erdős mn és fn 

I. mn 15C

1. ’erdővel borított 〈hely, terület〉, ill. olyan 〈település〉, amelynek közelében erdő(ség) húzódik’ ❖ Erdei Vadász Emberek, a’ minémüek majd minden Erdös Faluban találkoznak (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 197) | hamut bőven lehet találni némely erdős vidékeken, hamusirfőzők körűl (1805 Pethe Ferenc 8364004, 140) | a Körös vize végigszelve a tájat, kétfelé választja az erdős völgyet (1851 Jókai Mór CD18) | Egész Pannonia nagyon erdősen terül el az Iapydes és Dardani között (1904 ÓkoriLex. CD28) | A pápaszemes szalamandra nagyon közönséges a Genuát amfiteátrumszerűen körítő hegyekben. […] A hegyek nem erdősek, még csak nem is bokrosak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [az Őrség] az ország egyik legerdősebb területe (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’erdőt képező v. erdőként megjelenő, ill. erdőhöz tartozó’ ❖ nő minden bokor s erdős fái a szent ligetnek (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a girbegurba egyhangú mezőség helyett erdős ligetek, hegyek következnek (1853 Jókai Mór CD18) | [Felícián] fut, szalad… ki a városból, erdős rengetegbe, és ott megáll a lombos fák alatt (1919–1926 Somlyó Zoltán CD01) | [Csősz József felismerte] az Irtás dűlőt és mögötte az erdős lombokat (1979 Népszabadság okt. 27. C7829, 6).

2. (ritk) ’sűrű növésű 〈haj, szőrzet〉’ ❖ pödörvén szálait erds bajszának, felel Örs (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 230) | erdős hajam kutatta méh (1942 Népszava szept. 19. C7510, 6).

II. fn 4C (kissé rég)

’erdőkerülő, erdőőr’ ❖ Förstler. Erdős (1831 Gazdasági szótár C1116, 17) | Hol eddig csak erdős vala, Tulajdonos legyen (1852 Szelestey László C3930, 181) | csak az összegyüjtött gazt égeti el az erdős (1931 Harsányi Gréte CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. erdő; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

erdős ❖ melléknév és főnév
I. melléknév ◦ 15C
1.
erdővel borított 〈hely, terület〉, ill. olyan 〈település〉, amelynek közelében erdő(ség) húzódik
Erdei Vadász Emberek, a’ minémüek majd minden Erdös Faluban találkoznak
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand)
hamut bőven lehet találni némely erdős vidékeken, hamusirfőzők körűl
(1805 Pethe Ferenc)
a Körös vize végigszelve a tájat, kétfelé választja az erdős völgyet
(1851 Jókai Mór)
Egész Pannonia nagyon erdősen terül el az Iapydes és Dardani között
(1904 ÓkoriLex.)
A pápaszemes szalamandra nagyon közönséges a Genuát amfiteátrumszerűen körítő hegyekben. […] A hegyek nem erdősek, még csak nem is bokrosak
(1933 Az állatok világa ford.)
[az Őrség] az ország egyik legerdősebb területe
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
erdőt képező v. erdőként megjelenő, ill. erdőhöz tartozó
nő minden bokor s erdős fái a szent ligetnek
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
a girbegurba egyhangú mezőség helyett erdős ligetek, hegyek következnek
(1853 Jókai Mór)
[Felícián] fut, szalad… ki a városból, erdős rengetegbe, és ott megáll a lombos fák alatt
(1919–1926 Somlyó Zoltán)
[Csősz József felismerte] az Irtás dűlőt és mögötte az erdős lombokat
(1979 Népszabadság okt. 27.)
2. (ritk)
sűrű növésű 〈haj, szőrzet〉
pödörvén szálait erds bajszának, felel Örs
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
erdős hajam kutatta méh
(1942 Népszava szept. 19.)
II. főnév ◦ 4C ◦ (kissé rég)
Förstler. Erdős
(1831 Gazdasági szótár)
Hol eddig csak erdős vala, Tulajdonos legyen
(1852 Szelestey László)
csak az összegyüjtött gazt égeti el az erdős
(1931 Harsányi Gréte)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. erdő; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások