (2000 Molnár András² CD51).

3. (rég) ’tisztelettudás, illendőség, ill. azt kifejező viselkedés’ ❖ [Ágyúsi:] Készen vannak-é a versek? [Peti:] Készen. [Ágyúsi:] Aha, pernahajder! hányszor rágtam már a füledbe hogy tanulj emberséget. Hát úgy kell mondani: készen? Nem tudsz így felelni: parancsoljon tekintetes úr, talpon állok szolgálatjára (1789 Dugonics András C1483, 37) | Egyszersmind előáll két derék levente, […] S szólnak a királyhoz tanult emberséggel: „Szépen megkövetjük felséges királyunk, Hogy hitvány beszéddel színe elé állunk […]” (1854 Arany János C5325, 38) | a tanitó ur azzal ereszti el a gyerekeket, hogy az öregeket emberséggel köszöntsétek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Egész az orromig jön kend! Mikor tanul már emberséget? – Menjen vissza! – Elébb kopogtasson az ajtón, s ha én azt mondom „herein!”, akkor lépjen be csendesen (1891 Jókai Mór CD18).

4. (kissé rég) ’becsület(esség), tisztesség mint vkinek tetteit irányító tulajdonsága, ill. vkinek a mások által megbecsült, tisztelt volta’ ❖ Uram, nem esmérem, kitsoda, de ha egy emberséges Uri ſzemély, el-hiſzem, hogy ſemmit ollyast el-nem kezdend velem, a’ mi vagy a maga emberségének, vagy az én betsületemnek kiſebbségére járna (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 185) | [a kávéért] sohasem kér senki semmit, s csak a kimenő emberségére bizzák, hogy az ajtó melletti pénztárba vessen valamit (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Megbántam, hogy átszöktem a németekhez, mint a kutya, aki kilenc családtaggal szaporította meg a nemzetségét. – Nem volt nekem náluk se emberségem, se becsületem. Itt fellöktek, ott felrúgtak (1882 Jókai Mór CD18) | A szegedi paraszt-börze régibb talán az igazi börzéknél, csakhogy a magyar temperamentumhoz van szabva. Az üzleti szellem kinövései, a csalás és szédelgés, itt soha se vertek gyökeret; még ma is emberségre kérnek kölcsön pénzt a nép fiai, s az adott szó a kötelezvény (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | nagyon szerényen, fegyelmezetten fogadom ezt a kitüntetést s vigyázni fogok, hogy emberségem csorbát ne szenvedjen miatta (1937 Ortutay Gyula 2025068, 106).

4a. (birtokszóként, -re raggal, hsz-szerűen, a mond, ill. a fogad igék mellett) (rég) ’〈állításnak, ígéretnek a becsületességgel, tisztességgel mint biztosítékkal történő megerősítésére, nyomatékosítására〉’ ❖ Fogja tapaſztalni jó-akaratomat. Emberségemre fogadom (1776 Klein Efraim 7182001, 224) | a herczeg, emberségemre mondom, minden jó étket szeret (1832 Fáy András¹ 8139007, 124) | Tervemet közölném, ha emberségére fogadja kegyelmed, hogy senkinek sem szól (1858 Vasárnapi Újság CD56).

4b. (birtokszóként, -re raggal, msz-szerűen) (rég) ’〈állítás igaz voltának megerősítésére, nyomatékosítására〉’ ❖ mind azoknak, kiket elfacsart szavaimmal megijeszteni akarál, nyugtatásul szolgálhat, hogy a’ külföld nem azt olvassa a’ Hitelben, a’ mit Te [ti. Dessewffy József] olvasál könnyelmüségedben; mert mint mondám, a’ két fordításban, mellyekhez, emberségemre, legkisebb közöm sem volt, jól áll a’ dolog (1831 Széchenyi István CD1501) | Emberségemre! nincs szánandóbb pára, Mint kit fukarság nyavalyája bánt (1844 Petőfi Sándor C3506, 84) | – Különben nem tudna utba igazitani? – Emberségemre nem (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 295).

