érc fn és mn 2B

I. fn

1. (Ásv v. Bánya is) ’fémet tartalmazó ásvány, kőzet’ ❖ A’ Bányáſz, ott’ ásván arany sárgaságát. Együtt az értz és vas önnét [!] ki-vonatott Ezeknél ártalmasb arany találtatott (1774 Dugonics András ford.–Ovidius C1484, 279) | Az ércz, melyben arany, ezüst, tellur, réz és czink a tévőrész: zöldkő szemcses mészkő és agyagporphir repedésekben jelenik meg (1853 Kőváry László 8255003, 178) | Ne hallgass tovább, mint hideg ércek, kopár hegyek alatt (1942 Hegedüs Bite Dániel 9235014, 28) | Geológiai ritkaság, hogy itt [ti. a Villányi-hegységben], az alsó-kréta rétegek alján is található bauxit, mivel az alumínium érce általában a kréta második felében vagy a végén keletkezett (2004 Természet Világa CD50).

2. (/irod v. vál) ’ebből olvasztással előállított fém (egy darabja), ill. vmely fémötvözet, kül. bronz’ ❖ [a borbélyok] értzbl, kivált ónbúl, kéſzitett hajló veſzſztskéket vehetnek-elö (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 429) | csak a tiszta érc az, melly a villanyt vezeti (1843 Tarczy Lajos 8464005, 201) | a görög zsoldosok nem akartak természetbeli vagy pénzre nem vert érczekben való fizetést elfogadni (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [az arany mellett] elszürkült a többi érc, A bronz, ezüst, az ólom és az ón (1926 Juhász Gyula¹ 9284622, 21) | Kocsis Klára finnyás ízlésű banditáknak nevezi a szobortolvajokat, mivel nevezett delikvensek Petőfi, Madách, Kosztolányi ércbe öntött alakját tulajdonítják el (2001 Magyar Hírlap CD09).

2a. (/irod v. vál) ’ilyen anyagból készült tárgy, kül. pénzérme, harang, fegyver’ ❖ [egyes, a beteg által lenyelt tárgyakat] tanátſoſabb ſzáján ki vonni. Ide tartozandók: […] darab tſontok, fák, üveg, értzek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 422) | [A görög és bolgár hadak] ütközetet várnak, köszörűlik az érczeket (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 111) | valljon azoknak, kik érczért adák lelköket, nőtt e anyagi jólétök? (1841 Pesti Hírlap CD61) | Tetőtül talpig érczbe öltözött Alak (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Az öreg városháza harangja megkondult, a templomok ércei átvették a hangot (1924 Juhász Gyula¹ 9284912, 94) | Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

3. (rendsz. birtokszóként) (irod v. vál) ’〈A fém vmely jellegzetes tulajdonságával való párhuzamba állítás kif-ére.〉’

3a. (kissé rég) ’emberi hang, beszéd erőteljes, érces csengése’ ❖ [Bognár] hangjának nincs csengő ércze (1847 Pesti Divatlap C5841, 1149) | hangja bizonyos meleg csengést nyert, erőteljes érczet (1886 Bródy Sándor C1193, 7) | [Takáts Mihály baritonista] énekét orgánumának fényén és ércén kívül az ének művészi módja, mintaszerű magyar kiejtése tették híressé (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 285).

3b. ércnél (is) maradandóbb ’időtálló, sokáig fennálló, fennmaradó értékű 〈alkotás, emlék stb.〉’ ❖ előresereglik minden, ami csak nagy, szent, ércnél is maradandóbb és ércnél is drágább az emberben (1911 Feleky Géza CD10) | Emléket tettél, mely ércznél is maradandóbb A haza Bölcsének s tenneved is vele él (1917 Márki Sándor CD55) | Ez az ércnél maradandóbb mű [ti. az Egyesült Nemzetek Szervezetének az 1956-os forradalomról szóló jelentése] nem született volna meg Povl Bang-Jensen áldozatos és kitartó munkája nélkül (2001 Országgyűlési Napló CD62).

3c. (rég) ’〈keménység, érzéketlenség, szigorúság jelképeként〉’ ❖ Mellyedbe ſzív helyett kemény értzet tettél (1774 Dugonics András C1484, 130) | az ércé-keményedett lélekre leg-nagyobb szüksége lenne (1786 Dugonics András 8116002, 177) | Fussatok óh lyánkák minden czéhbéli Tudóstúl. […] Szíveik érczek (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Oh hon, szűtlen kebel’ ércze van asszonyidon! (1845 Pesti Hírlap C8010, 270).

3d. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’〈erőteljesség, energikusság, határozottság jelképeként〉’ ❖ E kis parányi állatkája a mélységes éjszakának [ti. egy pók] visszaadta [Solom] lelkének érczét (1886 Jókai Mór C2312, 194) | [Baross Gábor tósztjaiban] megcsillant a szellem és humor legnemesebb érce is (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | Shakespeare érce, ereje ez [Ady verseiben] (1922 Révész Béla 9566001, 42).

II. mn (összetételek előtagjaként is) (/irod v. vál)

’fémből készült 〈tárgy〉’ ❖ a’ Terméſzet’ kebelében tölthetném-el az én Napjaimat; óhajtanám-is, ha azok az értz lántzok, mellyeket nyakamban vetett a’ kéntelenség, nem kötnének a’ Városhoz engemet (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 43) | az értz fogpiszkáló még a’ fog mázzát-is lepattantja (1814 Zsoldos János 8541007, 3) | Cecil az óriási érc karos gyertyatartókat nézegette (1910 Laczkó Géza CD10) | földgömb formájú érc tintatartó (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 235) | Egy másik csoport hozzávetőleg ekkor, este fél 10-kor döntötte le a Városligetnél a szovjet diktátor érckolosszusát [1956. október 23-án] (2010 Szakolczai Attila 3290001, 28).

Ö: ágyú~, arany~, bab~, dara~, ezüst~, fakó~, nemes~, szurok~, vas~; az -érc címszó alatt: cink~, kobalt~, króm~, mangán~, nikkel~, ólom~, réz~, volfrám~.

ÖU: alumínium~, fél~, harang~, horgany~, kén~, nemesfém~, ón~, szín~, színes~, színesfém~.

ÖE: ~akarat, ~ásvány, ~bánya, ~bányász, ~bányászat, ~betű, ~darab, ~dúsító, ~előkészítő, ~ér, ~fény, ~fényű, ~hangú, ~kő, ~kutatás, ~lelőhely, ~műves, ~olvasztó, ~öntés, ~öntöde, ~pajzs, ~por, ~szív, ~szó, ~test, ~torok, ~tömeg.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

érc főnév és melléknév 2B
I. főnév
1. (Ásv v. Bánya is)
fémet tartalmazó ásvány, kőzet
A’ Bányáſz, ott’ ásván arany sárgaságát. Együtt az értz és vas önnét [!] ki-vonatott Ezeknél ártalmasb arany találtatott
(1774 Dugonics András ford.Ovidius)
Az ércz, melyben arany, ezüst, tellur, réz és czink a tévőrész: zöldkő szemcses mészkő és agyagporphir repedésekben jelenik meg
(1853 Kőváry László)
Ne hallgass tovább, mint hideg ércek, kopár hegyek alatt
(1942 Hegedüs Bite Dániel)
Geológiai ritkaság, hogy itt [ti. a Villányi-hegységben], az alsó-kréta rétegek alján is található bauxit, mivel az alumínium érce általában a kréta második felében vagy a végén keletkezett
(2004 Természet Világa)
2. (/irod v. vál)
ebből olvasztással előállított fém (egy darabja), ill. vmely fémötvözet, kül. bronz
[a borbélyok] értzbl, kivált ónbúl, kéſzitett hajló veſzſztskéket vehetnek-elö
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
csak a tiszta érc az, melly a villanyt vezeti
(1843 Tarczy Lajos)
a görög zsoldosok nem akartak természetbeli vagy pénzre nem vert érczekben való fizetést elfogadni
(1899 Nagy képes világtörténet)
[az arany mellett] elszürkült a többi érc, A bronz, ezüst, az ólom és az ón
(1926 Juhász Gyula¹)
Kocsis Klára finnyás ízlésű banditáknak nevezi a szobortolvajokat, mivel nevezett delikvensek Petőfi, Madách, Kosztolányi ércbe öntött alakját tulajdonítják el
(2001 Magyar Hírlap)
2a. (/irod v. vál)
ilyen anyagból készült tárgy, kül. pénzérme, harang, fegyver
[egyes, a beteg által lenyelt tárgyakat] tanátſoſabb ſzáján ki vonni. Ide tartozandók: […] darab tſontok, fák, üveg, értzek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[A görög és bolgár hadak] ütközetet várnak, köszörűlik az érczeket
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
valljon azoknak, kik érczért adák lelköket, nőtt e anyagi jólétök?
(1841 Pesti Hírlap)
Tetőtül talpig érczbe öltözött Alak
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Az öreg városháza harangja megkondult, a templomok ércei átvették a hangot
(1924 Juhász Gyula¹)
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom
(1995 Protestáns Biblia ford.)
3. (rendsz. birtokszóként) (irod v. vál)
〈A fém vmely jellegzetes tulajdonságával való párhuzamba állítás kif-ére.〉
3a. (kissé rég)
emberi hang, beszéd erőteljes, érces csengése
[Bognár] hangjának nincs csengő ércze
(1847 Pesti Divatlap)
hangja bizonyos meleg csengést nyert, erőteljes érczet
(1886 Bródy Sándor)
[Takáts Mihály baritonista] énekét orgánumának fényén és ércén kívül az ének művészi módja, mintaszerű magyar kiejtése tették híressé
(1929 TolnaiÚjLex.)
3b.
(csak szókapcsolatban)
ércnél (is) maradandóbb
időtálló, sokáig fennálló, fennmaradó értékű 〈alkotás, emlék stb.〉
előresereglik minden, ami csak nagy, szent, ércnél is maradandóbb és ércnél is drágább az emberben
(1911 Feleky Géza)
Emléket tettél, mely ércznél is maradandóbb A haza Bölcsének s tenneved is vele él
(1917 Márki Sándor)
Ez az ércnél maradandóbb[ti. az Egyesült Nemzetek Szervezetének az 1956-os forradalomról szóló jelentése] nem született volna meg Povl Bang-Jensen áldozatos és kitartó munkája nélkül
(2001 Országgyűlési Napló)
3c. (rég)
〈keménység, érzéketlenség, szigorúság jelképeként〉
Mellyedbe ſzív helyett kemény értzet tettél
(1774 Dugonics András)
az ércé-keményedett lélekre leg-nagyobb szüksége lenne
(1786 Dugonics András)
Fussatok óh lyánkák minden czéhbéli Tudóstúl. […] Szíveik érczek
(1806 Verseghy Ferenc)
Oh hon, szűtlen kebel’ ércze van asszonyidon!
(1845 Pesti Hírlap)
3d. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég)
〈erőteljesség, energikusság, határozottság jelképeként〉
E kis parányi állatkája a mélységes éjszakának [ti. egy pók] visszaadta [Solom] lelkének érczét
(1886 Jókai Mór)
[Baross Gábor tósztjaiban] megcsillant a szellem és humor legnemesebb érce is
(1892 Mikszáth Kálmán)
Shakespeare érce, ereje ez [Ady verseiben]
(1922 Révész Béla)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is) (/irod v. vál)
fémből készült 〈tárgy〉
a’ Terméſzet’ kebelében tölthetném-el az én Napjaimat; óhajtanám-is, ha azok az értz lántzok, mellyeket nyakamban vetett a’ kéntelenség, nem kötnének a’ Városhoz engemet
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
az értz fogpiszkáló még a’ fog mázzát-is lepattantja
(1814 Zsoldos János)
Cecil az óriási érc karos gyertyatartókat nézegette
(1910 Laczkó Géza)
földgömb formájú érc tintatartó
(1961 e. Hatvany Lajos)
Egy másik csoport hozzávetőleg ekkor, este fél 10-kor döntötte le a Városligetnél a szovjet diktátor érckolosszusát [1956. október 23-án]
(2010 Szakolczai Attila)
ÖU: alumíniumérc, félérc, harangérc, horganyérc, kénérc, nemesfémérc, ónérc, színérc, színesérc, színesfémérc
ÖE: ércakarat, ércásvány, ércbánya, ércbányász, ércbányászat, ércbetű, ércdarab, ércdúsító, ércelőkészítő, ércér, ércfény, ércfényű, érchangú, érckő, érckutatás, érclelőhely, ércműves, ércolvasztó, ércöntés, ércöntöde, ércpajzs, ércpor, ércszív, ércszó, érctest, érctorok, érctömeg
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások