fafejű mn és fn
I. mn 18C
1. ’Fafejjel ellátott.’
1a. ’olyan 〈baba, bábu〉, amelynek a feje fából van’ ❖ fa-fejü, pirosra festett arcu baba (1905 Pesti Napló máj. 26. C6634, 4) | kegyetlen [báb]játék – nagyon sok humorral – amelybe csupán a fafejű bábhősök feje fájdul bele (2007 Népszava febr. 16. C7470, 23).
1b. ’olyan 〈tárgy, eszköz〉, amelynek fából készült a fejrésze’ ❖ ha az üveget el akarja az ember zárni, elég e célra közönséges parafa dugasz, vagy az emlitett cég által külön e végből készitett fafejü dugasz, mely teljesen meggátolja a szénsav elillanását (1883 Pesti Hírlap szept. 2. C5631, 6) | Butyóka: 1. fafejű ács- v. asztaloskalapács (1908 Magyar Nyelv C5850, 139) | a vasfejű gereblyéket használták talajegyengetésre, a szénamunka jellemző eszközei viszont a fa fejű gereblyék maradtak (1999 Magyar néprajz CD47).
2. (pejor) ’nehéz felfogású, ostoba, ill. hajlíthatatlan, makacs 〈ember〉’ ❖ a görög fa fejünek szokta nevezni a szlávokat (1862 Pesti Napló febr. 16. C8644, [1]) | Eddig csak buta, fafejű kuliknak vettük ezeket a parasztokat, senki még arra sem tartotta őket érdemeseknek, hogy a megszervezés szándékával közeledjék hozzájuk s most látnunk kellett, hogy akad köztük sok gondolkodó és fejlődésre képes ember (1927 Kassák Lajos CD10) | A barcsi barikádon a legnehezebb átjutni. Két teherkocsiból áll, de egyik pilóta fafejűbb mint a másik (1990 Szabad Föld nov. 6. C8376, 3) | [Szibériai utazása során Fábry Sándor] annyi abszurd jelenséggel, fafejű bürokratával, portással, pincérrel találkozott, mintha csak itthon maradt volna (2002 Magyar Hírlap CD09).
2a. (pejor) ’(ilyen emberre jellemző,) ésszerűtlen(ül merev, rugalmatlan) 〈cselekedet, magatartás〉’ ❖ Megint ez a régi fafejű elvakultság… Adni akarok, barátom, adni, nem kapni (1968 Göncz Árpád 1059001, 180) | születnek néha teljesen fafejű „takarékossági” megoldások (2002 Magyar Hírlap CD09) | a nép direktben is bármikor képes olyan fafejűen viselkedni, mint az általa képviselőnek megválasztott politikusok (2006 Népszabadság nov. 18. C7854, 5).
II. fn 1C3 (pejor)
’〈nehéz felfogású, ostoba ember megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Bosszúval taszítja-el őt [ti. az ártalmas barátot] magától, ’s kötelességének tartja a’ csalfát megesmertetni; igazságtalan-e az illy bánás? Mindazáltal vagynak fa fejűek, kik a’ megvetésnek ’s bosszuságnak illy alapos kijelentését inconsequentiának [= nem szükségszerű dolognak] nevezik (1834 Hazai és Külföldi Tudósítások C8290, 218) | Te mulya! Te fafejű! (1910 Gárdonyi Géza C7679, 236) | Nem érti, fafejü, hogy semmi baja sem lehet a drótot tartó embernek addig, amig a villám bele nem csap az árbocba? (1929 Népszava jún. 11. C7497, 14) | mi ütött ebbe a fafejűbe? (1953 Szabad Nép okt. 14. C0400, 2) | [A fiatal] mérgesen néz rám, mint a fafejűekre szokás (1978 Népszava aug. 13. C7443, 5).
Sz: fafejűség.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.