andalító mn-i ign és mn (vál)

I. mn-i ign → andalít.

II. mn 17A

’olyan, ami el szokott andalítani, (el)andalításra alkalmas’ ❖ olly andalító e’ vízvidék (1806 Wándza Mihály 8525021, 120) | andalítólag hangzik a madárdal (1841–1853 Losonczy László 8277020, 103) | bűbájos, andalító illat (1874–1876 Jókai Mór C2300, 139) | „A leaotungi emberkék” a magyar irodalom legandalitóbb meséje (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 218) | andalító lustasággal beszél (1936 Kolozsvári Grandpierre Emil C2722, 261) | andalítóan monoton zenék (2000 Figyelő CD2601).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

andalító melléknévi igenév és melléknév (vál)
I. melléknévi igenévandalít
II. melléknév 17A
olyan, ami el szokott andalítani, (el)andalításra alkalmas
olly andalító e’ vízvidék
(1806 Wándza Mihály)
andalítólag hangzik a madárdal
(1841–1853 Losonczy László)
bűbájos, andalító illat
(1874–1876 Jókai Mór)
„A leaotungi emberkék” a magyar irodalom legandalitóbb meséje
(1906 Mikszáth Kálmán)
andalító lustasággal beszél
(1936 Kolozsvári Grandpierre Emil)
andalítóan monoton zenék
(2000 Figyelő)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások