gutta (6B) l. guta

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

guta fn és mn 6Bgút (nyj) , gutta (rég v. nyj)

I. fn

1. ’gutaütés, szélütés, agyvérzés’ ❖ [a herceg] a’ ſzekröl-is [!] le-fordúlt. Mellyen Hermene rettenetesen meg-ijedvén, azt gondolta, hogy a’ gúta ütötte-meg (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 359) | Gondoltam viradtig ſok meg hal ezekbl [ti. a keringve táncolókból], Guta következik a’ fej ſzédülésbl (1788 Gvadányi József C1936, 77) | Engelhauſzt halálra ütötte a’ Gutta (1790 Magyar Kurír C0316, 273) | [beszéde közben Porkoláb úrnak] nyelvét megsujtotta a guta. A’ pap felment a cathedrába, hogy onnan levezesse, a’ legalsó grádicson a’ fél részét csapta meg ismét (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 442) | a guta a legveszélyesb betegségek egyike és többnyire halállal végződik (1861 Vasárnapi Újság C7375, 102) | Kérdözém, hogy őt mi lölte? Tȧlám biz a gút mėgütte? (1862 Vadrózsák C2827, 93) | Halálán van biz az [ti. az apád]. Megsimította a guta. Se kezét, se lábát nem bírja; csak még éppen hogy beszélni tud (1892 Jókai Mór CD18) | Az öreg Fáyt meglegyintette a mult hónapban a guta, azóta tehetetlenül fekszik az ágyban (1900 Mikszáth Kálmán C3143, 204) | diétikus koszt, nem okoz szívszorongást vagy gutát (1936 Gelléri Andor Endre CD10) | nagyapót megüti a guta, és elfekvőbe pályázunk vele (2002 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vkivel v. vmivel kapcs. ellenérzés kif-ére, rendsz. átkozódásban, szitkozódásban〉’ ❖ A’ Tatár el-vigye dolgát. A’ nyü meg egye roſz léányát. A’ gutta üsse meg emberit (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 15) | Átkozott ember, hogy a guta ütötte volna meg Paganini valamelyik hangversenyén (1841 Gaal József 8149004, 150) | A guta vigye el, ahun kikőtt, a vagyont (1915 Pesti Hírlap jún. 8. C5663, 4) | Hétfőn: Vigyen el az ördög! Kedden: Egyen meg a fene! Szerdán: Törjön ki a frász! Csütörtökön: Jöjjön rád a nyavalya! Pénteken: Üssön beléd a menkű! Szombaton: Egyen meg a rosszseb! Vasárnap: Simítson meg a guta! (1922 Borsszem Jankó jún. 4. C5041, 6) | A beszerzett áruk egy részével kapcsolatban nem fogja tudni visszaigényelni majd az áfát, de ott üsse meg a guta, aki kitalálta az egészet (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. (túlzó) ’〈annak kif-ére, hogy vmely negatív érzelmi, es. fizikai hatás olyan mértékű vkin, hogy már-már a rosszullét kerülgeti〉’ ❖ Végre Idritz Basa kardját ki-rántotta, Mérgében majd tsak nem a’ guta bántotta (1777 Kónyi János C2731, 115) | sokszor majd megütötte A’ guta, úgy röhögött (1814 Fazekas Mihály 8138028, 3) | Nehogy pedig, midőn a magyar megkimélé, a német guta agyon simitsa, lángoló bérczé fortyant valóját kiszabaditá tizenhét rőfnyi sphaeráju attilájának pitykebörtönéből (1848 Bernát Gáspár C1060, 160) | A guta ott járt a füle mellett [mérgében] (1878 Boruth Elemér C1170, 40) | Barcsinét a guta környékezhette, mikor megtudta, hogy mégis csak van végrendelet (1900 Ambrus Zoltán C0590, 29) | Ott nálatok annyira fűtenek, hogy az embert megütheti a guta (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 100) | Guti lövése után (3–0) már a guta kerülgethette az olasz drukkereket, akik elkeseredettségükben a pályára kezdtek dobálni mindent, ami a közelükben volt (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈Elhomályosult jelentéstartalommal, rendsz. indulatos beszédben.〉’

2a. (kissé rég) ’〈szitkozódásban: indulat, ingerültség, ill. meglepetés, meghökkenés kif-ére〉’ ❖ guták tſinálták a pennáját – hiſzen Török betük már ezek – ſzáz lába is van egy M. nek (1779 Bessenyei György¹ C1082, 145) | mi a’ guta, nem jó ez az okulár (1782 Kónyi János C2729, 22) | Ott üsse a guta! (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 692) | ennye a gutát! a gutába! (1818 Márton József¹ C3044, 454. hasáb) | a sörétbül pédig kilencz sem vút akkura, mint egy pirula; de még a káfsli [= gyutacs] is hideg vut, mint a guta!… (1847 Vas Gereben 8514006, 19) | Mi a gutát! de hideg keze van bátyámuramnak! (1862 Baksay Sándor C0734, 198) | Hogy lüjje meg ütet a patvar, – morgott az öreg. – Ilyen taknyos akar darulesre monni? Guta a dolgát (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 144).

2b. (tagadószóval nyomatékosítva is) (kissé rég) ’〈tagadás, ellenvetés kif-ére〉’ ❖ Eulalia. Az Idegen is j-é? Peter. J guttát! De biz’ úgy el-futott mint a’ nyúl-fiu (1790 Kóré Zsigmond ford.–Kotzebue C2744, 48) | Az idegen mindezekre azt véli, hogy tréfálunk, pedig tréfál a’ guta (1833 Munkácsy János 8323003, 156) | Értsen a’ guta benneteket leányom (1837 Kovács Pál² C2771, 49) | – Nem tudok én a te kölcsönödről semmit. – Gutát nem! (1885 Jókai Mór CD18) | Az asszony érezte, hogy Lippa sorsa el van döntve. Halkan annyit mondott: – Ahova a pogány beteszi lábát, azt többet kegyelmed vissza nem hozhatja. – Guttának kell, – morgott Bethlen (1930 Móricz Zsigmond CD10).

2c. (kérdő hsz v. ragozatlan kérdő nm után, hat ne-vel) (kissé rég) ’〈kérdés türelmetlen, indulatos nyomatékosítására〉’ ❖ szokásban van az itt? [...] Hogy a’ gutában ne vólna? (1790 Kazinczy Ferenc ford.–Shakespeare C2546, 27) | hogy a’ guttába lehet, hogy ott legyen hijja, hol én nem is bántottam (1820 Hasznos Mulatságok C0181, 185) | Mi a tüzes gútot csinál az a gyermek, hogy úgy tud repülni? (1862 Vadrózsák C2827, 431) | Hát hova a fészkes gutába akarsz most menni, igy felöltözve? (1871 k. Papp Miklós C3428, 358) | Gépészmérnöknek, vagy mi a gutának készül (1883 Bodon József C1127, 223) | ki a guta meri a Gutát megfogdosni? (1898 Jókai Mór C2254, 90) | – No, az árából könnyű kitalálni a paripa állapotát. Eddig nekem nem merte megmondani, mert mi a gutát kezdtem volna vele, kertész az uram, földünk egy barázda sincs (1959 Népszava dec. 13. C4823, 3).

2d. (mozgást jelentő igével, -ba raggal) ’〈gyakr. bosszús felszólításban: elutasítás, hárítás v. felháborodás kif-ére〉’ ❖ erégy a’ patvarba, a’ gutába, a’ tatárokba! (1825 Lexicon valachico C2915, 254) | Eredj a gutába! Nem tudok én semmit angolul könyv nélkül egyebet, mint Hamlet monológját Shakespeare-ből (1875 Jókai Mór CD18) | – Makk! – mondta Ménorval, s úgy kivágta a makkfilkót, hogy csak úgy porzott. – Menj a gutába a filkóddal! Itt van Pallas! – felelt az ellenfél, s rácsapta a makk királynét a filkóra (1909 Budapesti Hírlap júl. 29. C4697, 16) | Menjenek az ilyenek a gutába, de sürgősen, mert veszélybe sodorják a hazát! (2007 Népszava jún. 23. C7470, [16]).

