átrohan tn ige 1a

1. ’〈ember, ritk. állat〉 nagy erőfeszítéssel, nagyon gyorsan egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vminek a túlsó oldalára fut, ill. megy’ ❖ Ha még egy fél óráig nem jösz [!], átrohanok hozzád, ’s erőszakkal hozlak ide (1848 Életképek C0106, 113) | Felcsapta az előszoba ajtaját és átrohant rajta (1911 Kaffka Margit 9290043, 35) | Fivérem átrohan a síneken, le a magas, meredek töltésen (1978 Bereményi Géza 9048001, 143) | Az erdei úton járva néha megriadt szarvasfalka rohan át előttünk a fák között (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’〈jármű(vel v. lóval ember)〉 nagy sebességgel egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vminek a túlsó oldalára halad, robog’ ❖ Így szól átrohanva Egy serény lovag. Toldi agg szivében Gyúl veszett harag. Vasbuzogányt utána Sujt halálosan, S a lovaggal a ló Többé nem rohan (1833 Vörösmarty Mihály 8524243, 127) | az ágyú- és szekérsor már nem olyan lassan, hanem vágtában, gyorsan rohan át a hídon. Nem kellett a lovaknak gyűhózás, püfölés (1929 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a villamos] zörögve rohant át a néma városon (1943 Füsi József 9160001, 89) | az alpesisí hölgymezőnye tegnap déli egykor még futott egy éleset a svájci Laaxban, hogy az eredményhirdetés után kocsikkal, buszokkal rohanhasson át a világbajnokság megnyitójára (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈áradat, vihar, tömeg stb.〉 nagy sebességgel(, pusztítva) áthalad, végigvonul vhol, vmin’ ❖ A’ feljlrl at-rohanó [!] Eridán víz mentében (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 115) | rengetegin zivatar rohan át (1835 Vörösmarty Mihály 8524247, 179) | [a bozótot] a rajta átrohanó had pozdorjává taposta (1872 Jókai Mór CD18) | A szennyes ár kidagad, S rohan át temetőn, falon rohan át (1930 Karinthy Frigyes 9309093, 12) | Dobrudzsa lapályán dühös szél rohant át (1956 Szemlér Ferenc 2005049, 627).

3. ’〈érzés, indulat, emlék stb.〉 felkavarón, megrendítőn átfut vkin’ ❖ Szelidség ’s gyengéd érzések letipratnak, hol ezeknek [ti. az indulatoknak] dühe rohan át (1831 Wesselényi Miklós C4549, XVII) | Bennem minden babonás lehetőség átrohant és kínos sejtelmeimet növelte (1934 Szerb Antal 9668032, 249) | agyán a legváltozatosabb, legszínesebb képek rohantak át (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 99).

4. átrohan vmin ’〈vmely témán, anyagrészen stb.〉 sietve, rendsz. felszínesen végighalad’ ❖ [a költő] szédületes gyorsasággal rohan át országokon és történeteken (1882 Beöthy Zsolt C1021, 258) | És most rohanjunk át az egész álmos esztendőn [ti. az évad színházi előadásain]. Talán el-elvétünk egy-egy stációt, de lehet, hogy hajszálig pontos statisztikusok leszünk (1905 Ady Endre CD0801) | több e témáról szóló művön rohantam át ifjúi hévvel (1978 Jékely Zoltán ford. CD1502).

Vö. CzF. általrohan vagy átrohan; ÉrtSz.; ÉKsz.

átrohan ❖ tárgyatlan ige ◦ 1a ◦
permalink
1.
〈ember, ritk. állat〉 nagy erőfeszítéssel, nagyon gyorsan egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vminek a túlsó oldalára fut, ill. megy
Ha még egy fél óráig nem jösz [!], átrohanok hozzád, ’s erőszakkal hozlak ide
(1848 Életképek)
Felcsapta az előszoba ajtaját és átrohant rajta
(1911 Kaffka Margit)
Fivérem átrohan a síneken, le a magas, meredek töltésen
(1978 Bereményi Géza)
Az erdei úton járva néha megriadt szarvasfalka rohan át előttünk a fák között
(1995 Magyarország állatvilága)
1a.
〈jármű(vel v. lóval ember)〉 nagy sebességgel egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül, vminek a túlsó oldalára halad, robog
Így szól átrohanva Egy serény lovag. Toldi agg szivében Gyúl veszett harag. Vasbuzogányt utána Sujt halálosan, S a lovaggal a ló Többé nem rohan
(1833 Vörösmarty Mihály)
az ágyú- és szekérsor már nem olyan lassan, hanem vágtában, gyorsan rohan át a hídon. Nem kellett a lovaknak gyűhózás, püfölés
(1929 Tersánszky Józsi Jenő)
[a villamos] zörögve rohant át a néma városon
(1943 Füsi József)
az alpesisí hölgymezőnye tegnap déli egykor még futott egy éleset a svájci Laaxban, hogy az eredményhirdetés után kocsikkal, buszokkal rohanhasson át a világbajnokság megnyitójára
(1997 Magyar Hírlap)
2.
〈áradat, vihar, tömeg stb.〉 nagy sebességgel(, pusztítva) áthalad, végigvonul vhol, vmin
A’ feljlrl at-rohanó [!] Eridán víz mentében
(1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius)
rengetegin zivatar rohan át
(1835 Vörösmarty Mihály)
[a bozótot] a rajta átrohanó had pozdorjává taposta
(1872 Jókai Mór)
A szennyes ár kidagad, S rohan át temetőn, falon rohan át
(1930 Karinthy Frigyes)
Dobrudzsa lapályán dühös szél rohant át
(1956 Szemlér Ferenc)
3.
〈érzés, indulat, emlék stb.〉 felkavarón, megrendítőn átfut vkin
Szelidség ’s gyengéd érzések letipratnak, hol ezeknek [ti. az indulatoknak] dühe rohan át
(1831 Wesselényi Miklós)
Bennem minden babonás lehetőség átrohant és kínos sejtelmeimet növelte
(1934 Szerb Antal)
agyán a legváltozatosabb, legszínesebb képek rohantak át
(1947 Karinthy Ferenc)
4. átrohan vmin
〈vmely témán, anyagrészen stb.〉 sietve, rendsz. felszínesen végighalad
[a költő] szédületes gyorsasággal rohan át országokon és történeteken
(1882 Beöthy Zsolt)
És most rohanjunk át az egész álmos esztendőn [ti. az évad színházi előadásain]. Talán el-elvétünk egy-egy stációt, de lehet, hogy hajszálig pontos statisztikusok leszünk
(1905 Ady Endre)
több e témáról szóló művön rohantam át ifjúi hévvel
(1978 Jékely Zoltán ford.)
Vö. CzF. általrohan vagy átrohan; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások