fajoz l. fajzik

fajzik ige  fajoz (rég, ritk)

1. tn (rég, nyj is) ’〈ember v. állat egyede〉(vmilyen tulajdonságú) utódként származik vkitől v. vmitől, ill. 〈vmely állatfaj〉 más állatfajok keveredéséből ered’ ❖ Ládd e’? úgy mond Zrinyi, ébtöl fajzott török, Kevélységed mit hoz? Már itt’ fekügy örök (1777 Kónyi János C2731, 96) | a’ fekete lóvaktól ſzürke, a’ pejektöl fekete, és a’ róka ſzörüektől pej, és egyéb ſzinű tſikók fajzanak (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 35) | karddal keressed híredet a’ pogány ellenség ellen, hadd mondhassák, hogy igazán Zrínyitl fajzottál (1792 Ráday Gedeon¹ 7448012, 82) | Szamártól és lótól fájzik az Öszvér (1803 Szentgyörgyi József C3953, 60) | Futtatás a ’IV-dik pálya-díjért. […] Egyedül Magyar Országban ’s a’ hozzá kapcsolt Részekben fajzott, és nem méneses gazdák vagy csikósok’ lovai számára (1827 Széchenyi István CD1501) | fajzik (= származik) (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 413).

1a. ts (rég) ’〈ember v. állat (vmilyen) utódot〉 nemz, ill. világra hoz’ ❖ Lehet Ágiſtrátnak kedves nyeresége, Ha tudod hogy bennem józan vért fajzottál (1772 Bessenyei György¹ C1076, 83) | az apró és el-fejtt Riskák hitván és nyurga Borjúkat fajzanak (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 115) | nem tsak a’ Kantzák […] hanem a tſikók is, mellyeket fajzanak, mindenkor azon monyas mellett meg-maradnak, mellyektöl erövel meg-hágattattak (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 43) | Sas keselyü soha, galambot nem fajzik (1796 Gvadányi József C2036, [5]) | Az is rossz volt, a’ ki tet fajzotta (1816 Verseghy Ferenc C4420, 386) | A’ fijatal Kantól fajzott malatzokis, többekis, erősebbekis mindenkor, mint a’ vén Kannak maradványi (1819 e. Nagyváthy János 8328016, 187) | a’ félvérüek [ti. lovak], magoknál, minden tulajdonságra és tekintetre nézve bizonyosan alábbvaló származatokat fajzottak volna (1828 Széchenyi István CD1501) | Fajzik, nemz (1844 Kiss Mihály C2706, 35).

1b. tn (rég) ’〈nőstény emlős állat〉 ellik’ ❖ Ha valamely tehén fajzani, a maga idejében nem akar, annak az oka vagy a koplalás, vagy valamelly nyavalya (1805 Deáki Filep Sámuel ford.–Pilger C1370, 62).

1c. tn (rég v. nyj) ’〈állat〉 párosodik, ill. utódo(ka)t létrehozva szaporodik’ ❖ a’ prédájokat el-tépett tigrisek, Kik társokhoz menvén, még noha véresek, Búlyaságnak esnek dúló vadságokban És kegyetlenséggel fajzanak magokban (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 9) | fajzik: szaporodik. „Van eppár gerlém is. Tojnak is néha, de soha se kel ki. Nem tom mije van, honnem fajzanak.” (1916 Magyar Nyelvőr C5973, 89).

1d. tn (rég, ritk) ’〈vmely nemzet(iség)〉 születések révén számbelileg gyarapszik’ ❖ Az országunkban termett csekély számu hóditó magyar, noha maga nemében s természete szerint csak lassan fajzik, s könnyen túl nem szaporodik, minden tenger viszontagsági közt, mai időnkig mégis legalább két vagy tán négy és több annyira nevelkedett, mint mennyi akkor volt, midőn Árpád diadalmas zászlói alatt szállta meg Hunnia földjét (1835 Széchenyi István CD1501).

2. ts (rég, ritk) ’〈szellemi terméket, művet〉(alacsony színvonalon) létrehoz, megalkot’ ❖ Franciscus Grossinger, […] egy Magyar-Ország nyilván való Törvényének fejtegetését (scilicet) magában foglaló könyvetskét fajzott (1788 Magyar Merkurius C0340, 23) | a Folnesicsek és Pethék intimidáltatni fognak sületlenségeket fajzani (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 253).

3. tn (kissé rég) ’vmely okból okozatként létrejön, ill. különböző dolgok keveredéséből kialakul vmi’ ❖ Lebelébl ki-hurtzolván Latrát, kinek vérével moſom-el a’ tsalárdságtól fajzott hségtelenségét (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 61) | Fajzik majd ebbl sok rendetlenség (1818 Verseghy Ferenc C4431, 278) | ebbül villongó háboru fajzott (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 4) | [Az elsodort falu stílusa] szerencsétlen mis-más, mert sem naturalizmusnak, sem romantikának nem igazi, még kevésbé igazi az, ami a kettőből fajzik (1919 Fülep Lajos CD10).

3a. ts (rég, ritk) ’〈vmely ok okozatot〉 a hatóerejénél fogva létrehoz’ ❖ [a hideget] fajzotta éjjelnek gyászos setétsége (1773 Barcsay Ábrahám C1104, 30).

4. tn (rég, Nyelvt) ’〈szó〉 szóképzés útján vmely másik szóból ered’ ❖ [a szótárból] ki nem kell azokat [a szavakat] hagyni, a’ honnan a’ mostaniak fajzattak, hogy így a’ ſzavak’ ſzarmazatjai is (etymologiae) világosságra hozathassanak (1793 Magyar Hírmondó C5810, 539) | gyökérszók: radices; a’ fajzott szók: derivata; a’ foglalt szók: composita (1808 Czinke Ferenc C1230, 14).

5. tn (rég, átv is) ’külső v. belső tulajdonságaiban vmilyen mértékben eltávolodik vkitől, ill. ilyen módon mássá válik vki’ ❖ A’ régi jámbor kereſztényektl igen meſzſze fajzott, vagy eſett (1790 Virágszótár 7248005, 93) | melly meszszire fajzott Tle Neoptolemus, bizvást panaszold-meg eltte! (1808 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0830, 78) | Zrínyi tanácsa […] utolsó intésül a hazához való hűséget és isten iránt való kötelességét is lelkébe vési [György fiának]; hiszen csak ez ád neki erőt a török pogányon, a mivel megmutathatja, hogy kemény sastól galambbá nem fajzott (1898 Széchy Károly CD55).

5a. (rég, ritk) ’〈ember, dolog, jelenség〉 rossz(abb) lesz, elkorcsosul v. szélsőséges túlzásba csap át, ill. ilyen módon vmivé v. vmilyenné válik’ ❖ A’ legigazságosb büntetés is kegyetlenséggé fajzik, ha az igen sok emberre terjed (1833 Jelenkor C0226, 821) | A folyó XIX-dik század első évtizedében is gyakoriak voltak [a némajátékok], s tánczokkal élénkitették a sokszor póriassá fajzott néma jeleneteket (1861 Mátray Gábor 8300002, 64) | Hült vérű magyarok! fajzott aprói nagyoknak! (1879 Szabó Dávid C3764, 124).

5b. fajzik vmire (rég, ritk) ’(többféle) tulajdonságában átalakulva vmilyenre változik vmi’ ❖ mén-lovak tápláltatnak, hogy általok az apró paraszt lovak szebbekre, és nagyobbakra fajazzanak (1822 Tudományos Gyűjtemény C5541, 19) | a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok tűlevelű gallyaikkal szinte hozzáférhetlenné tevék az asylumot (1847 Jókai Mór CD18).

6. tn fajzik vkire (nyj is) ’külső v. belső tulajdonságaiban hasonlít vkire’ ❖ Miként fajoztak volna másra? (1814 Kisfaludy Sándor 8243048, 54) | Aptyáro fajzott (1906 Horváth Endre C6345, 118) | Hej, jó Isten, ha ez is olyan szál legény lenne, mint te, Andris. Szültem, fölneveltem, kínlódtam vele, és itt van szegény, az apádra fajzik (1914 Erdősi Dezső CD10) | Egy teher ez a leány, ilyen még nem volt a családban, sem azelőtt, sem semmikor, nem! Kire is fajzik ez, kinek a vére nyugtalankodik benne? (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | szája, akár a motolla, kereplő, ő maga théátromba szereplő komődiásra fajzott (1974 Szilágyi Domokos 9672004, 11) | [Krisztina] az anyja termetét és vonásait örökölte: kapós lesz az a lány. Matild nem rá fajzott, de elkel az is; ha máshoz nem, akkor egy segédhez megy (1997 Magyar Hírlap CD09).

6a. fajzik vkihez (rég, nyj) ’ua.’ ❖ Ez ës a nanyikájához fajzott (1916 Magyar Nyelv C5858, 40).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.; SzT. ~, fajzott; ÚMTsz.