3. (Mezőg) ’〈kül. egyes gyümölcsfáknál:〉 a fa hervadásával és (részleges) elhalásával járó, ált. többféle kórokozó, baktériumok és gombák együttes megjelenése által okozott betegség’ ❖ Megütte (ütötte) a gut’ (guta) a szilvát (1902 Kanyaró Ferenc C6917, 462) | gutaütötte fán a száraz levelek (1913 RévaiNagyLex. C5705, 90) | Az öreg barackfát azóta rég megütötte a guta, ki is vágattuk (1935 Pesti Hírlap júl. 21. C5683, 4) | A szilvafán egyszer termett szilva s aztán megütötte a guta (1978 Népszava okt. 28. C7443, 7).

II. mn (rég)

1. ’〈a nagy mn után annak nyomatékosítására〉’ ❖ Ez hirtelen bánatomba Meg-ſzaggatám hajamot, ’S egy nagy guta potsolyába Belé vágám apámat (1792 Szalkay Antal ford.–Blumauer C3809, 66) | Azzal fel-áll egy fa-ſzékre ’S egy nagy guta vastag ſzegre Fel-akaſztá  magát (1792 Szalkay Antal ford.–Blumauer 7306001, 126) | mire való volt az a nagy guta bot? (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 603).

2. ’〈bosszúság kif-ére:〉 kellemetlen, átkozott’ ❖ ugyan gutta gondolat ez (1793 Bethlen Imre ford.–Ayrenhoff C1110, 147) | hogy az ördögbe tudjam én magamat vadáſznak tettetni, mikor ſoha puska ſem vólt a’ kezembe. [...] Azt könnyü tudni, hogy egy ſzép Léányt meg-ölellyen az ember, de azt mútatni, a’ mi soha sem vólt – e’ már gutta dolog (1793 Boér Sándor C6198, 34) | Katóm! Katóm! ki sem jöhetsz Te tán soha, Úgy bécsukott az a’ guta Vén Mostoha, Miólta szép ortzáidat, Szép violám, Ottbenn az ajtósark megett Megtsókolám (1799 Csokonai Vitéz Mihály C6224, 208) | Tán bizony Pikó herczegnek képzeled magad? Hanem ez is csak attól a gutta pénzkórságtól jön (1860 Kukliné prédikációi ford. C3287, 205).

2a. (ragozatlan kérdő nm után, rendsz. hat ne-vel) ’〈kérdés türelmetlen, indulatos nyomatékosítására〉’ ❖ Mi guta állapot lehet ez vallyon? (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse C2991, 341) | Mi a’ guta embert hoztatok itt az én nyakamra? (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière C0444, 39) | Mi a guta nyelv ez? (1881 Balogh Tihamér ford.–Molière C3178, 31).

Ö: hő~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

gutta lásd guta
🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
guta főnév és melléknév 6B
gút 3A1 (nyj)
gutta 6B (rég v. nyj)
I. főnév
1.
[a herceg] a’ ſzekröl-is [!] le-fordúlt. Mellyen Hermene rettenetesen meg-ijedvén, azt gondolta, hogy a’ gúta ütötte-meg
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Gondoltam viradtig ſok meg hal ezekbl [ti. a keringve táncolókból], Guta következik a’ fej ſzédülésbl
(1788 Gvadányi József)
Engelhauſzt halálra ütötte a’ Gutta
(1790 Magyar Kurír)
[beszéde közben Porkoláb úrnak] nyelvét megsujtotta a guta. A’ pap felment a cathedrába, hogy onnan levezesse, a’ legalsó grádicson a’ fél részét csapta meg ismét
(1806 Kazinczy Ferenc)
a guta a legveszélyesb betegségek egyike és többnyire halállal végződik
(1861 Vasárnapi Újság)
Kérdözém, hogy őt mi lölte? Tȧlám biz a gút mėgütte?
(1862 Vadrózsák)
Halálán van biz az [ti. az apád]. Megsimította a guta. Se kezét, se lábát nem bírja; csak még éppen hogy beszélni tud
(1892 Jókai Mór)
Az öreg Fáyt meglegyintette a mult hónapban a guta, azóta tehetetlenül fekszik az ágyban
(1900 Mikszáth Kálmán)
diétikus koszt, nem okoz szívszorongást vagy gutát
(1936 Gelléri Andor Endre)
nagyapót megüti a guta, és elfekvőbe pályázunk vele
(2002 Magyar Hírlap)
1a.
〈vkivel v. vmivel kapcs. ellenérzés kif-ére, rendsz. átkozódásban, szitkozódásban〉
A’ Tatár el-vigye dolgát. A’ nyü meg egye roſz léányát. A’ gutta üsse meg emberit
(1794 Gyarmathi Sámuel)
Átkozott ember, hogy a guta ütötte volna meg Paganini valamelyik hangversenyén
(1841 Gaal József)
A guta vigye el, ahun kikőtt, a vagyont
(1915 Pesti Hírlap jún. 8.)
Hétfőn: Vigyen el az ördög! Kedden: Egyen meg a fene! Szerdán: Törjön ki a frász! Csütörtökön: Jöjjön rád a nyavalya! Pénteken: Üssön beléd a menkű! Szombaton: Egyen meg a rosszseb! Vasárnap: Simítson meg a guta!
(1922 Borsszem Jankó jún. 4.)
A beszerzett áruk egy részével kapcsolatban nem fogja tudni visszaigényelni majd az áfát, de ott üsse meg a guta, aki kitalálta az egészet
(2000 Magyar Hírlap)
1b. (túlzó)
〈annak kif-ére, hogy vmely negatív érzelmi, es. fizikai hatás olyan mértékű vkin, hogy már-már a rosszullét kerülgeti〉
Végre Idritz Basa kardját ki-rántotta, Mérgében majd tsak nem a’ guta bántotta
(1777 Kónyi János)
sokszor majd megütötte A’ guta, úgy röhögött
(1814 Fazekas Mihály)
Nehogy pedig, midőn a magyar megkimélé, a német guta agyon simitsa, lángoló bérczé fortyant valóját kiszabaditá tizenhét rőfnyi sphaeráju attilájának pitykebörtönéből
(1848 Bernát Gáspár)
A guta ott járt a füle mellett [mérgében]
(1878 Boruth Elemér)
Barcsinét a guta környékezhette, mikor megtudta, hogy mégis csak van végrendelet
(1900 Ambrus Zoltán)
Ott nálatok annyira fűtenek, hogy az embert megütheti a guta
(1920 Móricz Zsigmond)
Guti lövése után (3–0) már a guta kerülgethette az olasz drukkereket, akik elkeseredettségükben a pályára kezdtek dobálni mindent, ami a közelükben volt
(2002 Magyar Hírlap)
2.
〈Elhomályosult jelentéstartalommal, rendsz. indulatos beszédben.〉
2a. (kissé rég)
〈szitkozódásban: indulat, ingerültség, ill. meglepetés, meghökkenés kif-ére〉
guták tſinálták a pennáját – hiſzen Török betük már ezek – ſzáz lába is van egy M. nek
(1779 Bessenyei György¹)
mi a’ guta, nem jó ez az okulár
(1782 Kónyi János)
Ott üsse a guta!
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
ennye a gutát! a gutába!
(1818 Márton József¹)
a sörétbül pédig kilencz sem vút akkura, mint egy pirula; de még a káfsli [= gyutacs] is hideg vut, mint a guta!…
(1847 Vas Gereben)
Mi a gutát! de hideg keze van bátyámuramnak!
(1862 Baksay Sándor)
Hogy lüjje meg ütet a patvar, – morgott az öreg. – Ilyen taknyos akar darulesre monni? Guta a dolgát
(1928 Móricz Zsigmond)
2b. (tagadószóval nyomatékosítva is) (kissé rég)
〈tagadás, ellenvetés kif-ére〉
