emelő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → emel.

II. mn 17C

1. ’felfelé irányuló 〈mozdulat, mozgás〉’ ❖ [Albrecht von Graefe] bizonyos előretoló és emelő mozgással a leválasztott retinát átmetszette (1899 Orvosi Hetilap C8149, 91) | [a siket gyermekek] a szakácsnét keveréssel jelzik, a vonatot, akár a kisgyerekek, a két ököl váltakozó emelő mozgásával (1931 Budapesti Hírlap márc. 4. C4719, [5]) | az óriási szerkezet [ti. a toronydaru] először haladó, majd, panelt tartva a foga közt, forduló-emelő mozgásba lendült (1980 Népszava okt. 9. C7445, 4) | Tapogatásnál eldobjuk a csalit, amennyire az ólom elviszi, s hasonló emelő-süllyesztő mozdulatok közben a zsinórt lassan visszacsévéljük (1991 Nemzeti Sport dec. 6. C8060, melléklet 4).

1a. ’emelésre való v. haszn. 〈szerkezet, gép stb.〉’ ❖ mi nem valami felséges meſterségü eſzközt akarunk a’ Hazában lábra kapatni; hanem tſak egy igen eggyügyü és óltsó, okoſságon fundáltatott emelő ember-jármot, mely ezer féle környűl-állásban fog a’ munkás emberen ſegíteni (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417006, 295) | emelő darugépről (1877 Orvosi Hetilap C8127, 680) | [egy súlyos gép felemelése közben] Szabó József megcsúszott és eleresztette a kezében tartott emelő-vasrudat (1905 Népszava márc. 16. C7892, 5) | [a Lánchíd építésekor] az utolsó láncsor beemelésekor az emelő csigasor egyik eleme elpattan, s a szerkezet a Dunába zuhan (2010 Népszabadság okt. 11. C7858, [17]).

2. ’olyan 〈hatás〉, ill. olyan hatású 〈dolog〉, amely mennyiségében, mértékében növel vmit, v. minőségében emel, javít vmit, vkit’ ❖ [a büntetés] ne lesujtó, hanem javító, emelő és hasznos legyen (1865 Salamon Ferenc 8402008, 216) | az osztrák agráriusok […] a gépvámokat leszállittatni akarják, szemben az iparosok emelő törekvéseivel (1902 Hazánk 2107001, 8) | [Richard Boone] tevékenysége emelően hatott az amerikai közoktatás ügyére (1911 RévaiNagyLex. C5699, 531) | a divat működése a kérdéses termékek árára emelő hatással van (1982 D. Hoffmann Márta ford.–Bigg 1080001, 48).

3. (rég) ’magasztos érzéseket keltő, lelkesítő, felemelő’ ❖ melly emelő gondolat az, hogy az illyen cselekedet, az illyen szó századok múlva is hathatósan szólland a jókhoz! (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 554) | semmi nem hat emelőbben azokra, kik nemzetöket szolgálni készűlnek, mint annak látása, hogy […] a holtnak sírkeresztjétől az elismerés koszorúja el nem marad (1843 Toldy Ferenc 8481027, 144) | a Deákok, Szalayak s Eötvösök nyomába lépő ifjakat nevelni, – van-e, lehet-e dicsőbb, emelőbb, lelkesitőbb feladat? (1880 Pesti Hírlap máj. 12. C5628, [1]) | Milyen érdekes, milyen megkapó, milyen emelő egy dráma ez, még töredékeiben is! (1883 Beöthy Zsolt C1020, 26).

III. fn 1C

1. (Fiz) ’vmely tengely körül elfordulni képes merev, rendsz. rúd alakú test (mint egyszerű gép)’ ❖ A’ ſzokásban lév Mſzerek, a’ mellyek által az er dolgozik, ezek: Az Emel, Tsiga, Kerek, Ék, Sróf (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 117) | az eszközt, hol mint éket, hol mint emelőt működtetjük mindaddig, a míg sikerül a [fog]gyökeret […] lassan kiemelni (1893 Orvosi Hetilap C8143, 162) | Az egyszerű ék vagy emelő elvének felismerésétől hosszú a fejlődés útja az ezrek munkáját végző modern gépekig (1956 Lissák Kálmán C5235, 181) | Attól függően, hogy az emelendő teher és az erőkifejtés a tengely ugyanazon v. átellenes oldalán van-e, szokás az emelőt egykarú, ill. kétkarú emelőnek nevezni (1998 MagyarNagyLex. C5820, 286).

1a. ’teher felemelésére (és mozgatására) való eszköz, gép’ ❖ A fehér lepedővel boritott emelőn két erőteljes férfiu által vitt nő (1885 Ormós Zsigmond 8341003, 26) | A megrakott lapok alájuk nyúló villás emelővel mozgathatók (1977 Népszabadság szept. 6. C7827, 10) | Egyikünk sem értett igazán a [kerék]cseréhez, az emelő elromlott (1990 Lovass Zoltán 1097001, 176) | voltak ugyan csigás emelők is rendszeresítve a dokkokban, de a rakodás elsősorban mégis kézzel folyt (2005 Spiró György 3283002, 25).

1b. ’〈halászatban:〉emelőháló, ill. 〈horgászok, halászok segédeszközeként:〉 a megfogott hal(ak) kiemelésére való eszköz, szák’ ❖ [a horgász] bravúrosan kifárasztotta, már az emelőben volt a hal, de az emelő nyele eltörött és a potyka búcsút intve farkával, elmenekült (1954 Magyar Nemzet ápr. 8. C4794, 6) | [A halászok] emelővel mindenféle halat fognak a keszegtől a csukáig (1993 Petánovics Katalin C7126, 364).

2. (kissé rég) ’gépek, (váltó)berendezések átállító v. kapcsolószerkezete, ill. annak mozgatható része’ ❖ a’ csattanó az ajtóra van szegezve, a’ kilincs kapcsa pedig az ajtó félbe van verve; ki lehet nyitni a’ kilincset billentőjével, vagy emelőjével (1844 Kiss Bálint 8244003, 41) | Veron ideges izgatottsággal kereste az ablak emelőjét (1889 Iványi Ödön C2186, 96) | Szavazógép igen- vagy nemmel való szavazásra. Ugrásszerűleg forgó tartály, egymástól elválasztott fehér és fekete golyókkal, melyek közül egy-egy legalul levő egy emelő hátrahúzásával szabaddá lesz (1925 RévaiNagyLex. C5713, 411).

3. (biz v. sajtó) ’súlyemelő’ ❖ Felekán Gyula, az UTE másik jónevű emelője (1928 Nemzeti Sport jún. 27. C6777, 9) | A piliscsabai emelő ezzel az előkelő 5. helyet érte el az összetettben, csakúgy, mint a lökésben (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’vmit fejlesztő, előmozdító, ill. vkit segítő, támogató tényező, körülmény, személy stb.’ ❖ születés, vagyon, pártfogás nélkül, oly országban, hol ezek a’ leghatalmasabb emelők (1837 Péczely József 8359005, 212) | [Elhunyt] idősb Vidats István, a hazai gyáripar egyik legérdemesb emelője (1883 Vasárnapi Újság C7397, 413) | XVIII. századi müveltségünk leghatalmasabb emelője, a magyar királyi testőrség (1916 Budapesti Hírlap dec. 19. C4704, 1) | elkövetkezett az az idő, amikor a hűbéri rend a fejlődésnek már nem emelője, hanem gátja volt (1949 Heckenast Gusztáv C5117, 4) | az életszínvonal csökkentése a legfőbb emelője, szinte varázseszköze annak, hogy az állam jövedelme dúsuljon és a gazdaság fellendüljön (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: hajó~, lélek~, sor~, súly~, víz~.

ÖU: kedély~, kedv~, kézi~, petrence~, szív~, vád~, vércukor~, vérnyomás~.

ÖE: ~berendezés, ~bika, ~csiga, ~eszköz, ~fa, ~izom, ~kosár, ~lift, ~mágnes, ~mű, ~szerkezet.

Sz: emelős, emelőzik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emel; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.