szaros mn és fn 

I. mn 15A

1. (trágár) ’ürülékkel összekent 〈személy, testrész〉, ill. olyan 〈dolog〉, amelyben ürülék van, v. amely ürülékkel szennyezett’ ❖ Szaros, kothig, dreckig (1800 Márton József¹ C3050, 358. hasáb) | A’ nevem akárki. Szaros a’ seggem vakard ki (1814 Mondolat reprint C8721, 109) | [gyermekjátékban:] Gazda: Mibe mozsdik? Ludak: Aran csészébe. Gazda: Mivê trközik? Ludak: Szaros pėlėnkávô (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 333) | Hat napot tartott az út. Oda kuráltak az emberek a vagonba, a saját szalmájukra. Amikor kiszálltunk: Istenem, hogy néznek ki ezek, gondoltam. Lesoványodtak, mocskosak, szarosak minden (1978 Lengyel Péter 9397003, 359) | [Csélé Laci] depresszióját barackpálinkába és pecázásba fojtotta. A tehenek és a lovak éhesen, szarosan bőgtek utána (1999 Élet és Irodalom febr. 26. C5469, 25) | [a lány] magától a gyámügyi főtanácsostól hallhatta: Az intézetben „majd moshatja mások szaros bugyiját”, sőt az is előfordulhat, hogy „cipősarokkal fejbe verik.” (2001 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈Becsmérlésre v. lekicsinylésre.〉’

2a. ’〈semmit érő, haszontalan v. jelentéktelen dolog, tárgy stb. (ingerültséget, bosszankodást kifejező) minősítésére v. becsmérlésére〉’ ❖ A mi két kézigránátunkkal levegőbe röpíthetjük a nyomdagépet, sőt az egész termet, a szedőkkel együtt. Akkor aztán a mennyországban nyomhatják azt a szaros újságjukat (1957 Népszabadság jan. 19. C1498, 2) | Most már nincsenek állványok, de a penészes félhomály megmaradt. Csaknem a tetőre rakták azokat a szaros kis ablakokat (1967 Jókai Anna C6884, 6) | Olyan egy kurva, gonosz élet ez, te, ahogy az ember így belegondol, rövid is, meg szaros is (1973 László-Bencsik Sándor 9383004, 386) | Egy ócska kis mondat egy koszos állítmánnyal! Ennyi az egész, már csak ennyit akarok, a rohadt életbe! Ez lenne ilyen reménytelen, egy szaros állítmány?! Mit állítok? (Tétován áll a szoba közepén.) Igaz is, mit állítok? (1987 Békés Pál 1014002, 63) | Csak egy ponton vagyok csúnyán megakadva: hogy nem adnak egy szaros útlevelet, hogy elmehessek innen (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 157) | miért van az, hogy mi, egyszerű földön járók remegő lábbal közeledünk a zsenik szabadsága felé? Miért? Mi féltjük a szaros életünket, ők meg nem (2002 Magyar Hírlap CD09) | majd egyszer ő is megmutatja, és itthagyja ezt a szaros kócerájt (2007 Méhes Károly² 3150001, 78).

2b. (durva) ’〈személy becsmérlő jelzőjeként〉’ ❖ Csoze koma = szaros koma (1902 Magyar Nyelvőr C0360, 468) | Szaros kurva (1980 NéprajziLex. CD47) | Erre az egyik egyenruhás azt találta mondani: „Vén szaros nyugdíjas, azt hiszi mind, hogy maguké a világ?! Majd odabent megtanulja a tiszteletet!” (2007 Szabad Föld jan. 12. C8393, 6).

II. fn 4A (durva)

’〈gyermek, serdülő fiú kissé becsmérlő v. lekezelő megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ [Tizenöt éves koromban] én is azt hittem, hogy minden szép lesz, mégse lett szép és jó. Úgy lehetett volna, ha teszem azt, anyámék nem szúrják el a magukéval együtt, vagy éppen én, de mondjuk, mégis ők kezdték, én meg kis szaros voltam, nemhogy védekezni tudtam volna a sorsom ellen, de azt se tudtam, mit csinálok, és merre visz a szél, a vihar (1971 Csörsz István 9092001, 118) | Miksa: kitépi magát; iszonyú haragos. Hogy beszélsz velem, te szaros? [...] Lebovics: kisfiú. Anyu, apu!… Védi a fejét (1979 Kornis Mihály 1082001, 190) | Eltervezte, hogy ha megint ott lesz az úttesten egy gyerek, most nem sieti el a fékezést. Nyugodt volt. Bízott mozdulatainak gyorsaságában és pontosságában, meg az autójában. Ráhajt, a lehető legközelebb. Majd szépen fölugrik az a kis szaros (2001 Zoltán Gábor 3345001, 15).

a. ’〈felnőtt személy, kül. férfi becsmérlő megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Berezeltél, te szaros! Féltem [!] a kis tanárságodat! Hiszen még az se vagy! Tudtam, tudtam, hogy nem bocsátotta meg nekem az egyetemet (1967 Gerelyes Endre C6884, 852) | A vén szaros! (1969 Marton István C6886, 1406) | védd magad, szaros, majd én megmutatom neked, hogy tud bánni egy ilyen állítólagos kétbalkéz a spádával... (1978 Maróti Lajos C6895, 1874) | Na mi van, te vén szaros, te még szabadlábon vagy? (2001 Népszabadság máj. 19. C7849, 30).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. szar; SzT.; ÚMTsz.; ÉKsz.².

