áradozó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → áradozik.

II. mn 11A1

1. ’dicsérő, lelkendező 〈szó, stílus stb.〉’ ❖ Gyakorolj áradozóbb udvariasságot (1872 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | Az áradozó szavak forintokat vannak hivatva pótolni (1896–1897 Mikszáth Kálmán CD04) | Szindbád elcsöndesedve hallgatta a rózsaszinü arcu igazgató áradozó szavait (1911 Krúdy Gyula C2844, 104) | A gyászoló gyülekezetek előtt prédikáló lelkészek keresve-keresték az áradozóbbnál áradozóbb kifejezéseket (1931 Pintér Jenő CD44) | áradozóan beszélni kezd a katonafiáról (1952 Dávid József 2051017, 56) | a szerelem és elragadtatás hangján beszél róla, szinte a Hanskinénak írt levelek áradozó hangján, rajongó szárnyalásával (1968 Rónay György 9573059, 205).

2. ’bőbeszédű, terjengős, dagályos 〈beszéd, írásmű〉’ ❖ [Kisfaludy regéit] igen pongyoláknak, áradozóknak […] találják (1837 Figyelmező C6730, 5) | [Jókai] egy áradozó mondókában jelenté be tisztességes szándékát (1905 Mikszáth Kálmán C3137, 200) | Ezek a sokszor valósággal kamasz-levelek – naivak, áradozók, dagályosak (1914 Szabó Dezső 9623022, 136) | kortársainak áradozó s hanyag bőbeszédűsége helyett tömör […] költői dikciót teremt (1975 Gyergyai Albert 9202002, 69).

3. (kissé rég) ’vkit betöltő, túláradó 〈érzelem, érzés stb.〉’ ❖ Kába török pedig a várból útjára megindúlt, Áradozóbb kedvvel mint jő vala (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | az ifjú szív hevesen kezd tombolni az áradozó érzéstől (1862–1863 Jókai Mór CD18) | anya és a két leánya áradozó örömmel beszéltek Zsuzsiról (1918 Nagy Lajos CD10).

Vö. CzF.

áradozó ❖ melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenév → áradozik
II. melléknév ◦ 11A1
1.
dicsérő, lelkendező 〈szó, stílus stb.〉
Gyakorolj áradozóbb udvariasságot
(1872 Győry Vilmos ford.–Shakespeare)
Az áradozó szavak forintokat vannak hivatva pótolni
(1896–1897 Mikszáth Kálmán)
Szindbád elcsöndesedve hallgatta a rózsaszinü arcu igazgató áradozó szavait
(1911 Krúdy Gyula)
A gyászoló gyülekezetek előtt prédikáló lelkészek keresve-keresték az áradozóbbnál áradozóbb kifejezéseket
(1931 Pintér Jenő)
áradozóan beszélni kezd a katonafiáról
(1952 Dávid József)
a szerelem és elragadtatás hangján beszél róla, szinte a Hanskinénak írt levelek áradozó hangján, rajongó szárnyalásával
(1968 Rónay György)
2.
bőbeszédű, terjengős, dagályos 〈beszéd, írásmű〉
[Kisfaludy regéit] igen pongyoláknak, áradozóknak […] találják
(1837 Figyelmező)
[Jókai] egy áradozó mondókában jelenté be tisztességes szándékát
(1905 Mikszáth Kálmán)
Ezek a sokszor valósággal kamasz-levelek – naivak, áradozók, dagályosak
(1914 Szabó Dezső)
kortársainak áradozó s hanyag bőbeszédűsége helyett tömör […] költői dikciót teremt
(1975 Gyergyai Albert)
3. (kissé rég)
vkit betöltő, túláradó 〈érzelem, érzés stb.〉
Kába török pedig a várból útjára megindúlt, Áradozóbb kedvvel mint jő vala
(1827 Vörösmarty Mihály)
az ifjú szív hevesen kezd tombolni az áradozó érzéstől
(1862–1863 Jókai Mór)
anya és a két leánya áradozó örömmel beszéltek Zsuzsiról
(1918 Nagy Lajos)
Vö. CzF.

Beállítások