azonság fn 3A (rég)

1. ’vmely dolognak, személynek egy v. több másikkal azonos volta, teljes egyezése’ ❖ Azonság: (identitas) (1792 Kisded szótár C0816, 14) | a’ formák azonsága miatt, a’ belső különbségeket észre nem venni (1839 Dessewffy Aurél C1206, 13) | nincs biztosan megállapítva azonsága a nőrablást elkövetett harmadik lovaggal (1857 Kemény Zsigmond C2608, 112).

1a. ’személyazonosság’ ❖ mind testamentomának, mind azonságát bizonyító irományainak a szükséges ünnepélyességet meg tudta adni (1847 Jósika Miklós C2420, 210).

2. (Fil) ’a létezőknek önmagukkal való (időlegesen) azonos volta mint kategória’ ❖ ez Leibnitznak ama’ hires, a’ megkülömböztethetetlenek Azonságárul való Tétele (1811 Ruszek József C6085, 285) | Philosophiája tehát tudományos dialecticai kivitele az azonság’ rendszerének (1839 Szontagh Gusztáv C4062, 118).

3. ’két v. több dolog, jelenség (azonos eredetéből származó) nagyfokú hasonlósága’ ❖ a kettőnek azonságáról vagy is helyesebben a moldvai népmondának az ó-székely balladából eredtéről teljességgel nem kételkedhetünk (1866 Gyulai Pál C1993, 385).

4. ’állandóság, (unalmas) egyhangúság, egyformaság’ ❖ Petrarca s nálunk Kisfaludy, fáraszt a thema örök azonságával (1879 Arany János C0654, 489).

J: azonosság.

Sz: azonsági, azonságos, azonságost.

Vö. CzF.; ÉrtSz.

azonság főnév 3A (rég)
1.
vmely dolognak, személynek egy v. több másikkal azonos volta, teljes egyezése
Azonság: (identitas)
(1792 Kisded szótár)
a’ formák azonsága miatt, a’ belső különbségeket észre nem venni
(1839 Dessewffy Aurél)
nincs biztosan megállapítva azonsága a nőrablást elkövetett harmadik lovaggal
(1857 Kemény Zsigmond)
1a.
mind testamentomának, mind azonságát bizonyító irományainak a szükséges ünnepélyességet meg tudta adni
(1847 Jósika Miklós)
2. (Fil)
a létezőknek önmagukkal való (időlegesen) azonos volta mint kategória
ez Leibnitznak ama’ hires, a’ megkülömböztethetetlenek Azonságárul való Tétele
(1811 Ruszek József)
Philosophiája tehát tudományos dialecticai kivitele az azonság’ rendszerének
(1839 Szontagh Gusztáv)
3.
két v. több dolog, jelenség (azonos eredetéből származó) nagyfokú hasonlósága
a kettőnek azonságáról vagy is helyesebben a moldvai népmondának az ó-székely balladából eredtéről teljességgel nem kételkedhetünk
(1866 Gyulai Pál)
4.
állandóság, (unalmas) egyhangúság, egyformaság
Petrarca s nálunk Kisfaludy, fáraszt a thema örök azonságával
(1879 Arany János)
Sz: azonsági, azonságos, azonságost
Vö. CzF.; ÉrtSz.

Beállítások