szaros melléknév és főnév
I. melléknév 15A
1. (trágár)
ürülékkel összekent 〈személy, testrész〉, ill. olyan 〈dolog〉, amelyben ürülék van, v. amely ürülékkel szennyezett
Szaros, kothig, dreckig
(1800 Márton József¹)
A’ nevem akárki. Szaros a’ seggem vakard ki
(1814 Mondolat reprint)
[gyermekjátékban:] Gazda: Mibe mozsdik? Ludak: Aran csészébe. Gazda: Mivê trközik? Ludak: Szaros pėlėnkávô
(1878 Magyar Nyelvőr)
Hat napot tartott az út. Oda kuráltak az emberek a vagonba, a saját szalmájukra. Amikor kiszálltunk: Istenem, hogy néznek ki ezek, gondoltam. Lesoványodtak, mocskosak, szarosak minden
(1978 Lengyel Péter)
[Csélé Laci] depresszióját barackpálinkába és pecázásba fojtotta. A tehenek és a lovak éhesen, szarosan bőgtek utána
(1999 Élet és Irodalom febr. 26.)
[a lány] magától a gyámügyi főtanácsostól hallhatta: Az intézetben „majd moshatja mások szaros bugyiját”, sőt az is előfordulhat, hogy „cipősarokkal fejbe verik.”
(2001 Magyar Hírlap)
2.
〈Becsmérlésre v. lekicsinylésre.〉
2a.
〈semmit érő, haszontalan v. jelentéktelen dolog, tárgy stb. (ingerültséget, bosszankodást kifejező) minősítésére v. becsmérlésére〉
A mi két kézigránátunkkal levegőbe röpíthetjük a nyomdagépet, sőt az egész termet, a szedőkkel együtt. Akkor aztán a mennyországban nyomhatják azt a szaros újságjukat
(1957 Népszabadság jan. 19.)
Most már nincsenek állványok, de a penészes félhomály megmaradt. Csaknem a tetőre rakták azokat a szaros kis ablakokat
(1967 Jókai Anna)
Olyan egy kurva, gonosz élet ez, te, ahogy az ember így belegondol, rövid is, meg szaros is
(1973 László-Bencsik Sándor)
Egy ócska kis mondat egy koszos állítmánnyal! Ennyi az egész, már csak ennyit akarok, a rohadt életbe! Ez lenne ilyen reménytelen, egy szaros állítmány?! Mit állítok? (Tétován áll a szoba közepén.) Igaz is, mit állítok?
(1987 Békés Pál)
Csak egy ponton vagyok csúnyán megakadva: hogy nem adnak egy szaros útlevelet, hogy elmehessek innen
(1989 Fel a kezekkel!)
miért van az, hogy mi, egyszerű földön járók remegő lábbal közeledünk a zsenik szabadsága felé? Miért? Mi féltjük a szaros életünket, ők meg nem
(2002 Magyar Hírlap)
majd egyszer ő is megmutatja, és itthagyja ezt a szaros kócerájt
(2007 Méhes Károly²)
2b. (durva)
〈személy becsmérlő jelzőjeként〉
Csoze koma = szaros koma
(1902 Magyar Nyelvőr)
Szaros kurva
(1980 NéprajziLex.)
Erre az egyik egyenruhás azt találta mondani: „Vén szaros nyugdíjas, azt hiszi mind, hogy maguké a világ?! Majd odabent megtanulja a tiszteletet!”
(2007 Szabad Föld jan. 12.)
II. főnév 4A (durva)
〈gyermek, serdülő fiú kissé becsmérlő v. lekezelő megnevezéseként v. megszólításaként〉
[Tizenöt éves koromban] én is azt hittem, hogy minden szép lesz, mégse lett szép és jó. Úgy lehetett volna, ha teszem azt, anyámék nem szúrják el a magukéval együtt, vagy éppen én, de mondjuk, mégis ők kezdték, én meg kis szaros voltam, nemhogy védekezni tudtam volna a sorsom ellen, de azt se tudtam, mit csinálok, és merre visz a szél, a vihar
(1971 Csörsz István)
Miksa: kitépi magát; iszonyú haragos. Hogy beszélsz velem, te szaros? [...] Lebovics: kisfiú. Anyu, apu!… Védi a fejét
(1979 Kornis Mihály)
Eltervezte, hogy ha megint ott lesz az úttesten egy gyerek, most nem sieti el a fékezést. Nyugodt volt. Bízott mozdulatainak gyorsaságában és pontosságában, meg az autójában. Ráhajt, a lehető legközelebb. Majd szépen fölugrik az a kis szaros
(2001 Zoltán Gábor)
a.
〈felnőtt személy, kül. férfi becsmérlő megnevezéseként v. megszólításaként〉
Berezeltél, te szaros! Féltem [!] a kis tanárságodat! Hiszen még az se vagy! Tudtam, tudtam, hogy nem bocsátotta meg nekem az egyetemet
(1967 Gerelyes Endre)
A vén szaros!
(1969 Marton István)
védd magad, szaros, majd én megmutatom neked, hogy tud bánni egy ilyen állítólagos kétbalkéz a spádával...
(1978 Maróti Lajos)
Na mi van, te vén szaros, te még szabadlábon vagy?
(2001 Népszabadság máj. 19.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. szar; SzT.; ÚMTsz.; ÉKsz.²

Beállítások