🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gányol ige 1a

1. ts (rég, nyj) ’〈alkalmi v. nem tartós építményt〉 összefont vesszőkből összeállít, megépít, ill. 〈helyet〉 így készült kerítéssel elkerít’ ❖ Inkab ſövény ággal gányolt kaibàval [!], Меg elégſzem mint ſem bárſonyos ſzobával (1785 Czirjék Mihály ford.–Dorat C1235, 102) | Gányolni: kertet gányolni: sövényt fonni. Lásd, Galyabíttani (1792 Kisded szótár C0816, 70) | Némelly madarász sűrű zöld galyból jó setét kunyhót gányolván, vesz egy pár csalczinegét, vagy csak czinege-sípot ’s leül (1829 Pák Dienes C3385, 164) | gányol (kerít) (1859 Czuczor Gergely C8483, 636) | [szatmári tájszók:] gányol: valamit imígy-amúgy, nagy könnyedén bekerít, épen csak hogy legyen (1885 Katona Lajos C5296, 382).

2. ts (nyj/biz) ’hanyag módon, elnagyoltan v. nem szakszerűen készít, alkot, ill. javít(gat) vmit’ ❖ a’ Fel-megyen, ígéből Fő-megyen ígét gányolni (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 385) | gányol: immel-ámmol össze-tákol, pl. elrongyollott ruhát (1881 Széles Pál C5948, 139) | Türeiek, méraiak, bogártelkiek és inaktelkiek egyformán „a rendes helyre” teszik a kontyot. Türén, – mondják – mindenki azt visel, amit tud, „vak milyet gányol, olyat visel.” (1942 Ethnographia C6949, 233) | [A fiókák] ijedten lapultak az avar közé gányolt fészekben (1998 Természet Világa CD50) | a megszokott kátyú jobb, mint a gányolt kátyú (2002 Népszabadság febr. 5. C7850, 22).

2a. tn (biz) ’így dolgozik, kontárkodik, fuserál’ ❖ Csak egy-két részeg kőműves gányolt az épületen (1990 Népszabadság jan. 13. C7840, 24) | Ha tisztességtelen [a kőműves], akkor gányol, hulladék téglából, sovány malterből emel falat (2000 Szabad Föld nov. 7. C8386, 5) | Már a régi magyarok is gányoltak (2006 Népszabadság jan. 14. C7854, 5).

Ö: össze~.

Sz: gányolás.

Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gányol ❖ ige ◦ 1a ◦
1. tárgyas (rég, nyj)
〈alkalmi v. nem tartós építményt〉 összefont vesszőkből összeállít, megépít, ill. 〈helyet〉 így készült kerítéssel elkerít
Inkab ſövény ággal gányolt kaibàval [!], Меg elégſzem mint ſem bárſonyos ſzobával
(1785 Czirjék Mihály ford.–Dorat)
Gányolni: kertet gányolni: sövényt fonni. Lásd, Galyabíttani
(1792 Kisded szótár)
Némelly madarász sűrű zöld galyból jó setét kunyhót gányolván, vesz egy pár csalczinegét, vagy csak czinege-sípot ’s leül
(1829 Pák Dienes)
gányol (kerít)
(1859 Czuczor Gergely)
[szatmári tájszók:] gányol: valamit imígy-amúgy, nagy könnyedén bekerít, épen csak hogy legyen
(1885 Katona Lajos)
2. tárgyas (nyj/biz)
hanyag módon, elnagyoltan v. nem szakszerűen készít, alkot, ill. javít(gat) vmit
a’ Fel-megyen, ígéből Fő-megyen ígét gányolni
(1833 Magyar–diák szókönyv)
gányol: immel-ámmol össze-tákol, pl.például elrongyollott ruhát
(1881 Széles Pál)
Türeiek, méraiak, bogártelkiek és inaktelkiek egyformán „a rendes helyre” teszik a kontyot. Türén, – mondják – mindenki azt visel, amit tud, „vak milyet gányol, olyat visel.”
(1942 Ethnographia)
[A fiókák] ijedten lapultak az avar közé gányolt fészekben
(1998 Természet Világa)
a megszokott kátyú jobb, mint a gányolt kátyú
(2002 Népszabadság febr. 5.)
2a. tárgyatlan (biz)
így dolgozik, kontárkodik, fuserál
Csak egy-két részeg kőműves gányolt az épületen
(1990 Népszabadság jan. 13.)
Ha tisztességtelen [a kőműves], akkor gányol, hulladék téglából, sovány malterből emel falat
(2000 Szabad Föld nov. 7.)
Már a régi magyarok is gányoltak
(2006 Népszabadság jan. 14.)
Sz: gányolás
Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások