aszaló mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → aszal.

II. mn 1A

1. ’forró, perzselő, (szárítva) égető 〈hőség, napfény, anyag, ill. időszak〉’ ❖ a’ szomjuhozó föld’ hév melegektől Megrepedett kebelét aszaló napfénybe fereszti (1826 Debreczeni Márton C1372, 290) | aszaló homok (1857 Szász Károly² C3825, 206) | aszaló verőfény (1883 Szász Károly² C3825, 341) | aszaló nyár (1956 Darvas József C0091, 429) | tűzzel boltozott, aszaló idő (1969 Jánosy István ford.–Milton 9276011, 19).

2. ’elcsigázó, kimerítő, gyötrő’ ❖ [sokakat] a’ Tudomány’ aszaló munkája meg rltt (1813 Pázmándi Horvát Endre C3440, 16) | fájó nyomorukhoz Még aszaló szomj is kinozá (1877 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 144).

III. fn 1A

’gyümölcsnek aszalással való tartósítására, es. egyéb növényi termés szárítására szolgáló (fűthető) helyiség v. külön építmény, ill. kemence’ ❖ valami e’ végre rendeltetett Különös Aszalóba erössen meg-kell-aszalni (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 166) | az aszalót elébb bé kell fjteni, mint sem a’ malátát felöntenék a’ száradóra (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 144) | Nagyobb termelők a komlót e célra szolgáló aszalókban szárítják (1895 PallasLex. CD02) | az aszalók tájékán meglepi a domboldalakat a fonnyadó gyümölcs meleg, édes szaga (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Ahol évről évre nagyobb mennyiséget aszaltak, külön kerti aszalókemencét, kemencés aszalóházat, ill. földbe vájt aszalót építettek. […] Ez az aszaló egymással összekötött tüzelő alagútból és aszalótérből áll (1977 NéprajziLex. CD47).

ÖE: ~deszka, ~ház, ~kemence, ~szoba.

Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

aszaló ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenév → aszal
II. melléknév ◦ 1A
1.
forró, perzselő, (szárítva) égető 〈hőség, napfény, anyag, ill. időszak〉
a’ szomjuhozó föld’ hév melegektől Megrepedett kebelét aszaló napfénybe fereszti
(1826 Debreczeni Márton)
aszaló homok
(1857 Szász Károly²)
aszaló verőfény
(1883 Szász Károly²)
aszaló nyár
(1956 Darvas József)
tűzzel boltozott, aszaló idő
(1969 Jánosy István ford.–Milton)
2.
elcsigázó, kimerítő, gyötrő
[sokakat] a’ Tudomány’ aszaló munkája meg rltt
(1813 Pázmándi Horvát Endre)
fájó nyomorukhoz Még aszaló szomj is kinozá
(1877 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz)
III. főnév ◦ 1A
gyümölcsnek aszalással való tartósítására, es. egyéb növényi termés szárítására szolgáló (fűthető) helyiség v. külön építmény, ill. kemence
valami e’ végre rendeltetett Különös Aszalóba erössen meg-kell-aszalni
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand)
az aszalót elébb bé kell fjteni, mint sem a’ malátát felöntenék a’ száradóra
(1790 Kömlei János ford.–Becker²)
Nagyobb termelők a komlót e célra szolgáló aszalókban szárítják
(1895 PallasLex.)
az aszalók tájékán meglepi a domboldalakat a fonnyadó gyümölcs meleg, édes szaga
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
Ahol évről évre nagyobb mennyiséget aszaltak, külön kerti aszalókemencét, kemencés aszalóházat, ill. földbe vájt aszalót építettek. […] Ez az aszaló egymással összekötött tüzelő alagútból és aszalótérből áll
(1977 NéprajziLex.)
ÖE: aszalódeszka, aszalóház, aszalókemence, aszalószoba
Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások