galóca¹ fn 6A

1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben használt jelzővel is) (Gomba is) ’〈a régen az Agaricus nemzetségbe, ma a kalaposgombák rendjének különféle családjaiba sorolt fajokba tartozó lemezes gombák, kül. a 18. század végétől rendsz. az Amanita nemzetségbe sorolt, fiatal korában teljes burokkal borított, eleinte félgömb v. harang alakú, majd ellaposodó, akár 15 centiméteresre is megnövő(, pettyekkel díszített) kalapú, gyakr. gallérral v. bocskorral (is) rendelkező, rendsz. étkezésre alkalmatlan v. mérgező gombák megnevezéseként〉’ ❖ Galócza (Gomba) (1793 Magyar Merkurhoz tartozó Bibliotéka 7447004, 64) | Galótza. Kalapja’ alsó lapja rétes, eggymás mellé rakott lemezekkel (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 553) | Minthogy a galóczának több faja ehető, szükség, hogy a mérgest az ártatlantól meg tudjuk különböztetni, s ez okból jellemző az, hogy a légyőlő galóczának mind tönkje, mind kalapjának alsó része fehér, mig az ehető vagy vörös galóczáé rózsaszinü, vagy többé kevésbé barna (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [az ún. gyilkos galóca rokonai] halvány zöldes vagy sárgás színűek. Távolabbi mérges rokon galócák a barna színű A. [= Amanita] pantherina D. C. és a piros színű légyölő galóca: A. [= Amanita] muscaria (L.) Fries (1936 Moesz Gusztáv C7961, 13) | Fehér bocskorban, fehér gallérral, zöldessárga, selymes kalapban – így találkozunk szembe a gyilkos galócával. Tölgyfa tövén kuporog egész családjával. Kicsinyei olyanok, akár az ártatlan csiperke fiókák (1955 Antalffy Gyula 1004009, 46) | [A giromitraszindróma nevű mérgezésnek] a galócamérgezéstől való megkülönböztetést segíti, hogy okozója, a redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta) tavasszal terem, a galócák pedig nyár végén, ősszel (1999 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részként fajnévben is) (Gomba) ’〈régen az ilyen gombák fajai alkotta Agaricus, ill. a mai Amanita nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Galótza. (Agaricus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 577) | A hánytató galócza. (Agaricus Emeticus. Täubling.) (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Disznógomba (növ., Tricholoma), majd a galóca (Agaricus L.) algénusza, majd különválasztott génusz (1893 PallasLex. CD02) | Galóca (növ.), Amanita, a kalapos gombák nemzetsége (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 202) | Légyölő galóca (Amanita muscaria) (1995 Természet Világa CD50).

2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben használt jelzővel is) ’ilyen gombák vmelyikének leszedett termőteste, ill. abból készült étel’ ❖ nyavalyatörős kéjmámort éreztek, mint a mákonyevők vagy légyvesztő galóca nedvét szürcsölők (1876 Jókai Mór CD18) | A „fő bűnös”, az öreg Cs. Tóth József is evett az általa szedett galócából (1964 Esti Hírlap júl. 8. C4753, [1]) | már táltos őseink is különböző növények (mák, nadragulya, galóca) főzetével kábították magukat (1998 Magyar Hírlap CD09).

Ö: párduc~.

ÖE: ~gomba, ~mérgezés.

Vö. CzF.; ÉrtSz. galóca¹; TESz. galóca²; ÉKsz. galóca¹

galóca¹ főnév 6A
1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben használt jelzővel is) (Gomba is)
〈a régen az Agaricus nemzetségbe, ma a kalaposgombák rendjének különféle családjaiba sorolt fajokba tartozó lemezes gombák, kül. a 18. század végétől rendsz. az Amanita nemzetségbe sorolt, fiatal korában teljes burokkal borított, eleinte félgömb v. harang alakú, majd ellaposodó, akár 15 centiméteresre is megnövő(, pettyekkel díszített) kalapú, gyakr. gallérral v. bocskorral (is) rendelkező, rendsz. étkezésre alkalmatlan v. mérgező gombák megnevezéseként〉
Galócza (Gomba)
(1793 Magyar Merkurhoz tartozó Bibliotéka)
Galótza. Kalapja’ alsó lapja rétes, eggymás mellé rakott lemezekkel
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Minthogy a galóczának több faja ehető, szükség, hogy a mérgest az ártatlantól meg tudjuk különböztetni, s ez okból jellemző az, hogy a légyőlő galóczának mind tönkje, mind kalapjának alsó része fehér, mig az ehető vagy vörös galóczáé rózsaszinü, vagy többé kevésbé barna
(1858 Vasárnapi Újság)
[az ún. gyilkos galóca rokonai] halvány zöldes vagy sárgás színűek. Távolabbi mérges rokon galócák a barna színű A. [= Amanita] pantherina D. C.de Candolle és a piros színű légyölő galóca: A. [= Amanita] muscaria (L.Linnaeus) Fries
(1936 Moesz Gusztáv)
Fehér bocskorban, fehér gallérral, zöldessárga, selymes kalapban – így találkozunk szembe a gyilkos galócával. Tölgyfa tövén kuporog egész családjával. Kicsinyei olyanok, akár az ártatlan csiperke fiókák
(1955 Antalffy Gyula)
[A giromitraszindróma nevű mérgezésnek] a galócamérgezéstől való megkülönböztetést segíti, hogy okozója, a redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta) tavasszal terem, a galócák pedig nyár végén, ősszel
(1999 Természet Világa)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részként fajnévben is) (Gomba)
〈régen az ilyen gombák fajai alkotta Agaricus, ill. a mai Amanita nemzetség elnevezéseként〉
Galótza. (Agaricus)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
A hánytató galócza. (Agaricus Emeticus. Täubling.)
(1858 Vasárnapi Újság)
Disznógomba (növ.növény, Tricholoma), majd a galóca (Agaricus L.Linnaeus) algénusza, majd különválasztott génusz
(1893 PallasLex.)
Galóca (növ.növénytani kifejezés), Amanita, a kalapos gombák nemzetsége
(1926 TolnaiÚjLex.)
Légyölő galóca (Amanita muscaria)
(1995 Természet Világa)
2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben használt jelzővel is)
ilyen gombák vmelyikének leszedett termőteste, ill. abból készült étel
nyavalyatörős kéjmámort éreztek, mint a mákonyevők vagy légyvesztő galóca nedvét szürcsölők
(1876 Jókai Mór)
A „fő bűnös”, az öreg Cs. Tóth József is evett az általa szedett galócából
(1964 Esti Hírlap júl. 8.)
már táltos őseink is különböző növények (mák, nadragulya, galóca) főzetével kábították magukat
(1998 Magyar Hírlap)
ÖE: galócagomba, galócamérgezés
Vö. CzF.; ÉrtSz. galóca¹; TESz. galóca²; ÉKsz. galóca¹

Beállítások