galambász fn 4A

1. (jelzőként is) ’galambok tenyésztésével, idomításával v. (be)fogásával foglalkozó személy’ ❖ Galambáſz; valamint tyúkáſz (1784 Kisded szótár C0815, 100) | (Szenvedélyes galambászok.) A berlini fiatal leányok nagy kedvelői a galamboknak s azért oly szenvedélylyel foglalkoznak tenyésztésökkel, hogy, mint irják, galambjaik összes számát legalább is 200 ezerre lehet tenni (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Ez a cigányfiú nagy galambász volt, a jó isten tudja hogy csinálta, mindennap lopott valahol egy galambot, azután házalt a lopott galambjaival, két-három török galambot adott egy gatyásért, a gatyás galambokat pedig eladogatta más galambász fiúknak Szilvahelyen, úgyhogy Csugesz Nácinak volt egy teli dúc gatyás galambja, és pénze volt mindig (1933 Szép Ernő CD10) | Szeged vidékén a lépvesszőt 4–5 m hosszú rúdra (dufázó, lépelőrúd) kötik, s a galambász óvatosan ezzel közelíti meg a háztetőn, tűzfalon tollászkodó galambokat (1980 NéprajziLex. CD47) | Ma egy [postagalamb]verseny alkalmával akár 25 ezer galambot is feleresztenek. A magyar galambászok újabban Berlinben rajtoltatják kedvenceiket, ahonnan 2–3 nap alatt térnek haza (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég, nyj) ’galambászhéja’ ❖ [A héja] népies nevei: hejjő vagy kerra (Zemplénm.); kurhéja (Alföld); tyúkhordó kánya (Sopronm.); tikölő kánya (Vasm.); kara vagy gara; héjjamadár; galambász (1899 Chernel István CD34) | Nálunk is él: a héja (Astur palumbarius) más néven: galambász, tikhordó kánya, hejjő, kara, gara stb. (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 238).

Sz: galambászkodik.

Vö. CzF. galambász¹; ÉrtSz. galambász²; TESz. galamb; ÉKsz.

galambász főnév 4A
1. (jelzőként is)
galambok tenyésztésével, idomításával v. (be)fogásával foglalkozó személy
Galambáſz; valamint tyúkáſz
(1784 Kisded szótár)
(Szenvedélyes galambászok.) A berlini fiatal leányok nagy kedvelői a galamboknak s azért oly szenvedélylyel foglalkoznak tenyésztésökkel, hogy, mint irják, galambjaik összes számát legalább is 200 ezerre lehet tenni
(1860 Vasárnapi Újság)
Ez a cigányfiú nagy galambász volt, a jó isten tudja hogy csinálta, mindennap lopott valahol egy galambot, azután házalt a lopott galambjaival, két-három török galambot adott egy gatyásért, a gatyás galambokat pedig eladogatta más galambász fiúknak Szilvahelyen, úgyhogy Csugesz Nácinak volt egy teli dúc gatyás galambja, és pénze volt mindig
(1933 Szép Ernő)
Szeged vidékén a lépvesszőt 4–5 m hosszú rúdra (dufázó, lépelőrúd) kötik, s a galambász óvatosan ezzel közelíti meg a háztetőn, tűzfalon tollászkodó galambokat
(1980 NéprajziLex.)
Ma egy [postagalamb]verseny alkalmával akár 25 ezer galambot is feleresztenek. A magyar galambászok újabban Berlinben rajtoltatják kedvenceiket, ahonnan 2–3 nap alatt térnek haza
(1997 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég, nyj)
[A héja] népies nevei: hejjő vagy kerra (Zemplénm.megye); kurhéja (Alföld); tyúkhordó kánya (Sopronm.megye); tikölő kánya (Vasm.megye); kara vagy gara; héjjamadár; galambász
(1899 Chernel István)
Nálunk is él: a héja (Astur palumbarius) más néven: galambász, tikhordó kánya, hejjő, kara, gara stb.s a többi
(1927 TolnaiÚjLex.)
Sz: galambászkodik
Vö. CzF. galambász¹; ÉrtSz. galambász²; TESz. galamb; ÉKsz.

Beállítások