Eulalia. Az Idegen is j-é? Peter. J guttát! De biz’ úgy el-futott mint a’ nyúl-fiu
(1790 Kóré Zsigmond ford.Kotzebue)
Az idegen mindezekre azt véli, hogy tréfálunk, pedig tréfál a’ guta
(1833 Munkácsy János)
Értsen a’ guta benneteket leányom
(1837 Kovács Pál²)
– Nem tudok én a te kölcsönödről semmit. – Gutát nem!
(1885 Jókai Mór)
Az asszony érezte, hogy Lippa sorsa el van döntve. Halkan annyit mondott: – Ahova a pogány beteszi lábát, azt többet kegyelmed vissza nem hozhatja. – Guttának kell, – morgott Bethlen
(1930 Móricz Zsigmond)
2c. (kérdő hsz v. ragozatlan kérdő nm után, hat ne-vel) (kissé rég)
〈kérdés türelmetlen, indulatos nyomatékosítására〉
szokásban van az itt? [...] Hogy a’ gutában ne vólna?
(1790 Kazinczy Ferenc ford.Shakespeare)
hogy a’ guttába lehet, hogy ott legyen hijja, hol én nem is bántottam
(1820 Hasznos Mulatságok)
Mi a tüzes gútot csinál az a gyermek, hogy úgy tud repülni?
(1862 Vadrózsák)
Hát hova a fészkes gutába akarsz most menni, igy felöltözve?
(1871 k. Papp Miklós)
Gépészmérnöknek, vagy mi a gutának készül
(1883 Bodon József)
ki a guta meri a Gutát megfogdosni?
(1898 Jókai Mór)
– No, az árából könnyű kitalálni a paripa állapotát. Eddig nekem nem merte megmondani, mert mi a gutát kezdtem volna vele, kertész az uram, földünk egy barázda sincs
(1959 Népszava dec. 13.)
2d. (mozgást jelentő igével, -ba raggal)
〈gyakr. bosszús felszólításban: elutasítás, hárítás v. felháborodás kif-ére〉
erégy a’ patvarba, a’ gutába, a’ tatárokba!
(1825 Lexicon valachico)
Eredj a gutába! Nem tudok én semmit angolul könyv nélkül egyebet, mint Hamlet monológját Shakespeare-ből
(1875 Jókai Mór)
– Makk! – mondta Ménorval, s úgy kivágta a makkfilkót, hogy csak úgy porzott. – Menj a gutába a filkóddal! Itt van Pallas! – felelt az ellenfél, s rácsapta a makk királynét a filkóra
(1909 Budapesti Hírlap júl. 29.)
Menjenek az ilyenek a gutába, de sürgősen, mert veszélybe sodorják a hazát!
(2007 Népszava jún. 23.)
3. (Mezőg)
〈kül. egyes gyümölcsfáknál:〉 a fa hervadásával és (részleges) elhalásával járó, ált. többféle kórokozó, baktériumok és gombák együttes megjelenése által okozott betegség
Megütte (ütötte) a gut’ (guta) a szilvát
(1902 Kanyaró Ferenc)
gutaütötte fán a száraz levelek
(1913 RévaiNagyLex.)
Az öreg barackfát azóta rég megütötte a guta, ki is vágattuk
(1935 Pesti Hírlap júl. 21.)
A szilvafán egyszer termett szilva s aztán megütötte a guta
(1978 Népszava okt. 28.)
II. melléknév (rég)
1.
〈a nagy mn után annak nyomatékosítására〉
Ez hirtelen bánatomba Meg-ſzaggatám hajamot, ’S egy nagy guta potsolyába Belé vágám apámat
(1792 Szalkay Antal ford.Blumauer)
Azzal fel-áll egy fa-ſzékre ’S egy nagy guta vastag ſzegre Fel-akaſztá  magát
(1792 Szalkay Antal ford.Blumauer)
mire való volt az a nagy guta bot?
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
2.
〈bosszúság kif-ére:〉 kellemetlen, átkozott
ugyan gutta gondolat ez
(1793 Bethlen Imre ford.Ayrenhoff)
hogy az ördögbe tudjam én magamat vadáſznak tettetni, mikor ſoha puska ſem vólt a’ kezembe. [...] Azt könnyü tudni, hogy egy ſzép Léányt meg-ölellyen az ember, de azt mútatni, a’ mi soha sem vólt – e’ már gutta dolog
(1793 Boér Sándor)
Katóm! Katóm! ki sem jöhetsz Te tán soha, Úgy bécsukott az a’ guta Vén Mostoha, Miólta szép ortzáidat, Szép violám, Ottbenn az ajtósark megett Megtsókolám
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Tán bizony Pikó herczegnek képzeled magad? Hanem ez is csak attól a gutta pénzkórságtól jön
(1860 Kukliné prédikációi ford.)
2a. (ragozatlan kérdő nm után, rendsz. hat ne-vel)
〈kérdés türelmetlen, indulatos nyomatékosítására〉
Mi guta állapot lehet ez vallyon?
(1793 Simai Kristóf ford.Weisse)
Mi a’ guta embert hoztatok itt az én nyakamra?
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Molière)
Mi a guta nyelv ez?
(1881 Balogh Tihamér ford.Molière)
Ö: hőguta
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

Beállítások