gallusz l. alakváltozatként az alábbi szócikkben

gallus mn és fn 4A (kissé rég)  gállus (ritk) , gallusz (ritk)

I. mn

1. (Tört is) ’Nyugat és Közép-Európában, kül. a Galliának nevezett különböző területeken és római provinciákban élt, terjeszkedése révén az i. e. 3. századra Dél- és Kelet-Európába, a Brit-szigetekre és Kis-Ázsiába is eljutott, több törzsből álló, kelta nyelveket beszélő, sok helyütt romanizálódó ókori indoeurópai 〈nép(esség)〉, ill. e nép(esség)hez tartozó 〈népcsoport, törzs〉’ ❖ A’ Gállusok’ nagy Serege által-ütött Ásiába […], és Galátzia ’s Gallogrétzia név alatt magának új Orſzágot állított-fel. Ezek köztt voltak a’ Tektoság, Toliſtoboji, és más Gallus népek (1796 Molnár János C0297, 50) | A’ Frantzok ſzint úgy Német és Gallus Nemzetbl eredtek, valamint az Oláhok Bolgárból és Olaſzból (1808 Sándor István C1533, 129) | [Dauphiné egykori francia tartományt] a római korszak előtt allobrogok, graioceles, segalaunés, voconces, tricatini, cavares és más kisebb gallus törzsek lakták (1893 PallasLex. CD02) | [a Hannibál segítségére siető Mago] a liguriai partokon szállott ki, hogy csapatokat gyűjtsön az insuberek és egyéb gallus népek közt (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [Julius Caesar Britanniából] visszajövet leverte az Ambiorix király vezérletével fellázadt gallus és kelta törzseket s végül az arvernus törzs hőslelkű királyának, Vercingetorixnak fővezérlete alatt egyesült gallus törzseket semmisítette meg hosszas és kemény harcok után Alesianál (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 32).

1a. ’e nép(esség)hez v. annak vmely csoportjához, törzséhez tartozó, abból származó 〈személy, csoport〉, ill. e nép(esség)ből v. annak vmely csoportjából, törzséből való 〈eredet, származás〉’ ❖ Soha aem szabad elfelednünk Tacitus sorait a’ Gallus eredetü Bójusokról (1828 Hasznos Mulatságok C8328, 334) | A fáradhatatlan gallus harczosok, kik inkább rabszolgákért, marhákért és aranyért viseltek háborút, mint művelhető földért, megtámadták az etruszkokat az Apenninektől nyugatra és délre, hol a hegység kevés védelmet nyujthatott nekik (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Carausius, gallus származású római hadvezér és britannus ellencsászár (1902 ÓkoriLex. CD28) | Egy gallus rabszolga pedig, akit Julius Caesar küldött Rómába a sequanok elleni hadjáratából, a czirkuszban megfojtotta a nagy barna medvét (1907 Herkules 2108001, 115) | Civilis Julius (mások szerint Claudius), batavus eredetű ember, ki Kr. u. 69. lázadást szított a rómaiaknak gallus segédcsapataiban, melyek Veleda jósnő izgatásai következtében Galliát független területnek akarták nyilvánítani (1912 RévaiNagyLex. C5700, 539).

1b. ’e népesség (vmely csoportja, törzse) által v. Galliában létrehozott, készített, haszn. 〈dolog〉, ill. 〈vmely dolognak〉 e népesség (vmely csoportjának, törzsének) kultúrájából, gyakorlatából való 〈eredete, származása〉’ ❖ [a Caracalla ragadványnevet] a’ köznép adta néki [ti. a császárnak], mert bizonyos gallus ruházat nemét szokta viselni, mellyet Karakallának híttak (1824 Haliczky Antal C5566, 21) | A híres gallus zománczot egy Germből származó La-Tène-féle fibula kengyelén díszűl szolgált gombnak vörös pásztája képviseli (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Hamvveder, kard, sisak, nyílhegy, dárdavas és harczi kürt egy itáliai gallus sirból (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [a petorritum nevű szekér] gallus eredetű nyilt kocsi, négy kerékkel, melyet csak a szegény köznép használt (1904 ÓkoriLex. CD28) | Voltak bizonyos megállapított tipikus küzdő [gladiátor]párok. […] Ha a secutornak gallus fegyverzete volt, murmillo-nak hívták, aki ellen thraex-et léptettek fel sarlóalakú görbe karddal (1913 RévaiNagyLex. C5704, 556).

1c. ’e nép(esség)hez v. annak vmely csoportjához, törzséhez tartozást kifejező, e nép(esség)re v. tagjaira jellemző, náluk v. Galliában szokásos 〈sajátosság, jellemző dolog〉’ ❖ A’ gallus haj és szakál. A’ Gallusok hófehérek voltak, és szálas növésűek. Természetüknél fogva veres hajuk volt (1840 Regélő C0464, 818) | Fredegar nem találta ki ezt a mesét [ti. a frankok trójai származásáról szóló mondát], hanem elbeszélése a gallus hagyományokon nyugszik (1897 Akadémiai Értesítő C8527, 50) | [az ubii germán törzs] Caesar idejében a Rhenus jobb partján, a mai Lahn folyó völgyében lakott. A többi germánoknál műveltebbek voltak s gallus szokásokat sajátítottak el (1904 ÓkoriLex. CD28).

1d. ’e népességgel, annak vmely csoportjával v. Galliában megeső, történő, ill. e népesség körében zajló, általa megvalósuló 〈esemény, állapot stb.〉’ ❖ Itáliába bent folytattatott a gallus háboru, mellynek dicsőséges véget vetettek M. [= Marcus] Claudius Marcellus és Cn. [= Cnaeus] Cornelius Scipio polgármesterek (1827 e. Kossuth Lajos CD32) | [A latobrigek] egy ízben megindították a gallus népvándorlást, sőt 14 000-en el is hagyták ősi tanyájokat, de Julius Caesar rákényszerítette őket hogy oda újból visszatérjenek (1895 PallasLex. CD02) | Caesar a gallus hadjáratok eseményeit czélzatosan úgy állítja össze, hogy élénk hatást tegyenek a rómaiakra (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | talán épp ez a döntő jelentősége a gallus betörésnek, hogy Róma egyéni jellege kibontakozhatott (1935 Hóman Bálint munkái CD42).

1e. (Nyelvt is) ’e nép(esség) által, többnyire a Galliának nevezett különböző területeken és római provinciákban beszélt, az indoeurópai nyelvcsalád kelta ágához v. kül. annak ún. szárazföldi csoportjához tartozó 〈nyelv〉, ill. e nyelvhez tartozó, abból származó 〈elem〉’ ❖ [a galliai népek] mind Gállus nyelvel éltek nem a’ moſtani Frantziával (1783 Molnár János C0290, 215) | [Osszián] énekei a régi gallus vagy celta nyelven készültek (1789 Batsányi János ford.–Macpherson C0883, 189) | a Közép-Duna vidékein talált feliratok és régi földrajzi nevek, a Fekete Erdőtől a fekete tengerig, gallus nevek (1874 Athenaeum C8397, 2603) | [a filológusok egy része] azt hiszi, hogy [a régészetben a kőbalta jelölésére használt celt szó] egy állítólagos gallus szótól, t. i. a cellt-től származik, amely kovát, tűzkövet jelentene (1893 PallasLex. CD02) | Gotini, helyesebben Cotini […], Tacitus szerint […] gallus nyelvet beszélő nép (1902 ÓkoriLex. CD28).

1f. (ritk) ’e nyelvből való 〈eredet〉, ill. ilyen nyelvű 〈szöveg, mű〉’ ❖ [A sagum] állítólag […] gallus eredetű szó és voltaképen a hispaniai, galliai, liguriai és germán katonák hadi köpenyét jelentette (1904 ÓkoriLex. CD28) | [Schmidt József akadémikus] latin és gallus feliratos emlékek alapján fejtegette, hogy az itáliai és kelta dialektusokban jelentkező „i” genitivusi suffixum […] indogermán i-végü genitivusra vezethető vissza (1913 Pesti Hírlap jan. 8. C5661, 8).

1g. (-ul raggal, hsz-szerűen) (ritk) ’e nyelven’ ❖ Kár volt Jókainak azzal vesződnie, hogy a francziáknak franczia toasztot mondott. Megértették volna a francziák amugy is. Például, ha – mint Kakas Márton – gallusul mondta volna el (1885 Borsszem Jankó aug. 16. C5004, 2) | Az óriás mozdult egyet, szép Erippe ráeszmélt, hogy nem otthon vannak, s bemutatta egymásnak a két urat. „Az uram.” „A gazdám.” Először görögül, aztán gallusul (1934 e. Móra Ferenc C5059, 212).

1h. ’(jellemzően) e nép(esség), e nyelv beszélői által lakott v. Galliához tartozó 〈terület〉, ill. e területen levő 〈helység〉’ ❖ [az első Meroving királyok idején] igy pusztult ki másfél század alatt a gallus földről minden szellemi müveltség, az erkölcsök minden finomsága, egyedül a dolgok erőszakossága által a nélkül, hogy e szomoru változás rosz akarat vagy a római műveltség elleni rendszeres gyülölet műve lett volna (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [egy hegy tetején] állott Gergovia nevü gallus város, amelyet 53. Kr. e. Julius Caesar eredménytelenül ostromolt, s hol Vercigetorixtól vereséget szenvedett (1894 PallasLex. CD02) | Hannibal nem maradt sokáig gallus területen, s a 217. év (u. c. 537) elején seregét az Apennineken át az alsó Arno völgyébe vezette (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Grenoble egykor Cularo nevű gallus helység volt (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 28).

1i. (ritk) ’e nép által szervezett, ill. Gallia területén működő 〈állam(alakulat)〉’ ❖ [a] feudumi rendszer a’ German eredetűektől elfoglaltt Gallus, Olasz, és más Római tartományokban fejtődött először ki, ’s idővel a’ régi német és olasz országokban is keletbe jött (1820 Fejér György C5527, 10) | [Julianus római császár] a gazdaságilag súlyosan megterhelt gallus provinciák adóügyét is megjavította (1935 Hóman Bálint munkái CD42).

1j. ’e nép szervezett közössége által, ill. Galliában létrehozott 〈dolog〉, ill. e közösségben v. Galliában vmilyen szerepet, funkciót betöltő 〈személy, csoport〉’ ❖ a’ Gallus Vezér […] elő-állva körűl hordá szemeit a’ Római seregen kevély útálattal, ’s hívja az egész Római seregből, a’ ki vele bajt vívni merne (1818 Hasznos Mulatságok C0177, 387) | [A sírban talált kardnak] ugyan olyan alakja van, mint Brennus azon gallus csapatjai kardjának, melyektől Róma reszketett (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Gallus rézpénz. (Egyik lapon ló, a másikon vadkan, gallus pénzek gyakori jelképe.) (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [Caesar] Corfiniumban a gallus helytartóvá (utódává) kijelölt L. [= Lucius] Domitiust seregestül megadásra kényszerítette (1902 ÓkoriLex. CD28) | Vae victis: Jaj a legyőzötteknek. Livius szerint Brennus gallus vezér mondta a rómaiakról (1925 RévaiNagyLex. C5714, 705).

2. (vál) ’〈az e népességből, valamint római és germán elemekből az egykori Gallia területén kialakult francia nép jelzőjeként〉’ ❖ elhiheti Felséged, [a lombard nép] ezerszer jobban szeretne franczia, mint német önkény alatt állani és pedig nemcsak azért, mert a talián és gallus faj közt nincs szembeszökő heterogenitás (1857 Széchenyi István CD1501) | A dicsőséges francia náció prófétája és mártírja, győzedelmes mártírja, volt s lesz a haladásnak, a régieket lealázó új világoknak. Ez a gyönyörű gallus fajtának felséges missziója (1902 Ady Endre CD0801).

2a. (vál) ’e néphez tartozó, e népből származó 〈személy〉, ill. e népből való 〈eredet, származás〉’ ❖ [1485-ben] a’ gallus-származatu VIId. Henrik királyi méltóságra jutott (1839 Társalkodó C7976, 1) | D’hauret, azon gallus bölcs, ki […] X. Károlynak, mint mondják legkitünőbb ministere volt (1857 Széchenyi István CD1501) | [Jean Richepin] volt koldus, tengerész, erőművész és színész: afféle gallus Gorkij (1907 Juhász Gyula¹ 9284839, 106).

2b. (vál) ’e nép által v. Franciaországban létrehozott, készített v. haszn., ill. művelt, folytatott 〈dolog, tevékenység stb.〉’ ❖ az angol viszont gallus piperét és német ábrándot ölt magára (1841 Széchenyi István CD1501) | Örvendetes és sikeres vállalkozás a Francia költők antológiája, mely sokak számára ad kulcsot a gallus líra szépségeihez (1959 Magyar Nemzet febr. 7. C4798, 4).

2c. (vál) ’e néphez tartozást kifejező, e népre v. tagjaira jellemző, náluk v. Franciaországban szokásos 〈sajátosság, jellemző dolog〉’ ❖ [Delibes] egyesíti a magyar „fáintosságot” a gallus eleganciával (1876 Fővárosi Lapok C8092, 1080) | [Georges Ohnet] egy szokatlan elemet is vegyitett elbeszélésébe, az igazi gallus jókedvet (1894 Pesti Napló dec. 6. C8676, 5) | A gallus játsziság tehát, harmatos romlás, hajnali ború… Ó, Párizs! (1911 Kaffka Margit CD10).

2d. (vál) ’e nép által beszélt újlatin 〈nyelv〉, ill. e nyelvhez tartozó, abból származó 〈elem〉’ ❖ [ha Rosty Albert] csak egy kis figyelemmel olvasta volna azon czikkemet, melly annyira felborzasztá taraját, lehetetlen, mihezképest másért támadjon meg, […] mint azért, hogy nem akarom discipulusomnak [= tanítványomnak] elismerni és elfogadni, que je le désavoue [= hogy megtagadom őt] – hadd spékeljem mondókámat én is egy kissé gallus szavacskákkal (1845 Széchenyi István CD1501) | [a francia nyelv tanítása során] átlépjük azt a fokot is, hol a petite [= kis] Louise erényeit dicsérjük ékes gallus-nyelven (1909 Laczkó Géza CD10).

2e. (-ul raggal, hsz-szerűen) (ritk) ’e nyelven’ ❖ Robe és toque, kérem, ha már gallusúl beszélünk, nem talár és barrette (1899 Pesti Hírlap márc. 16. C5647, 9) | Franciául egymással csak olyanok elött beszéltek, akikről tudták, hogy nem tudnak gallusul (1931 Pesti Hírlap júl. 29. C5679, 3).

2f. (ritk) ’(jellemzően) e nép, e nyelv beszélői által lakott v. Franciaországhoz tartozó 〈terület〉, ill. e nép által szervezett, e területen működő 〈állam〉’ ❖ Figyelemmel kell kisérnünk a gallus respublika haladását és fejlődését. De addig meg kell szakitanunk minden összeköttetést a franczia köztársasággal (1891 Pesti Napló ápr. 23. esti kiadás C8673, 1) | Hogy a tangó idegen eredetü, az nem sokat jelent: a keringő, a polka s megannyi más szintén nem gallus földön termett (1913 Budapesti Hírlap okt. 30. C4701, 27).

2g. (vál) ’ezen állam v. e nép szervezett közössége által létrehozott, ahhoz tartozó, arra jellemző 〈dolog〉, az által végzett 〈tevékenység〉, ill. abban vmilyen szerepet, funkciót betöltő 〈személy, csoport〉’ ❖ a’ sajtcsinálok’ [ti. hollandok] vitéz Ruytere az egyesült tömérdek hadihajósereget visszaverte, a’ csata’ kezdetivel pedig a’ büszke gallus armáda gyalázatosan megszökött (1837 Figyelmező C6730, 204) | Szentgyörgyi Miklós gróf, egy jeles hadviselő vitéz, fogta volt meg a gallus királyt, Ferencet, a Ticinum [= Pavia] város alatt (1892 Jókai Mór CD18) | nem lehet kétség az iránt, hogy a gallus hadseregszaporitás nem a londoni második reunió sikerének előmozditására történik (1913 Budapesti Hírlap márc. 2. C4701, 10) | a gallus válogatott csapat legjobb csatára (1928 Nemzeti Sport febr. 29. C6777, 12) | [a magyar úszókra] mint a Smith-serleg legesélyesebb reflektánsára számít a gallus-szövetség (1930 Pesti Napló nov. 28. C8708, 17).

II. fn

1. (tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) (Tört) ’Nyugat és Közép-Európában, kül. a Galliának nevezett különböző területeken és római provinciákban élt, terjeszkedése révén az. i. e. 3. századra Dél- és Kelet-Európába, a Brit-szigetekre és Kis-Ázsiába is eljutott, több törzsből álló, kelta nyelveket beszélő, sok helyütt romanizálódó ókori indoeurópai nép(esség), ill. e nép(esség)hez tartozó népcsoport, törzs (csoportja)’ ❖ [az Appennin-hegységből] termék elé Kamillus, mindön mind egy lábig le-aprittá a’ Galluſokat (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, 129) | Cael annyi mint Gallus, don pedig mint halom; ’s igy Caledonia halmok (hegyek) köztt lakó Galluszok’ földét jelenti (1815 Kazinczy Ferenc 7163061, XVII) | A gallusoknál druidák és bardok müvelék s taniták az éneklést; általuk vitetett az be Britanniába is, hol azt annyira tökélyesiték, hogy brit és skót énekesek nagy hirre tettek szert (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A gallusoknak Európa nyugati részéből Felső-Olaszországon és Noricum déli részén át a pannon síkságra, s tovább Macedonián keresztűl Kis-Ázsiáig vezetett hódító hadjáratai, melyeknek kezdetét a Kr. e. V. századba szokták tenni, maradandó nyomokat hagytak az általuk évszázadokon át megszállott tartományokban (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A capitoliumi ludak a monda szerint gágogásukkal figyelmeztették a római őröket a gallusok közeledésére (1956 e. Babay József 9013002, 15) | Úgy tűnik, az orosz parlament a Szovjetunióba hurcolt magyar műkincseket is a barbár gallusokhoz hasonlóan kívánja elbirtokolni (1997 Országgyűlési Napló CD62).