5. (birtokszóként, rendsz. a maga v. a saját nm-sal, rendsz. -ből raggal) (kissé rég) ’vkinek v. vmely közösségnek a testi, lelki, szellemi, gazdasági ereje, képességeinek összessége’ ❖ Oh nemzetem, magyar nép! éltedet Mindig csak a jó sorsra bízod-e ? Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk; Emberségünkből álljon fönn hazánk! (1846 Petőfi Sándor 8366201, 8) | [Panna néném] betegen feküdt, s ugy látszott, nem sok kilátása volt hozzá, hogy saját emberségéből valaha az ágyat elhagyja (1855 Vasárnapi Újság CD56) | (A trieszti Llyod-társulat), miután a maga emberségéből már sokáig fenn nem állhat, iparkodik egyesülni főversenytársával, a brémai Llyoddal (1860 Vasárnapi Újság CD56) | mihelyt lehet, a maga emberségére helyezkedik: ha csak akkora bolttal is, mint a szivarskatulya, de megkezdi. És akkor magához veszi az anyját (1907 Gárdonyi Géza 9173005, 44) | A vásárhelyi tanyavilágban negyven népkört épített s tart fenn a gazdaközönség a maga emberségéből (1937 Féja Géza 9138005, 241).

5a. (-vel raggal, hsz-szerűen) ’derekasan, elismerésre méltó módon’ ❖ [Hunyadi János] egy hiv emberét, Kemény Simon nevezetüt, lovára ültetvén, fegyverébe fel-öltöztet, és kéri, hogy érte, meg-romlott hazájáért hivſéggel, emberſéggel vivna (1778 Bessenyei György¹ C1094, 12) | Ritka vendég Rácországban Zsigmond a király, a császár: Jól fogadja István vajda, István, kinek apja Lázár: Hét egész nap látja dúsan, Becsülettel, emberséggel (1855 Arany János 8014068, 237) | Megfelelek a küldetésnek emberséggel (1871 Arany László ford.–Shakespeare C3734, 14) | az élcelődés következett most, s ki is húzták vele az időt emberséggel [a hazamenetelig] (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Derekasan, emberséggel végezte el ezt a munkát jó Szigeti József [hegedűművész] (1910 Bálint Aladár CD10) | Végigharcoltam a világháborút emberséggel, melynek elismeréséül megkaptam a II. osztályú ezüst majd a bronz vitézségi érmet (1997 Kozma István CD58).

5b. (rendsz. birtokszóként) (rég v. nyj) ’(vkinek a rendelkezésére álló) pénzösszeg(e), lehetőség(e)’ ❖ [a héber atyafiak egymástól] szorosan a’ szerint választják el magokat, a’ mint kinek több pénze, több hitele, vagy – mint szokták mondani – több embersége van! (1843 Haraszthy Samu C7134, 107) | Bort is kellene felhoznom, De pinczémben nincsen. Vagy a korcsmából hozatnom. De hitelem nincsen. Kölcsön kellene hát kérnem, Emberségem nincsen. Jaj istenem, hova legyek! Midőn semmim sincsen (1846 Népdalok és mondák C2982, 252) | kevés ember van, ki elmondhatná, miszerint ő pénzben vagy más pénzerőben kisebb vagy több ideig zsidó emberségre sohasem szorult volna (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Ki muszajítja Kendet, hogy épen ezt a csikót adja el? Hiszen van kennek még négyszáz forint embersége (1898 Móra István C3208, 16).

6. (rég) ’a valaha élt, ill. jelenleg v. a jövőben élő emberek összessége, emberiség’ ❖ [e férfiak] Hazájoknak, és az emberségnek szolgálattyára voltak (1779 Horányi Elek C0216, 8) | A’ Tudományok, és így az általok kinyomozott igazságok is, nem lehetnek nemzetiek, mivel az emberségnek köz tárházába tartoznak (1818 Verseghy Ferenc 8518043, 277) | az irodalom az emberség kollektiv kinyilatkoztatási formája (1929 Fábry Zoltán 9131003, 43) | Voilà un homme!, mondta ekkor róla [ti. Goethéről] Napoleon. „Ime egy ember!” Mit jelenthetett ez a szó a világhódító szájában? Valakit, aki meghódította az emberséget (1934 Babits Mihály 9014135, 96).

ÖE: ~tudó.

Sz: emberségtelen.

Vö. CzF. embėrség, embėrséggel; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ember; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.