apa fn 9A 

1. ’az a férfi, akinek gyermeke van’ ❖ Nézd a’ ſzép paripán magát mint mereſzti A’ vén Juháſz, ’s gyalog gyermekét ereſzti Ha jó Apa vólna, maga le-ſzálhatna ’S izzadó fijának pihenéſt adhatna (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267005, 103) | Még most is előttem lebeg e szeretetteljes kép, az apának komoly, ahitatos magatartása, az anyának jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermekarczokon melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye (1887 e. Podmaniczky Frigyes 8370001, 82) | azt mondják, hogy mikor egy férfi apa lesz, a gyerekkel együtt az anyját is újra megszereti (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480005, 16).

1a. (birtokszóként) ’az, aki vkit nemzett’ ❖ nehezen is mene férjhez […] Josinczi József úrhoz, akinek az apja […] derék, hatalmas, okos ember volt és ítélőmester (1779 Rettegi György 7282005, 405) | Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál (1846 Arany János 8014001, 103) | Neked csak egy apád volt, nekem van apám, meg két nagyapám. Ha ők meghalnak, én három napig nem megyek iskolába (1920 Szabó Dezső 9623001, 26) • apja fia ’olyan fiú, aki (vmilyen szempontból) különösen hasonlít az apjára’ ❖ Apja fia: Patriſſat (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, a3) | Dengezics vólt a második. Apja-fia. Tüzes (1806 Dugonics András C1481, 136) | Hát a „rajkó” csakugyan egészen az apja fia (1882 Jókai Mór C2306, 252) | Imrus […] apja fiaként tudta már, hogy korunk nem a Szécsi Dezsők kora (1926 Babits Mihály C0698, 283) • apja lánya ’olyan lány, aki (vmilyen szempontból) különösen hasonlít az apjára’ ❖ A lányod meg a Te valóságos hasonmásod. Apja lánya (1898 Berczik Árpád C1022, 7) | Zsuzsánna a legsikerültebb […], egy valóságos műremek. […] Dicsekvés vagy sem, – ő is apja lánya! (1952 Benjámin László 9044016, 64).

1b. (rendsz. birtokszóként) ’〈megszólításként v. megnevezésként vmely (közeli) családtag részéről〉’ ❖ Nem ſzép azokra a’ ſzokott ſzókra, annyiſzor fakadni: Az Apám ſe ſzokta (1775 Molnár János 7232026, 73) | Oh édes apám, – felelt Sára, a menye – régen volt az, még akkor a kő is lágy volt (1860–1865 Arany János 8014010, 40) | apám váltig rajta volt, hogy a tudákosságra fogjon, de én jobb szerettem parasztnak lenni, pedig a mi familiánknak ármálisa [= birtokadománnyal nem járó nemesi levele] is van, ugy-e apám? (1874 Berczik Árpád 8049003, 44) | Apa befizette az ebédünket az üzemben egész hétre (1963 Vidor Miklós 9778004, 110).

2. ’Férfi előd, ős.’

2a. (tbsz-ban, birtokszóként is) ’〈családi, vérrokoni kapcsolatban:〉 felmenő ági rokon’ ❖ A’ tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 51) | Hogy ne szeretnők a helységet, melyben születtünk, melyben meghalni ohajtunk, hogy csontjaink elhunyt apáink porával egyesüljenek (1865 Arany János 8014111, 310) | úgy kellene legyen, hogy ne csak az apák bűnei, hanem az apák érdemei is érvényesüljenek hetedíziglen (1968 Benedek István 9041001, 93) | A háború vihara rengette meg Európát, midőn megláttam a napvilágot. Apáim földje Erdély, hegyes-völgyes kis ország (1981 Dénes Tibor 9812001, 11).

2b. (tbsz-ban, rendsz. birtokszóként) ’〈nem vérségi kapcsolatban:〉 korábbi nemzedékek férfi tagja, távoli előd’ ❖ a’ kik tegnap igen Németek voltak, ma igen Magyarok, és holnap azok leſznek, a’ millyen szél fú. Fattyú Magyaroknak nevezték vólna öket régi Apáink (1790 Szacsvay Sándor 7301004, 4) | Ti kaczagányos apák, hadat űző szittya vezérek, Hős eleink (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 99) | ím jutalmul fogadom tinektek, hogy én elviszlek benneteket azon földre, honnan apáink egykoron kijöttek, s a holott ősapánk, az ősz Bendegúz uralkodik most is (1872 Szathmáry Károly 8428001, 37).

