fajfenntartás fn 4A
1. (Biol is) ’vmely élőlénynek az a(z ösztönös) működése és tevékenysége, amely szaporodóképes utódok létrehozására (és gondozására) irányul, és így a fajnak mint élőlények sokaságának a fennmaradását szolgálja’ ❖ A mohok viratai nélkülözik ugyan a fejlettebb növények tarka szinezetű sziromjait, mind a mellett azok magukba zárják a faj-fentartás, faj-szaporitásra szolgáló életműveket, a him- és anyaszálat (1872 Fővárosi Lapok C8088, 978) | [az Amazonokról szóló mondákban] a család feje nem az apa, hanem az anya volt […] és a nők esetleg, a férfiakkal való lazább és többnyire csak a fajfentartás érdekében rövidebb időre kötött viszonyuk folytán, a maguk, gyermekeik és tulajdonuk megvédésére nem egyszer fegyvert is voltak kénytelenek ragadni (1893 PallasLex. CD02) | A fajfenntartó ösztön oly hatalmas, hogy még az önfenntartás ösztönét is elnyomja, úgyhogy az utódokról való gondoskodás – a legfontosabb feladat teljesítése – közben, a fajfenntartás ösztöne annyira úrrá lesz az állat fölött, hogy például a szarvas elfelejt legelni (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a növény életének két szakasza van: az egyéniség kifejlődésére szolgáló idő (a növény eltűr mindent, ültetés, metszés stb.) és a fajfenntartás ideje (az első virágrügyek megjelenésével kezdődik; átültetés, nagyobb beavatkozás veszélyes ilyenkor) (1980 Geday Gusztáv CD30) | A nemi szervek a fajfenntartást szolgálják; ezek kanban és szukában egyaránt az ivarmirigyekből, azok kivezetésére szolgáló csövekből, valamint a nemzőszervekből állnak (1996 Szinák János–Veress István CD59) | A fajfenntartás folyamata a fogamzásgátlóknak köszönhetően elvált a szexuális élettől (2013 Goretity József ford.–Ulickaja 3120007, 221).
2. (kissé rég) ’hozzájárulás vmely (faj, vagyis biológiai-genetikai alapon meghatározott) nemzet(iség) fennmaradásához annak nyelvét, kultúráját, szokásait stb. elsajátító utódok létrehozásával és felnevelésével’ ❖ A régi szép és erős görög faj pusztulásának egyik főoka bizonyára az volt, hogy minden más fajt barbárnak tekintett, megvetett, az idegennel való érintkezéstől irtózott és igy fajfentartás tekintetében önmagára utalva, a testvérek közti házasságot kultiválta (1907 Herkules 2108001, 115) | Az egész tömegükben magyarrá, sőt a fajfenntartás erős oszlopaivá lett székelyekről, kúnokról, jászokról […] nem is szólva, a honfoglaláskor itt talált pannón-szlávok, bolgár-szlávok s egyéb néptöredékek mindenestül beolvadtak a magyarságba (1934 Hóman Bálint CD42) | A Székelyföld tiszta magyarsága, eredeti mély népi kultúrája mellett átvette az Európa nyugatáról jövő kultúra gyümölcseit is, de úgy, hogy a kultúrában és civilizációban való emelkedés nem rontotta meg – mint máshol sokhelyt látjuk – a fajfenntartásra irányuló természetes ösztöneit (1940 Erdély CD22).
Sz: fajfenntartási.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.