1a. ’e nép(esség)hez tartozó személy, kül. férfi’ ❖ midn egy Gallus […] nem tudván a Romai ſzokást, Papiriusnak, hires Romai F Vezérnek, nagy ſz ſzakállát hizelkedve meg-törölgetné, úgy meg-haraguvék, hogy éléfánt-tetemböl kéſzült páltzájával, azt, fbe üté (1786 Mátyus István C3067, 391) | A szerző, Dezobrea Károly, az ismertes „Anacharsis” módját követve, egy ifju gallust utaztat Rómába Augustus alatt (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az isteni Július bazilikájának lépcsőjén […] komoly gallusok és sáfárkodó kibertinusok tömege sürgölődött (1924 Gróh István CD10) | A hellénisztikus művészet egyik remeke a haldokló gallus szobra, amely a legyőzött ellenséget már nem eltiporva ábrázolja, hanem szenvedését és méltósággal viselt halálát mutatja be (1997 Szabó Miklós CD17).

1b. (ritk) ’e nép(esség) által, kül. a Galliának nevezett különböző területeken és római provinciákban beszélt, az indoeurópai nyelvcsalád kelta ágának ún. szárazföldi csoportjához tartozó nyelv’ ❖ [a germán kimber törzs nevét] Plutárk rabló tolvajnak magyarázza, ő ugyan régi németbűl, Festus pedig Gallusbúl (1816 Pálóczi Horváth Ádám C2567, 162).

2. (hat ne-vel, rendsz. tbsz-ban) (vál) ’〈az e népességből valamint római és germán elemekből az egykori Gallia területén kialakult francia nép, ill. vmely e néphez tartozó, azt képviselő csoport, közösség megnevezéseként〉’ ❖ Minémü dúlást vittek végbe Brüſſzel Városában a’ Frantziák? […] A’ városi kies sétáló-helynek sor-fáit is ki-vagdalták ezek a’ tsúnya kakasok (gallusok.) (1793 Magyar Hírmondó C5810, 480) | e’ folyónak 3dikán Varsónál igen véres csata volt a’ Russusok és Gallusok között (1806 Nagy József C2557, 431) | annak ugyancsak legénynek kell lenni, ki a’ Gallussal vagy Törökkel megmérkőzni bátor (1830 Széchenyi István CD1501) | ennél az egy francia szónál [ti. a karriernél] többet nem tudnak vala a gallusok nyelvéből (1928 Krúdy Gyula CD54).

2a. (vál) ’e néphez tartozó személy’ ❖ Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel A népek lelkét s nemzetek ízleteit. […] A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat, Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyujt: Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas, Kényeiben repdez, s a szerelembe’ kalóz (1811 Berzsenyi Dániel CD01) | Mit ért füszeres ebédje Párisban, ’s jó meleg mentéje Vilnában az éhséggel ’s hideggel küszködő Gallusnak Berezinánál? (1830 Széchenyi István 8429002, 42) | [Gaston Boissier] váltságul a hiányzó eredetiségért azt a tehetséget kapta, hogy vidám tekintetet függesztve az emberekre élesen megfigyelni s mégis szívükbe hízelegni, sőt elragadni tudja őket. Bizony ebben is igazi gallus (1909 Hatvany Lajos CD10) | [bár] akadnak nekibúsult gallusok, akik a nemzetinek vélt hagyományok tisztaságát még Bergsontól vagy Milosztól vagy Moréastól is megóvnák, a köztudat, ellenkezőleg, minden ilyen idegenben a francia géniusz eleven hódító erejének egy-egy újabb bizonyságát látja (1969 Gyergyai Albert C6886, 326).

J: gall.

Vö. SzT. ~ francia