gránát² 3A4 fn és mn (rég)

I. fn

’gránátposztó mint anyag’ ❖ [A 17. századi magyar nemesi viseletben] a dolmányok karazsiából (Corsey), skárlátból vagy granátból, kamuka- vagy atlaszból, bársonyból készültek (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a velenczei skarlátot csak is főurak használhattak; utána következett a török gránát, mely színére nézt, kék, zöld vagy medgyszín, ezt a főemberek szerették viselni, s oly tartós volt, hogy három-négy rendbeli anglia posztót elnyűttek, míg ebből egyet (1861 Kőváry László C7117, 245) | A velenczei zöld és kék gránátposztó is a bársonynyal volt egyértékű, a legfinomabbnak singje 10 forint, a másunnan való gránát ára 4–5 forint (1900 Nagy Géza CD20) | [A 16–17. századból fennmaradt hatósági árszabásokban] az első csoportban a legdrágább anyagok vannak feltüntetve. Ezek: a skarlát, a skarlatin, a csimazin és a gránát. Csak nagyurak, gazdagok ruhái készülhettek belőlük (1991 Magyar néprajz CD47).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

’ebből az anyagból készült 〈ruhaféle〉’ ❖ [Bornemissza Gergely és társai] a’ várból kijöttek, egy erdő mellett lesbe állottak, és ſok törököket kaptak el, ezenkívül kotsikat, ſzekereket, foſzlányokat, skárlát, granát ruhákat […], pantzélokat sátorokat s’ a’ t. (1802 e. Budai Ferenc 7060004, 549) | [Kovacsóczy Farkas 1590-ben kelt végrendeletében] Andrásnak, a kisfaludi kulcsárnak, 20 frton felűl még „nyuszttal béllett újjas gránát mentéjét” hagyja, azon reményét fejezve ki, hogy ezután is szolgálni fog családjának (1891 Szádeczky-Kardoss Lajos CD55) | Forrásaink közt Sombori Lászlónak 1595-ből való regestrumában olvassuk, hogy egy új gránát felsőruhán „zaras [ti. száras, azaz füles] gombok” vannak (1984 Nagy Jenő C7117, 247).

Vö. CzF. granát²; TESz. gránát²; SzT. gránát²

gránát² 3A4 főnév és melléknév (rég)
I. főnév
gránátposztó mint anyag
[A 17. századi magyar nemesi viseletben] a dolmányok karazsiából (Corsey), skárlátból vagy granátból, kamuka- vagy atlaszból, bársonyból készültek
(1860 Vasárnapi Újság)
a velenczei skarlátot csak is főurak használhattak; utána következett a török gránát, mely színére nézt, kék, zöld vagy medgyszín, ezt a főemberek szerették viselni, s oly tartós volt, hogy három-négy rendbeli anglia posztót elnyűttek, míg ebből egyet
(1861 Kőváry László)
A velenczei zöld és kék gránátposztó is a bársonynyal volt egyértékű, a legfinomabbnak singje 10 forint, a másunnan való gránát ára 4–5 forint
(1900 Nagy Géza)
[A 16–17. századból fennmaradt hatósági árszabásokban] az első csoportban a legdrágább anyagok vannak feltüntetve. Ezek: a skarlát, a skarlatin, a csimazin és a gránát. Csak nagyurak, gazdagok ruhái készülhettek belőlük
(1991 Magyar néprajz)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is)
ebből az anyagból készült 〈ruhaféle〉
[Bornemissza Gergely és társai] a’ várból kijöttek, egy erdő mellett lesbe állottak, és ſok törököket kaptak el, ezenkívül kotsikat, ſzekereket, foſzlányokat, skárlát, granát ruhákat […], pantzélokat sátorokat s’ a’ t.s a többi
(1802 e. Budai Ferenc)
[Kovacsóczy Farkas 1590-ben kelt végrendeletében] Andrásnak, a kisfaludi kulcsárnak, 20 frtforinton felűl még „nyuszttal béllett újjas gránát mentéjét” hagyja, azon reményét fejezve ki, hogy ezután is szolgálni fog családjának
(1891 Szádeczky-Kardoss Lajos)
Forrásaink közt Sombori Lászlónak 1595-ből való regestrumában olvassuk, hogy egy új gránát felsőruhán „zaras [ti. száras, azaz füles] gombok” vannak
(1984 Nagy Jenő)
Vö. CzF. granát²; TESz. gránát²; SzT. gránát²

Beállítások