gatyaszár fn (kissé rég)
1. ’gatyának mint népi ruhadarabnak a lábszárt fedő része’ ❖ [a tótnak] eleven gözűt ugrattak bő gatyaszárába, majd […] a fölvert libucz után bíztaták. Vége hossza nem lön a mezei tréfának (1843 Honderű C6253, 637) | [a vad mén] vitte a lovasát vízen, tüskén keresztül, csak úgy duzzadtak a széltől, mint a vitorlák, a bő ingújjak, gatyaszárak (1891 Jókai Mór CD18) | [A kocsis] felgyűrte hát a gatyaszárát és belement a sárba (1907 Gárdonyi Géza C1842, 172) | [A gyolcs- vagy vászongatyát] régibb alakjában meglehetősen szűkre szabták, ellenben jóval hosszabb volt, mint napjainkban; rendszerint leért bokáig. A bő, százráncú, lobogós, térdig érő vagy kevéssel azon alul érő gatyaszár csak később jött divatba (1941 Undi Mária CD43) | A gatyaszár alsó szélét azsúrozták: kihúztak belőle egy vagy két szálat, és a lazább részt szépen kivarrták (2002 Demeter Zsófia–Lukács László³ CD36).
2. ’gatya mint népi ruhadarab’ ❖ szennyes, piszkos, csaknem korom feketeségü durva vászonból készült ing, gatyaszár […] télen nyáron hónapokig való viselése (1859 Orvosi Hetilap C8109, 178) | [Iliás] lábán feketéllő gatyaszár volt, fatalpú, iromba papucsai nehézkesen dörömböltek az udvaron (1929 Pesti Napló nov. 3. C8707, 41) | Ajakon és környékén (Szabolcs m.) a századforduló előtt a férfiak még többnyire gallértalan vászoningben vagy félingben és vászon gatyaszárban jártak (1977 NéprajziLex. CD47).
2a. (rendsz.-ban raggal hsz-szerűen) (kül. tréf v. gúny) ’〈annak kif-ére, hogy (ilyen gatyát v. csak azt viselve) alulöltözött, azaz nem elég elegáns v. félmeztelen vki〉’ ❖ Tsak egy gatya ſzárban sétálgat. (Magyar Orſzágon: Tsak pöre gatyában vólt) (1794 Magyar nyelvmester C1947, 246) | igyekezik be misére egy egész család. Elől az apjok lépked szép fehér szürben. Utána az anyjok fehérbabos kék szoknyában, fehérbabos kék kendővel a fején. Meg egy kis fiu, kopottas ujjasban, gatyaszárban (1876 Ágai Adolf C0547, 332) | aki nemes volt, hát úr volt, ha gatyaszárban járt is (1900 Móricz Pál² C3210, 117) | [Vince bácsi] haragudott, hogy az apám nem vetkezett vele egy gatyaszárra, irigyelte, hogy neki már az öregapja kicseppent az uri sorból s a mi águnk ennyi ideig birta (1909 Móricz Zsigmond C3219, 256) | [A katona] zörgött az ablakon, aztán az ajtón, bele is rúgott az ajtóba, hogy az nem nyílik mindjárt. Az öregember mezítláb, gatyaszárban jött eléje (1968 Népszabadság aug. 10. C4818, 8).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.