2c. • apáról fiúra (vál) ’nemzedékről nemzedékre’ ❖ a főrendi jog apáról fiura száll (1845 Szemere Bertalan 8437011, 226) | a Csobot család, apáról fiura, mindig néptanitósággal kereste kenyerét (1886 Rákosi Viktor C3599, 3) | nem az iskolában tanulták az ácsmesterséget: apáról fiúra száll a kézügyesség (1920 Benedek Elek 8041006, 104) | meghatározó tulajdonságok öröklődnek tovább apáról fiúra (1991 Csoóri Sándor 9090056, 251).

3. ’vki mellett a szülői, gondviselői szerepet betöltő férfi’ ❖ Huba fattyú-gyermek: Balla is apja, én is, és sem B. sem én nem tartjuk magunkénak egészen (1823 Szemere Pál 8439045, 217) | tiz, husz szegény fiunak én leszek apja (1865 Vas Gereben C4384, 13).

4. (birtokszóként is) ’vmely nagyobb embercsoport, közösség által tisztelt, becsült, rendsz. idősebb vezető, vezéregyéniség’ ❖ Boldog azon nemzet, melly tled függeni méltó: Mert benned lel apát, s oka nincs rettegni eltted (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358006, 265) | Kossuth apánk alatt is kitettem magamért a kardommal (1890 Mikszáth Kálmán C3156, 106) | Amikor kissrác voltam, azt mondták körülöttem. Horthy apánk. Az idősebbek még úgy mondták, Ferenc Jóska apánk. Aztán jött Rákosi apánk. Ment is. Aztán jött Kádár, és amikor már falun azt hallottam, hogy Kádár apánk, akkor én mentem (1989 Konrád György 9351006, 375).

4a. (ritk) ’〈idősebb férfi megszólításaként nem rokoni kapcsolatban〉’ ❖ Ne tánítsd Apádat (1788 Szaitz Leó 7302007, 138) | János káplár! Tanitó apám! Vigyen kend a kapitány ur elébe (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 264).

4b. (egysz 1. sz-ű birtokszóként) (biz) ’〈leereszkedő v. baráti megszólításként〉’ ❖ feleségül vennélek, mindig együtt lennénk. […] A sors azonban engem úrnak szült. Lettem volna parasztlegény, gulyát őriztem volna, grófkisassszony járt volna a gulya után… Én ilyen vagyok, apám (1902 Bródy Sándor 8068006, 32) | No, apám, még mindig gyalog udvarolsz? – lökte meg hátulról Jancsit Kuvasz, hogy az előrenyaklott és feldöntötte a poharát (1954 Vidor Miklós 9778002, 223).

5. (birtokszóként) (vál) ’vminek megteremtője, létrehozója, értelmi szerzője, atyja’ ❖ Leend-e haszna verseimnek? Túlélik-e majd apjokat? (1844 Petőfi Sándor C3506, 112) | az indítvány apja (1865 Vas Gereben C4384, 390) | A „kemény” tengernagy ekkor … a híres dr. Tellernek, a hidrogénbomba „apjának” támogatásával kampányt kezdett (1958 Esti Hírlap jún. 25. C0122, 5).

6. ’apaállat’ ❖ a fiú más nevet visel, mint az apja, […] ezt bizonyítja szójárás az állatoknál, például az apa mén, az anya kancza, ivadékuk csikó, holott a családi név ló (1880–1882 Pulszky Ferenc 8381003, 182).

7. (rég, irod) ’azonos körbe tartozó dolgok közül az, amelyik (nagyságban, erőben stb.) megelőzi, felülmúlja a többit’ ❖ Sír a lágy klarinét, dobog a dobok apja gorombán (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Ez az ágyúk apja csak akkor szokott megszólalni, mikor egy tábornok meghal (1879 Jókai Mór C2305, 346).

8. ’〈bosszúság kif-re, ill. szitkozódásként v. szitkozódásban〉’ ❖ Már ezt az apátok’ Lelke ſe érti (1808 Farkas András 7041004, 9) | Elmenj spanyol! az apádat! […] Mert megeszlek! (1881 Jókai Mór C2301, 332) | az apátok keservit! (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 307) | az apátok kutya istenit, amék még egy szót szól, itt rögtön főbe lövöm (1915 Móricz Zsigmond 9462014, 46) | az apád mindenit! (1933 Gelléri Andor Endre 9179001, 22) | Az apátok fülit (1991 Őrszigethy Erzsébet 2038002, 17).

Ö: bérma~, család~, déd~, édes~, gyám~, kereszt~, mostoha~, nagy~, nevelő~, öreg~, öröm~, ős~, szép~, ük~.

ÖU: kedves~.

ÖE: ~csavar.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.