falcol ts ige
1. (tárgy n. is) (Ipar) ’〈egymásba illesztendő (fa) munkadarabokat, szerkezeti elemeket〉 horonnyal, vájattal ellát, ill. ilyen szerkezeti elemekből kialakít, összeállít, megépít vmit’ ❖ Fáncol, Fáncoz, cs. […] rovatékot vés (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 349) | [az eresz] felső padlása (menyezet) félespontba van falczolva, de lehet borítékos is. Az előbbi abban áll, hogy a hornyolt deszkák szélei teljesen egymáshoz illeszkednek (1903 Szabó Imre C6959, 213) | ha asztalost láttam fenyőléceket falcolni, az a mesterség vonzott (1988 Magyar Nemzet márc. 26. C8363, 5).
1a. (Ipar) ’〈fémlemezt〉 szélét visszahaj(lí)tva peremmel ellát, ill. ilyen peremű szerkezeti elemekből kialakít, összeállít, megépít vmit; korcol’ ❖ lemezből vágott szalag hosszanti széleit fáncolják (hornyolják) (1912 RévaiNagyLex. C5701, 154) | [Mosóüst] egy darabból készitve (nem falcolva) (1916 Budapesti Hírlap szept. 10. C4704, 27) | A jövőben az autó- és traktorhűtőkhoz a húzott cső helyett általában korcolt (falcolt) csövet gyártsanak Vajda Pál elgondolása alapján (1955 Népszava nov. 27. C4845, [4]).
1b. (rég, nyj) ’(szegnek való) lyukkal, bevágással lát el, kilyukaszt vmit’ ❖ Fánczolni, a’ kerékre vonandó sinvas-karikába négyszegletű lyukat vésni, hogy abba szeget lehessen ütni. Kézdi széki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 115) | Fáncol, Fáncoz, cs. […] kerékre való sinvasat kilyuggat, hogy szeget lehessen belé verni (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 349).
2. (Könyv) ’〈ívet〉(lapszám szerint) összehajtogat’ ❖ falcolni: hajtogatni; Frecskay: rételni, mert az íveket rétekre (oldalnagyságra) hajtogatják (1931 Herzog Sándor C5988, 18).
3. (kissé rég) ’〈a tímármesterségben: cserzett bőrt〉 húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít’ ❖ fârcốl: bőrt a fârc-cal vékonyra farag (1899 László Géza C5295, 233) | Nyergesbőr […]. Az áztatott nyers bőrt röviden meszezik, koppasztják s faragják, jól kimossák, gyengén falcolják és szítatják (1900 PallasLex. C7820, 356) | [a bocskoros kismesterség szókészletéhez tartozik:] falcol: cserzett bőrt húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít (1976 Fűr József C5916, 353).
4. (tárgy n. is) (szleng) ’〈vmely testrészt〉 rendsz. az ereknél (öngyilkossági szándékkal) megvág, összevagdos vki’ ❖ A csaj meg hülye, mert mindig összevissza van falcolva (1987 Varsányi György C6039, 141) | Az elmúlt három hétben öten falcoltak. Így hívják a pengés öngyilkossági kísérletet (1990 Népszava máj. 5. C7455, 11) | [Zsuzsa] csontsovány, a karja falcolt, megvágott-behegedt sebekkel, árulkodó tetoválásokkal van tele, jelekkel, melyek évekre visszamenően mutatják, mikor hol élt, kivel, mit csinált (2000 Magyar Hírlap CD09).
ÖU: be~.
Sz: falcolás.
Vö. ÉrtSz.; TESz. falc; ÉKsz.